Cím: Mate
Író: Clairy
Páros: KrisYeol
Figyelmeztetés: Alternatív Univerzum, vérfarkas!AU, pack
dynamics, angst
Kulcsszó: Fájdalom
Egy falkába nem lehet csak úgy beletartozni. Egy falkába
születni kell. Nem választhatod meg, hogy kik nevelnek fel, hogy kik között
élsz, hogy kik fogadnak testvérükké. Nincs választás. Nincs megszoksz vagy
megszöksz. Ha megszöksz, az út csak egyfelé visz: a biztos halálba. A magányos
farkas, halott farkas. Szabad préda mindenki számára. Falka nélkül elveszett
vagy, ha egyedül maradsz, nem éled meg a holnapot. Ha a falkád összes tagja
elpusztul, egy másik csoport alfája, a vezető befogadhat. De senki se akar
idegeneket a családjába. Nincs szökés, nincs átjárás. A falkád, a családod egy
olyan pecsét a lelkeden, amit nem lehet feltörni. Nincs keveredés, nincs
összeolvadás. A különböző falkák között a béke szent, de nem törhetetlen. Elég
csak egy apró baklövés és máris habzó szájjal ugranak egymásnak... Mindig
gondolkozz, vigyázz hova lépsz, vigyázz mit mondasz és ami legfontosabb
hallgass az ösztöneidre, soha ne hagyatkozz teljesen primitív érzékszervekre
mint a látás... Ezt minden vérfarkas tudja, ez a törvény. Mégis, ha eléred a
megfelelő kort, és kikerülsz a falkád biztonságos köréből, amikor kinyílik
előtted a világ, elkerülhetetlen, hogy hibát véts. Súlyos, végzetes hibát.
***
Amikor Chanyeol először találkozott Kris-el 13 éves volt,
Kris pedig 15. Persze akkor még ő is csak egy volt a sok béta közül. Mindketten
csupán gyerekek voltak, akik megpróbáltak rájönni, hogy kik is ők valójában.
Azt mondják, ahogy felnősz, egyre jobban tompulnak el a fiatal kori emlékeid.
Mégis, egy kép mélyen beleégett Chanyeol elméjébe. Kris testével az iskola
mosdójában a falnak szorította a fiatalabb fiút, arcát nyaka hajlatába temette,
orrával cirógatta az érzékeny bőrt, mélyen beszívva az abból áradó illatot.
Akkor még Chanyeol nem tulajdonított nagyobb jelentőséget a dolognak, de aztán
rájött, hogy ez jelentett mindent.
***
Ha egy farkas megazérzi az igaz társa illatát, soha nem lesz
képes elfeledni. Minden farkasnak van egy igaz társa, de sokszor egy egész élet
is kevés ahhoz, hogy találkozzanak. Egy farkas képes azzal élni akit maga
választ, de elég egy szippantás az igaz társa szagából.... A benne élő vadállat
addig űzi, amíg magáévá nem teszi azt, aki neki jár...
***
Ha Chanyeol visszagondolt arra az időre, amit emberi
területen töltött, mindig látta Krist a szeme sarkából. Mindig ott volt,
megbújva az árnyékok között, mintha csak véletlenül járna arra, de egy idő után
nyilvánvalóvá vált, hogy direkt csinálja. Követte őt. Soha nem ment elég közel,
mindig csak a távolból figyelt. Először ez végtelenül idegesítette a fiatal
farkast, de egy idő után hozzá szokott, egészen természetessé vált, hogy
sosincs egyedül. Tiszteletben tartották a szabályokat, a fürdőszobai incidenst
kivéve nem beszéltek, nem érintkeztek... Egészen Kris 18. születésnapjáig. A
napig amikor az apja meghalt... A napig amikor a falka alfája lett.
