- Nos Dongho, mától kezdve a legtöbb országban legálisan piálhatsz. - Eli nevetve bont fel egy újabb sört, az asztalon keresztül csúsztatja, hogy elérjen Donghohoz. Már a sokadik üvegen vagyunk túl, Donho ma lett 18, a többiek eldöntötték, hogy a sárga földig itatják.
- Már te... tén... tényleg nem bírom. - Dongho nevetve borul Soohyun vállára. Remélem nem az a cél, hogy behányjon. Ha megteszi, biztos nekem kell majd felkaparni.
- Beléd fér még az! - Hoon megveregeti a vállát, erőszakkal nyomják az üveget Dongho kezébe. Szegény srácnak már lassan keresztbe áll a szeme.
- Jól van, szálljatok le róla, haza viszem. - az asztalt megkerülve lépek Dongho mögé, vállára fogva segítem fel. Nem bír talpon maradni, esetlenül kapaszkodik belém. - Ti meg próbáljátok meg nem az asztal alá inni magatokat. Nehezen, de kirángatom Donghot a szórakozóhely elé, hogy leintsek egy taxit. Máskor nem csinálnék ilyet, de mardos a bűntudat, amiért teljesen elfelejtettem a szülinapját, ajándékot se vettem... Kisebb nehézségek árán betuszkolom a járműbe, mellé ülve mondom be a címet. Dongho halkat sóhajtva ejti vállamra a fejét.
- Kevin...
- Hmm? - szemem sarkából pillantok le rá.
- Olyan csinos vagy...
- Bazd meg Dongho, ne kezd te is...
- De komolyan... - felemeli kezét, gyengéden érinti meg arcom, állam vonalán futnak végig ujjai.
- Na, vidd innen a kezed, mielőtt el találom törni az ujjaid. - mérgeset szusszanva csapok kézfejére. Nem mintha nem játszottam volna már a gondolattal, hogy ő meg én, de az biztos, hogy most telibe rókázna, ha ágyra vágnám... Szerencsére megérkezünk lakásunk elé, a sofőrnek meg sem számolva dobok pár wont, amíg Dongho kikászálódik a hátsó ülésről. Lehet, hogy máris kezd kijózanodni, sokkal biztosabban áll, mint korábban. Mellé lépek, de már nem szorul rá a támogatásomra. Amint belépünk bazárom magunk mögött az ajtót. Már épp felé fordulnék, hogy kell-e neki valami, amikor testével szorít a falaphoz.
- Mi a fasz? Dongho ne szórakozz, nem vagyok olyan hangulatban... - tenyereim az ajtónak feszítem, hogy ellökjem magam, de Dongho meglepően stabilan présel a falaphoz. Nem gondoltam, hogy ennyi erő van benne.
- Kev... Nem vettél nekem ajándékot...
- Mondtam már, hogy sajnálom! Mondd, hogy mit akarsz és...
- Téged. - nyugodt hangon szakít félbe, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne.
- Mégis mit akarsz? Kössek masnit a farkamra vagy mi? - kuncogva emelkedik lábujjhegyre, végig nyal fülkagylómon.
- Ha szeretnéd... Nem is tudtam, hogy ilyen dolgok izgatnak fel, hyung... - hangjában leheletnyi gúny csendül, továbbra se hagyja abba fülem molesztálását.
- Mert nem is bazd meg, engedj el. - újra megpróbálom ellökni magam, de talán az alkohol miatt nem sikerül, olyan gyengének érzem magam. Pedig nem is ittam annyit...
- Komolyan mondtam, kérem az ajándékom... - a fülem mögötti érzékeny résztől nyal végig bőrömön, egészen addig, amíg felsőm kivágása engedi. Derekamba markolva ránt el az ajtótól, egymást lökdösve érünk el a hálóig. Végül ő győz, maga alá gyűr, az ajtóhoz legközelebb eső ágyra zuhanunk. Egyik kezével hátamra tenyerel a másikkal övem, nadrágom elejét bontogatja. Ügyes ujjai hamar kioldják farmerem, alsómmal együtt rángatja le combom közepéig. Ahogy hátamra hajol, hogy tarkómra hintsen csókot, alteste fenekemhez nyomódik, érzem, hogy mennyire merev már. Kevin bazd meg, ezt nem úszod meg... Sóhajtva lazítom el testem, maga a gondolat nem szörnyű annyira, de régen voltam már ilyen helyzetben és nem félig részegen képzeltem a felelevenítést. Hallom, ahogy zipzárjával bajlódik, hamarosan meg is érzem előváladéktól síkos férfiasságát fenekem partjai közé csúszni. Szusszanva fúrom fejem a matracba, testemben kezd feléledni a vágy, kezdődő merevedésem kényelmetlenül nyomódik az ágyneműhöz. Fájdalmasan nyögök fel, a lepedőbe markolok, ahogy mindenféle felkészítés nélkül kezd belém hatolni. Testem rögtön ellenkezni kezd, teljesen megfeszül minden izmom. Azt a kurva... Újra mocorogni kezdek, valahogy sikerül oldalamra fordulnom, bordáira taposva lököm el magamtól.