Természetesen először túl nagy feladatnak tűnt, megtanulni, hogy legyen jó
vezető, elviselni a nyomást, a terhet, a felelősséget, hogy egy egész falkát
kell irányítania. Amikor pedig minden rendeződött, rájött: ő már a törvények
felett áll. Most már ő is egy volt azok közül a farkasok közül akik a
törvényeket, szabályokat hozzák. Elkezdte bebiztosítani, hogy senki se merjen
közel kerülni Chanyeolhoz. Mindig ott volt, a válluk összekoccant, karjuk
összesimult ahogy elhaladtak egymás mellett. Nem túl feltűnően, de elkezdte a
szagával megjelölni, kisajátítani őt.
***
Egy dolog miatt a farkasok kifejezetten előnyben
részesítették az emberi területen elhelyezkedő iskolákat. Az órák kevertek
voltak: emberek, és különböző falkákba tartozó farkasok egyaránt részt vettek
rajtuk. A szaguk összeolvadt egy hatalmas masszává, többé már nem igazán
lehetett megmondani, hogy ki kicsoda. Egy kívülállónak szinte képtelenséggé
vált. A fiatal farkasok ezt használták, hogy megkerüljék a törvényeket. Az
iskola falain belül mint csak gyerekek voltak, gyerekek akik maguk
választhattak barátokat.
***
Három évükbe telt. Chanyeol 19 volt, elsős az egyetemen,
Kris pedig 21, de végre egymás mellett ültek az épület menzáján. Nagy tömeg
vette őket körül, emberek és farkasok, mint a saját dolgukkal, problémájukkal
törődtek. Chanyeol sosem feszengett Kris vagy az ő barátai körében, mindig
megtalálták a közös hangot, pedig ekkor még nem is tudta, hogy ők mind Kris
falkájának tagjai voltak. Persze, hogy azok voltak, Kris csak olyan embereket
engedett a jövendőbeli társa közelébe, akikben megbízott. És csakis a
családjában bízott meg, a saját falkájában. A nagy őzike szemű Luhanban, a
széles vigyorú Xiuminben, Taóban, aki mindig olyan arcot vágott mintha
idegesítenéd.... Chanyeol szerette őket, pedig alig tudott róluk valamit. Olyan
érzése volt, mintha a többiek egy titokzatos szektának a tagjai lennének, és ő
az egyetlen akit kihagynak belőle. Néha kételkedett bennük, a barátságukban
amikor egyedül feküdt a sötét apartmanjában és a saját falkájára gondolt. Csak
pár utcával arrébb ott pihent a saját "családja". A
"családja" aminek tagjai sosem látogatták meg, soha nem volt nekik
eléggé fontos.... Annyira alacsonyan volt a falka hierarchiájában, hogy néha
arra is gondolt, hogy egyszerűen megfeledkeztek róla.... De mégis úgy érezte,
hogy elárulta őket minden pillanattal amit egy másik falkával töltött, amikor
megszegte a szabályokat... De amikor Kris az asztal alatt a kezéért nyúlt és
kisujját az övé köré tekerte, mindennél jobban megbízott benne. És amikor
később, Kris betakarta Chanyeol apró kézfejét a sajátjával, Chanyeol volt az
aki csuklóján fordított, hogy összefűzhessék ujjaikat.
***
Chanjeolnak déjà vu érzése támadt amikor újból a hideg
csempének nyomva találta magát az egyetem mosdójában. Tesi órája volt, de még
mielőtt lezuhanyozhatott volna, ki kellett mennie. Már megmosta kezeit és a zuhanyzó
felé indult amikor valaki megragadta és a falhoz préselte Megriadt, de izmai
azonnal ellazultak amikor orrába szállt az ismerős, fűszeres illat.
- Wu Fan... - mostanában kezdte az igazi nevén szólítani a
farkast, ez a két apró szócska melegséget ébresztett benne, a név az otthon
érzését keltette.
- Ki volt az?! Ki ért hozzád?! Érzem a szagukat rajtad! - Kris
ökle találkozott a fallal, egy csempét megrepedt az ütés erejétől. Chanyeol
összerezzent, de nem próbált szabadulni. Tudta, hogy a barátja sosem bántaná.
- Órán voltam, kézilabdáztunk, csak egymásnak rohantunk, szó
szerint. - megpróbált magyarázkodni, de Krist elvakították az ösztönei.
Chanyeol tisztán emlékezett arra amikor Kris elmondta, hogy a benne lakó farkas
mennyire szereti csak magának tudni ami az övé. Akkor Chanyeolnak ez nem
jelentett különösebb gondot, de most kissé rémisztő volt a barátját így látni.
- Újra fel kell venned az illatom... Szabad...? Muszáj... -
Kris gyorsan hajolt közelebb, hogy bezárja az apró rést ajkaik között, de
Chanyeol gyorsabb volt, a szája elé kapta a kezét, így Kris ajkai csupán
kézfejét érintették. - Mi?! Te nem akarod?! - egy mély morgás hagyta el Kris
mellkasát, és Chanyeol megesküdött volna, hogy egy pillanatra vöröset látott
felvillanni a mélybarna szemekben.
- N-nem erről van szó! - dadogta. Kris nem állt messze az átváltozástól,
de a fiatalabb fiú inkább szégyent érzett mint félelmet. - Én csak... Soha nem
csináltam még... - a hangját elnyomta tenyere, de Kris minden szót tisztán
hallott. A megfeszült izmai ellazultak, tekintete gyengéddé vált ahogy elhúzta
társa kezét az útból.
- Szóval még sosem csókolóztál... - Chanyeol arcát ellepte a
vörösség amikor bólintott, próbálta nem megtörni a szemkontaktust, ezzel is
mutatva, hogy teljesen őszinte a barátjával. Soha nem beszéltek róla, de egy
pár voltak, úgyis állandóan úgy viselkedtek. Kris annyira türelmes volt, semmit
sem siettetett. Ha éveket tudott várni a társára, tud még várni pár hetet, hogy minden úgy történjen
ahogy annak kell. Fogták egymás kezét, ölelkeztek, még összebújva aludtak is,
de az idősebb farkas soha nem mutatta jelét az intimitásnak. Chanyeol nagyot
nyelt amikor Kris ajkai felfelé kunkorodtak mosolyra. - Annyira édes... Annyira
ártatlan... És csak az enyém... - a szőke srác az orra alatt motyogott ahogy
újból közelebb hajolt, ezúttal sokkal lassabban. Gyengéden nyomta ajkait a
barna srác remegő szájához. A levegő kifutott Chanyeol tüdejéből, meg kellett
ragadnia partnere ingét, hogy állva tartsa magát remegő lábain. A csók lassú
volt és édes, tökéletes első csóknak, és Chanyeol úgy érezte, hogy elolvad.
***
A csókolózás mindennapi tevékenységgé vált köztük, még
nyilvánosan is. Farkasok között a nem soha sem számított. Most Chanyeol a
kanapén ült, Kris fejében az ölében. Mindketten a következő vizsgájukra
tanultak, de Chanyeol gondolatai egyre jobban elkalandoztak. Kris egyszer
megemlítette, hogy a farkasa választotta őt még mielőtt ő maga észrevette
volna. És Chanyeol látni akarta. Látni akarta kedvesét az igazi alakjában.
- Wu Fan?
- Hmmm...? - Kris neve hallatára nem nézett fel a könyvből,
de Chanyeol tudta, hogy barátja figyel rá. Chanyeol pár percig nem szólalt meg,
némán bámult maga elé, ujjai már megszokásból csavargatták partnere szőkés
tincseit.
- Ha megkérlek rá... átváltozol? Szeretnélek látni... - Kris
szemei egy pillanatra vörösen villantak, de ajkain gyengéd mosoly látszott
ahogy kiemelte fejét a másik öléből, hogy felállhasson.
- Csak akkor, ha te is megmutatod magad. - a vérfarkasok
között, a bizalom legmagasabb foka, ha önként megmutatod valódi éned. Chanyeol
viszont lehajtotta fejét, továbbra sem keresve a szemkontaktust. Hosszú idő
óta, most először érzett mindent elsöprő szégyent.
- Én.. a saját akaratomból... nekem nem megy... Csak egy
omega vagyok... - nehezen tudta kipréselni magából a szavakat, lehunyt
szemhéjai mögött könnyek gyülekeztek, torkát a sírás szorította össze. Várt.
Várt, hogy a másik majd kineveti, mint mindenki más.... De a maró gúny helyett
csak erős karokat érzett maga köré zárulni, majd ajkak gyengéd nyomását
homlokán....
- Sajnálom nem tudtam.... - Kris tényleg döbbentnek
hangzott. Hogy lehetett ilyen hülye? Észre se vette, hogy a társa egy omega. A
legbecsesebb tag egy jó falkában. Az aki boldogságot és békét hoz. Mégis egyben
a leg védtelenebb is, mivel még veszély esetén se képes átváltozni. Krisnek
csak bétái voltak akik tanácsot adnak, illetve delták akik segítik megvédeni a
falkát. Kris a fiatalabb fiú hajába fúrta orrát, mélyen belélegezte csábító,
enyhén édeskés illatát. - Muszáj lesz megvárnom a teliholdat, hogy láthassalak.
Csak pár nap, addig csak kibírom. De akkor... fussunk együtt, édes - mosolyogva
nyomott újabb csókot kedvese hajába, majd távolabb lépve kezdett megszabadulni
ruháitól. Chanyeol pirulva nézett újra félre, de szeme sarkából a kemény
izmokon feszülő bőrt figyelte. Képtelen volt teljesen elszakítani a tekintetét
a másik tökéletes testéről. Aztán mégis megtette ahogy Kris csontjai megtörtek,
hogy újra összeforrva egy másik alakot öltsön teste. Kris farkas alakban
hatalmas volt, mondhatni félelmetesen nagy, de világos bézs színe kellemesen
megtörte a rémisztő képet. Chanyeol nem tudott nem bámulni, és amikor a lángoló
vörös szemek visszanéztek rá, kirázta a hideg. Kris büszkén vonult a kanapéhoz,
majd kecsesen visszaugrott a bútorra, szőrös fejét társa ölébe fektette.
Chanyeol szélesen elmosolyodott, ujjaid gyengéden futtatta keresztül a sűrű
bundán, kedvese testét cirógatva.
- Annyira gyönyörű vagy... - Kris felpillantott, de amikor
csak őszinte imádatot látott a fiatalabb fiú arcán lehunyta szemeit, és hagyta,
hogy mindene ellazuljon a gyomra környéki ismeretlen érzés ellenére. Csak
később jött rá, amikor már visszaváltozott, és az ágyon összegabalyodva bámulta
kedvese arcát, hogy az az érzés korábban nem volt más, mint az otthon érzése.
***
Chanyeol farkasa sokkal kisebb volt mint Krisé. A Hold alig
bújt elő, máris változni kezdett, csontjai megrepedtek, meleg csokoládébarna
bunda lepte el testének minden négyzetcentiméterét. Kris nem habozott, egyből
átváltozott, együtt futottak a holdfényben. Chanyeol először feszengett, de
amint Kris egy hosszú, nedves csíkot nyalt arcára, minden kétsége elszállt.
Annak ellenére, hogy emberként magas volt, Chanyeol farkasa kisebbnek, szinte
törékenynek tűnt Kris robosztus alakja mellett. Nem volt erős, de ezt
gyorsasággal kompenzálta, könnyedén bírta tartani a tempót társával, időnként
be is előzte őt. Ez egy verseny volt, és Chanyeol elszánt volt, győzni akart.
Először egy nyúl után kezdtek rohanni, de hamar szem elől tévesztették a
zsákmányt, cél nélkül rohantak a fák sűrűjében. Chanyeol épp időben nézett
hátra, hogy lássa Krist ahogy elrugaszkodik. Nehéz súly taszította a földre,
együtt gurultak le a domboldalon. Végtagjaik összeakadtak amíg az aljára értek,
Kris csilingelő nevetése töltötte meg a teret. Egyikük sem vette észre, hogy
milyen gyorsan haladt az idő, a Nap már felfelé kúszott az égen, és ez
akaratlanul is visszaváltoztatta őket. A fiatalabb farkas elmosolyodott majd
arcát a másik nyaka hajlatába fúrta, mélyen beszívta az erősen fűszeres
illatot. Átváltozás után mindig erősebben érezte a szagokat.
- Magamévá akarlak tenni. - Kris hangja rekedten szólt,
hiszen hosszú órákat töltött némán. Chanyeol elvörösödött, és felnézett, egyenesen
a vággyal telt égető vörös szemekbe.
- M-most...?
- Most. - morogta Kris és átfordította testüket, ezzel a
vékonyabb alakot a földhöz szorította.
- D-de... bárki megláthat...
- Ha bárki, az se számít ha a falkából van, elég bátor
ahhoz, hogy közel jöjjön, darabokra szaggatom. - Kris szemei felvillantak, már
olyan régóta várt erre. A farkasa már akkor meg akarta tenni amikor először
találkoztak. Amikor Kris 15 évesen a falhoz nyomta a fiút abban a mosdóban. Már
olyan régóta elnyomta a vágyát, az állatias szükségleteit... Most, hogy a
farkasa a saját szemével látta a társát, nem bírta többé visszafogni.
Végigcsókolt, majd nyalt a fehér bőrön, szívásnyomokkal jelölve útját a másik
nyakán és mellkasán.
- W-Wu Fan... Ne... Látni fogják... - Chanyeol megpróbálta
eltolni kedvesét, vagy legalább nyakát eltakarni az őt ostromló száj elől, de
még emberi alakban is Kris volt az erősebb, sokkal erősebb. Nem kellett sok
idő, hogy Chanyeol egy nyöszörögve, remegve vergődjön a bűnös ajkak
érintésétől. Kris egy centit sem hagyott ki a fiatalabb fiú bőréből, minden
apró felülethez hozzátapasztotta illatát. Amikor ajkai a másik lüktető
merevsége köré zárultak Chanyeol felnyüszített, csípője magától mozdult, hogy
minél mélyebbre jusson a forró mennyországban. Kris ritmikusan mozgatni kezdte
fejét, nyelvével a túlérzékeny bőrt dörzsölte, erősen szívva próbálta felfalni
kedvesét. Az előváladék sós ízétől szédülni kezdetett, a farkasa türelmetlenül
küzdött önuralmával. Akarta ami az övé, és most rögtön akarta.... Pár, majdnem
fájdalmas perc múlva Chanyeol egy halk sikollyal élvezett el. Kris lenyelte a
szájába került élvezetet, halkan hümmögött elégedettségében, ahogy társa íze
betöltötte száját. Óvatosan húzódott hátra, nem akarta, hogy egy csepp is kárba
menjen a sós folyadékból. Chanyeol erősen pihegett, mellkasa heves ritmusban
emelkedett majd süllyedt vissza. A világ forgott vele, csak fehéret látott
mindenfelé. Ezt a kábult állapotot használta ki Kris, hogy felkészítse a fiatal
fiú testét. A szoros izomgyűrű könnyedén lazult Kris hosszú ujjai körül. A nyál
nem volt a legideálisabb síkosító, de a farkasok gyors gyógyulásának
köszönhetően épp elégnek bizonyult. Kris megragadta a fiú keskeny csípőjét, és
átfordította négykézlábra. Chanyeol felnyögött, a kezei nem tudták megtartani
súlyát, arccal a földre zuhant, felsértve ezzel arcát, de a könnyebb sérülések
percek alatt begyógyultak telihold után. Kris megnyalta ajkait ahogy kedvese
fenekébe markolva széthúzta a csábos félgömböket.
- Teljesen ki foglak tölteni, és élvezni fogod... - magának
motyogott mielőtt ráköpött volna az érzékeny bejáratra. Merev férfiassága
csúcsát dörgölte hozzá, majd egészen lassan és óvatosan beléhatolt. Sok erejébe
került, de vissza tudta fogni a benne tomboló állatot.
- Bassza meg... Annyira szűk vagy, Yeollie... - Kris
összeszorította fogait, nehéz volt egyhelyben tartani csípőjét amíg a másik
teste ellazult körülötte. De amikor a fiatal farkas készen állt, már nem tudta
ketrecében tartani a saját farkasát. Durva volt, erős lökésekkel ostromolta a
törékeny testet. A bőrük csattant egymáson, mély nyögések és halk nyüszítés
töltötte meg a levegőt. Az érzés, az élvezet ezen foka szinte kibírhatatlan
volt, hiszen ez volt az első alkalmuk igazi társakként. Kris nem tudta
visszanyerni az irányítást teste felett, a fogai kiélesedtek, a szemei vörös
tűzben égtek.
- Az enyém vagy, csak az enyém. Meg ölöm őket, meg ölöm
mindet, így nem tudnak többé hozzád érni. Az enyém vagy, csak az enyém. Az
enyém. AZ ENYÉM! - Kris, vagy inkább a benne lakó farkas morogta, erősen
belelökve magát a fiatalabb remegő testébe.
- A tiéd, csak a tiéd... Tedd meg... TEDD MEG!"
Chanyeol nem tudta, hogy mit mondd, arcát a földhöz nyomta, és hagyta, hogy a
farkas beszéljen helyette. Kris lehajolt és a nyaka után kapott. Harapott, hegyes
fogait a puha bőrbe mélyesztette, megjelölve ezzel a tulajdonát, a társát.
Chanyeol egy alig hallható nyöszörgéssel élvezett el, Kris pillanatokon belül
követte.
***
- Ma fogod megtenni, ugye? - Chanyeol halkan suttogta a
szavakat, kedvese haját csavargatva ujjai között. Érezte a feszültséget, a
veszélyt a levegőben. Nem bánta meg, hogy beleegyezett. Beleegyezett, hogy
megöljék a saját falkáját. A gondolat üldözni fogja, minden bizonnyal, de
remélhetőleg az új falka, az igazi családja, és a társa segít majd felejteni. -
Nem kell válaszolnod, érzem. - Kris szemei vörösen villantak egy pillanatra,
mielőtt egy nagy levegőt vett.
- Ma fogom megtenni. Éjfélkor. Néhány bétám már kiprodukálta
a nyílt konfliktust. Üzenetet küldtem a falkádnak, hogy éjfélkor vállalom a
felelősséget a tetteikért. - Kris bétái... Chanyeol tisztán emlékezett rájuk.
Azokkal a tagokkal, akik nem az ő iskolájába jártak csak egyszer vagy kétszer
találkozott személyesen, de véletlenszerűen összefutottak itt-ott. Egy hétbe
telt, mire rájött. Kris megparancsolta a falkájának, hogy figyeljenek rá,
kövessék és biztosítsák, hogy minden rendben megy. Kris illatával a bőrén
könnyen bajba keveredhetett. De szerencsés volt, szerencsés volt mert mindig
visszautasította a falkát, amikor hazahívták. A város ember utalta részén az
illata más farkasokéval és emberekével keveredett, de otthon, a falka területén
mindenki észrevenné az apró változást. Az illatába már mélyen beleivódott
Krisé, a világnak üzenve, hogy ő már foglalt, hogy már van társa.
- Most már nem tudlak megállítni, ugye?
- Ha nem megyek el, ebből háború lesz. Ezt nem engedhetem.
Már így is önző vagyok, hogy a békét veszélyeztetem...
- Csak... - Chanyeol hangja enyhén elcsukott, mély levegőt
kellett vennie, hogy lenyugtassa száguldó szívét. - Vigyázz magadra. És gyere
vissza egy darabban. - Kris nem válaszolt, csak felült, elhagyva kedvese ölét,
hogy szenvedélyes csókba hívja ajkait.
***
Kris saját vérében fuldokolva próbált talpra vergődni.
Nyelve kibukott éles fogai közül, vére patakokban folyt le állkapcsán, vörössé
festve bundájának a világos bézs szálait. Tántorgott, a világ minden lépéssel
bukfencet vetett szemei előtt. De megtörtént. Győzött. Az ellenséges falka
minden tagja megtépve, néhány szinte szétmarcangolva hevert a sikátor mocskos
betonján. A következő lépéssel Kris elbukott, pár másodpercig lehunyta vörösen
izzó szemeit, erőt gyűjtött a tovább haladásra. Az érzékszervei nem működtek
élesen, a teste túlságosan is károsult ahhoz, hogy ki bírja élesíteni őket. De
még így sem tudta figyelmen kívül hagyni a rohanó léptek zaját. Bármikor
felismerné a futásnak ezt a ritmusát... Chanyeol térdre borult a farkas előtt,
fejét kezei közé vette mielőtt az a földhöz csapódhatott volna. A fiú
leeresztette az állat fejét az ölébe, ujjai gyengéden futottak át a vastag
bundán. A szíve hevesen vert, szinte fájt annyira hevesen, ahogy végignézett
kedvese meggyötört testén. A szőre nagy foltokban hiányzott, felfedve a
felsértett, sebzett bőrt. Az egyik lába eltört, egészen furcsa szögbe csavarodott.
- Wu Fan... - Kris szemei lassan felnyíltak, egy gyenge,
dorombolás szerű hang hagyta el mellkasát amikor felismerte az embert maga
előtt. - Vissza kell változnod, Wu Fan. Hagynod kell, hogy a tested
meggyógyuljon..."
Krisnek össze kellett szednie erejének utolsó morzsáit
ahhoz, hogy felvegye emberi alakját. Ahogy felnézett homályosan, de ki tudta
venni társa arcát. A társa, az övé...
- Haldoklom... - sokáig nem használt hangja rekedten szelte
át a csendet. Igaza volt. A sebei nem gyógyulnak, túl sok energiát emésztett
fel a harc. Harc a társáért, a szerelméért.
- Tudom... - halk suttogás volt csupán Chanyeol válasza.
Kezei újra megindultak, ujjai vigyázó gonddal fésülték át az idősebb vértől
összetapadt tincseit. - De ne aggódj... Veled leszek... - Chanyeol körbevezette
könnyes tekintetét a sikátor betonján. A falkát, az ő falkáját, a családját,
testvéreit látta saját vérükben dermedten feküdni. Mind itt voltak. Egytől
egyik. - Emlékezz... A magányos farkas, halott farkas... - egyetlen könnycsepp
gördült ki a szeméből, s Kris arcára hullott. A márvány merev arcára....
Chanyeol alsóajkát beharapva, könnyeivel küszködve nyúlt kedvese arcához, hogy
lehunyja annak semmibe meredő szemeit, majd visszatért előző feladatához, az
összegabalyodott tincsek szétbontásához. Néhány röpke perc elteltével egy
farkas eltéveszthetetlen hangja szelte át a levegőt, vadászatra szólította
társait. Vérfarkas vadászatra. Chanyeol izmai összerándultak, de életében
először elnyomta saját ösztöneit, és ott maradt térdelve, holttestekkel
körülvéve a jéghideg, mocskos betonon, kedvese arcát cirógatva. Tudta jól: rá
vadásztak, de már nem volt miért futnia.
The End