- Te teljesen megőrültél baszki?! Szét akarsz szakítani?! - hátamra fordulok, dühösen próbálom kipislogni a könnyeket a szememből.
- Sajnálom Kev... Én nem tudtam, hogy hogy...
- Várj, várj, várj! Te még sosem csináltál ilyet, mi? - válaszát meg sem várva rántom ki Hoon fiókját, síkosítót, óvszert veszek elő.
- Remélem, azért egy gumit fel tudsz húzni. - mellkasának dobom a kis kék tasakot, majd a síkosító kupakját felpattintva nyomok bőségesen ujjaimra. Nem igaz, hogy mindent nekem kell csinálnom. Száraz kezemmel hasam cirógatom, megpróbálom magam újból izgalomba hozni, amíg másik kezemet felhúzott lábaim közé csúsztatom. Először lágyan körzök bejáratomnál, hogy a külső izomgyűrűt ellazítsam, majd lassan csúsztatom be első ujjam. Alsóajkamba harapva folytok el egy jóleső nyögést. Szemeim lehunyva döntöm hátra fejem, megpróbálok lazítani, élvezni a dolgot.
- Kev... - Dongho bátortalanul szólít meg, de nem nézek rá, túlságosan is elfoglal, hogy már két ujjal ollózva készítsem fel magam.
- Hmm...? - szabad kezem felcsúsztatom mellkasomon, mellbimbómat kezdem morzsolgatni.
- Az óvszer... Nem jó rám...
- Bazd meg, találd fel magad, a többieknek is biztos van...
- Jó... - az ágy halkan nyikordul, ahogy feláll róla, hallom, ahogy fiókokat húzogat ki, kutat bennük. Sóhajtva csúsztatom harmadik ujjam is magamba, elég gyorsan tágulok szerencsére. Dongho hamarosan visszaér, szólni se kell, magától nyúl a síkosítóért. Okos fiú, gyorsan tanul. Ujjaim kihúzva fordulok hasamra, majd feltolom magam négykézlábra.
- Ha nem akarod, hogy megint megrúgjalak, hallgatsz rám és lassan csinálod. Nagyon lassan. Ja és ha nyakon hánysz, nagyon megverlek...
- Rendben... - ide hallom, hogy mekkorát nyel, gyengéden ragadja meg egyik kezével csípőm, bár már hiába finomkodik, ujjai nyoma már így is bőrömet tarkítja. Lassan vezeti belém férfiasságát. Amíg csípője fenekemhez nem ér benn tartom a levegőt, csak akkor fújom ki, amikor megáll.
- Most elkezdhetsz mozogni. Lassan. - óvatosan húzódik ki, majd csúszik vissza. Reszketve sóhajtok fel, már hiányzott az érzés, hogy teljesen kitöltsenek. Dongho lassan ráérez a ritmusra, szaggatott mozdulatai összefüggővé válnak, sőt egészen jól csinálja. Sóhajtva ejtem előre a fejem, ahogy eléggé jó szöget talál.
- Egy kicsit még balra... - hangosan nyögök fel, ahogy teljesíti kérésem és eltalálja prosztatám. - Ezaz...! - elfúlva nyögök fel újra és újra. Fejem a matracba nyomom, hogy elfojtsam élvezetem egyre erősödő hangjait. Hasamhoz nyúl, merevedésem köré zárja ujjait, csuklóját csípője ritmusához igazítja, a párnák közé sikoltom gyönyöröm. Ahogy kihúzódik belőlem és elenged, egyből összecsuklom, halkan pihegve próbálok magamhoz térni.
- Kev...
- Hmm...?
- Köszönöm. - fölém hajolva ad tarkómra csókot.
- Van mit Dongho, van mit...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése