Soohyun (E/1) x Dongho - A U-Kiss tagok rájönnek - Kevin

Hosszú órák óta szeretem testét, újra és újra átlököm a gyönyör kapuján.

- Soo… - elgyengülve nyöszörgi nevem, kábán néz föl rám. Újra és újra elérem, hogy teste megkívánjon, de már nem igazán bírja. Ajkaira hajolva simulok hozzá, minden izma megremeg. ahogy izzadtságtól, nyáltól síkos testünk összesimul. Elválok tőle, hogy levegőt is kapjon, vékony nyálcsík húzódik ajkaink között.

- Soo… én tényleg nem bírom már többször… A testem akarja még, de nincs már erőm… - tudom jól, hogy mennyire fáradt, karjait alig bírja nyakam körül tartani.

- Már nincs sok hátra kicsi Dongho… - egyik combját megragadva csúsztatom lábát vállamra, bőrünk könnyedén siklik egymáson. Nyöszörögve feszíti hátra fejét, így még nem próbáltuk, de hangjaiból tudom, hogy mélyebbre találok benne, mint eddig. Akkor kéjelgett így, amikor egymást átkarolva lovagolt rajtam. Pár határozott lökés és újból hasfalára élvez, izomgyűrűi összehúzódásától én is rögtön elmegyek. Lihegve borulok rá, nyakára hintek nedves csókokat, amíg mindkettőnk légzése vissza nem áll a normális ritmusára. Gyengéden húzódom ki belőle, kelletlenül nyöszörög, ahogy elhagyom testét, az elmúlt órák alatt már hozzászokott, hogy teljesen kitöltöm. Bűntudatom támad, ha a holnapi napra gondolok. Donghonak pokol lesz a kocsiban ülni.

- Hé, ne aludj el. – gyengéden lökök egyet vállán, szemeit résnyire nyitva pillant fel rám. – El kell mennünk zuhanyozni… Muszáj.

- Nem… - amint lemászok az ágyról oldalára fordulva próbálja magára rángatni a takarót, kevés sikerrel.

- Dongho, kicsim… Így nem aludhatsz.

- Nem érdekel.

- Kérlek… - kezem nyújtom felé, hogy felsegítsem. Már épp megragadná jobbom, mikor hangos csapódással vágódik ki az ajtó. Dongho takaróját rántom ölem elé, hogy valamennyire takarjam magam. Kevin az ajtófélfába kapaszkodik, hogy megtartsa instabil egyensúlyát. Szemöldökét összehúzva bámul ránk, többször is végigfuttatja rajtam a tekintetét. Nagyot kell nyelnem, szívem a torkomban dobog. Bizonytalan léptekkel lép beljebb, szemei még mindig rám tapadnak.

- Soohyun…

- Igen…? – hangom enyhén megremeg, őszintén, félek a reakciójától.

- Ne mutogasd a segged, nem vagyok rá kíváncsi. – megkönnyebbülten nevetve görnyedek össze, mit is gondoltam, Kevin az, akitől a legkevésbé kell tartanom. – Komolyan mondtam, takard el. – pulóverét nekem dobva borul be az ágyba, arcát a párnába fúrja. – Ha lehet, reggel ne emlékeztessetek erre, asszem eleget ittam ahhoz, hogy ez kiessen… - mosolyogva bólintok, habár nem látja.

- Gyere Dongho. – teljesen vörös az arca, de megragadja a kezem, együtt megyünk a szobához tartozó fürdőbe. Előre megyek, beállítom a vizet mielőtt belépnénk, nem akarok se megfagyni se felforrni… Belépek a vízsugár alá, homlokomba, szemembe tapadó hajam egyszer mozdulattal csapom hátra. Mivel nem érzem Dongho közelségét, oldalra pillantok. Az ajtóban áll, ott ahol hagytam, zavartan kapja el rólam a tekintetét, amennyire tudja, takarni akarja magát. Kuncogva nyújtom felé a kezem, újból.

- Ne butáskodj már. Minden apró részét láttam, éreztem, érintettem a testednek. Nincs mit takargatnod. Gyere szépen. – apró mosoly bújik meg szája szélén, lassan lép közelebb, kézfejét tenyerembe fektetni, hagyja, hogy közelebb húzzam magamhoz. A vízcseppek pillanatok alatt arcához tapasztják kusza tincseit, szerelmes mosollyal tűröm hátra őket. Annyira gyönyörű… Nem fogom kibírni négy évig, hogy ne érintsem. Mit is gondoltam, amikor azt mondtam… Négy év… Reszketve engedem ki az eddig észrevétlenül bent tartott levegőt.

- Soo…? – kérdőn pillant fel rám, de maga se tudja, hogy mit kérdezzen. Csak megrázom fejem, és a tusfürdők felé nyúlok. Kezem megáll egy pillanatra, rövid gondolkozás után ragadom meg Kevin tusfürdőjét. A flakon tetejét felnyitva egyből megérzem a korábban használt kézkrém illatával egyező epres aromát. Tenyerembe nyomok egy jó adagot, két kezem összedörzsölve habosítom fel kissé, majd vállain kenem szét az anyagot. Kulcscsontján futtatom végig ujjaim, amikor mellbimbóihoz érek, kicsit körzök körülöttük, éberen figyelem, ahogy tüdejében reked a levegő, ajkai elválnak egymástól, szemeit lehunyja. Nem akarom testét tovább gyötörni így hamar tovább indulok. Oldalain futtatom tovább tenyereim majd csípője vonalán térek át hátára, ezzel közelebb vonva magamhoz. Kezeit rögtön mellkasomnak feszíti, megpróbál távolabb kerülni. Nem értem miért, nem is olyan régen odaadóan adta magát nekem újra és újra… Nem értelek, Dongho… Csak azért is közel préselem magamhoz. Erősebb vagyok nála, így nem nehéz. Döbbenten nyögök fel, ahogy megértem miért is akart távolságot. Merevedés félreérthetetlenül feszül csípőmhöz.

- Soo, én… - megrázom fejem, mosolyogva hajolok nyakához, gyengéd csókokat hintek a harapásoktól tarkított bőrére. Csak az, hogy ilyen közel van elindítja a bizsergést testemben, de a tudat, hogy még mindig képes megkívánni szinte megőrjít.

- Semmi baj, kicsi Donghom… Hagyd, hogy segítsek… Fordulj meg. – füle mögé hintek puszit, mielőtt kiengedném karjaimból. Fülig vörösödve teljesíri a kérésem, kissé előre hajolva támaszkodik a falnak. Tudom, hogy nem kellene már így is megviselt testét tovább gyötörnöm, de nem bírom ki. Szükségem van teste forróságára, bár tudom, hogy így még nehezebb lesz eltaszítanom magamtól. Óvatosan teszem magamévá újra, lassan húzódom ki, majd tolom vissza magam. Arcát a hideg csempéhez nyomja, nyöszörögve hagyja, hogy birtokba vegyem testét. Ujjaim merevsége köré fonom, pár laza mozdulat és reszketve el is élvez, a kitartása nem a legjobb ennyi kör után. Izmai összerándulása engem is a mennyekig taszít, lihegve támasztom homlokom vállának.

- Tudod Dongho… Átgondoltam a dolgot. – erőt véve magamon emelem meg fejem, hogy ránézhessek, de derekát még mindig szorosan tartom, nehogy összeessen, tudom, hogy lábai alig tartják meg. – Próbáljuk meg. Tartsuk titokban, de próbáljuk meg.

- Köszönöm Soo… - boldog mosollyal ad puszit szám szélére.

Átázott fehér ing - Te (E/1) x Taeyang

Halk sóhajjal pakolok egy újabb adag poharat a csurgatóra. Nem is értem miért vállaltam el a túlórázást. Ja igen, mert Hyunseok olyan aranyosan nézett. Felrémlik előttem az arca, a koreai létére lehetetlenül nagy szemei, a bordós íriszekkel… Megrázom fejem, nem is tudom, miért ábrándozom még róla. Hyunseok történetesen foglalt, ja, és meleg. Most is azért vagyok itt és nem otthon a puha ágyamban egy doboz fagyi és valami jó film kíséretében, mert ő a két éves évfordulóját ünnepli a barátjával. Már két éve van az is, hogy együtt dolgozunk ebben a bárban. Az egyetlen lány vagyok, a késői műszak miatt, de nem bánom a fiúk jól gondomat viselik. Általában a pult mögött vagyok, nem engednek a részegeskedő tömeg közé. Nem mintha balhésok lennének, hiszen gondolniuk kell a hírnevükre… Ja, a bár az MBC stúdiója mellett van, így nem szokatlan egy-két… Na jó, sok ismert arc.

- Hé, babygirl – Kenji lép mellém, összeborzolja a hajam, én idegesen ütök kezére, megpróbálom visszaigazítani tincseim. – Nem kérném, ha nem lenne muszáj, de mindenki el van havazva. Kivinnéd ezt az ötöshöz? – egy cetlit nyújt felém, mosolyogva nézek le a sietve lefirkantott betűkre, még mindig nem tanult meg hangullal írni.

- Persze, csak egy perc! – sietve kapok fel a közelből egy tálcát, az előbb elmosott poharakat most szépen rápakolom. Két sör, két whisky kóla, egy vodkanarancs… Az italokat gyorsan kitöltöm, indulás előtt lábujjhegyre emelkedve próbálok az asztal felé kémlelni, de a tömeg eltakarja előlem. Hiába van rajtam magas sarkú még így is reménytelenül alacsony vagyok. Sóhajtva veszem fel a tálcát, ügyesen egyensúlyozva török utat magamnak a tömegben. Néhány lépésre az asztaltól megtorpanok, de pár pislogás után ugyan olyan lendülettel indulok tovább. Ők is ugyan olyan emberek, attól, hogy ők a Big Bang. Figyelmem inkább a Kenjitől kapott cetli felé fordítom, az első szabály, mindig ellenőrizd a rendelést, és, hogy jó helyre hoztad e.

- Ide lesz a… - szemem teljesen a lapra koncentrálnak, hogy ki tudjam olvasni a betűket, az italokat sosem tudtam a fejemben tartani. Még egy lépést teszek feléjük, de valaki épp ezt a pillanatot választotta ahhoz, hogy felálljon, de ezt is csak szemem sarkából látom. Egyenesen neki megyek, a tálcát szépen magunk közé borítva. Teszek hátra pár lépést, hogy visszanyerjem egyensúlyom. Ilyen egy szerencsétlent.

- Úr Isten! Elnézést! Jól van? Nagyon sajnálom! – mélyen meghajolok, rá se merek nézni Taeyangra. Pont Taeyang… Hogy elrejtsem zavarom leguggolva szedem össze a poharakat, öröm az ürömben, hogy nem tört el egyik sem. – Tényleg nagyon sajnálom! Persze a ház fizeti ezt is meg a következő kört is…

- Héhé! Nyugi, nem kell a para. – nevet. Tudnám min. Engem ezért ki is rúghatnak. – Inkább abban segíts, hogy találjunk nekem egy másik felsőt, így nem mehetek ki innen. – végre felmerek nézni, így látom, ahogy magára mutat. Fehér ing van rajta, amit most hála nekem alkohollal van átáztatva.

- Persze! Gyere velem, hátulról tudok adni… - gyorsan fordulok meg a pult felé veszem az utat. Amikor odaérek a tálcát rárakom, kétszer rácsapok a csengőre így Kenji rögtön tudja, hogy én vagyok.

- Na, mit csináltál már megint? – a shakert lerakva fordul felém. Én csak megforgatom szemeim.

- Semmi lényegeset. Vidd ki légy szi’ ugyan ezt még egyszer az ötöshöz, én fizetem. – elé vágom a cetlit, majd intek Taeyangnak, hogy kövessen tovább. A pult mögötti ajtón keresztül vezetem a raktárhelységgel kombinált öltözőbe.

- Csak találunk valamit… Remélem Hyunseok itt hagyta a váltócuccát abból az inget oda tudom adni. – megpróbálok a lehető legkevesebb figyelmet szentelni neki, a gondolattól is remegni kezd a lábam, hogy egyedül vagyok vele egy helységben, csupán pár lépés távolság választ el minket. Megpróbálok elbújni Hyunseok szekrényében, amíg kibányászom az inget, nagyjából egy méretet hordhatnak…

- Meg is van! – diadalittas mosollyal rántom elé az anyagot, lendülettel megfordulva nyújtanám felé, csak arra nem számítok, hogy ő már szétgombolta a saját ingét. Bizsergés indul meg bőröm alatt kidolgozott izmai láttán, zavartan nézek félre.

- Köszönöm. – elveszi tőlem a felsőt, egy közeli doboz tetejére dobja, amíg megszabadul a nedves ruhadarabjáról – Te nem…? – felém int én értetlenül nézek vissza rá. – A blúzod… - újból megfordulva nézek a tükörbe, arcom egyből elvörösödik. Persze, az alkoholos mixből rám is jutott rendesen, a fehér anyag teljesen hozzám tapad. Remegő kezekkel nyúlok a gombok után, végülis melltartóm minden csipkéje tisztán látszik a nedves felületen keresztül. Már épp fordulnék szekrényem felé a fölsőmért, amiben jöttem, amikor megérzem kezét vállamra simulni. Teljesen megdermedek, vállamtól kezdve újabb bizsergési hullám indul el. Ujjai melltartóm pántjával kezdenek játszani.

- Tudod… Egészen csinos vagy… - közelebb lép hozzám, nyakamhoz hajol, megborzongok, ahogy forró lehelete bőrömön csapódik le.

- Kö… Köszönöm… - lehunyom szemeim, ahogy lassan lehúzza a pántot vállamról, helyére puha csókot hint.

- Mit szólnál, ha kárpótolnál a kis incidensért, hmmm? – a fülembe búg, tenyerei melleimre csúsznak, gyengéden markol a puha halmokba. Alsóajkamba harapok, majd hagyom a húst kicsúszni fogaim közül. Megpróbálok józanul mérlegelni, de a testem máris igent mondott.

- J-jó… - sóhajtva ejtem hátra fejem vállára, érzem, hogy elvigyorodik, de nem teszem szóvá. Egyik keze lejjebb csúszik hasamra majd combomra, könnyen utat talál a rövid szoknya alá. Combom belső felét cirógatja miközben nyakamat, vállamat csókolja. Ujjai hamar feljebb csúsznak, bugyim vékony szövetén keresztül kezd el masszírozni.

- Látom, már nagyon vársz rám… - izgatóan harap fülembe, kicsit megrágcsálja, mielőtt kiengedné szájából. – Ha nem zavar, felpörgethetnénk az eseményeket, a fiúk várnak… - bólintottam szavaira. Igaza van, nekem is vissza kellene mennem, ha Kenji ránk nyitna… - Hajolj előre. – teljesítem az utasítást, fenekem kitolva támaszkodok az egyik dobozra. – Szép S vonalad van… - végigsimít gerincem vonalán, majd ajkaival is végigköveti az utat, hallom zipzárja zizegését, önként nyúlok, hogy letoljam bugyim az útból.

- Szedsz…?

- Igen. – félbeszakítom a mondatát, lábaim enyhén remegnek, testem már türelmetlen.

- Akkor jó. – meleg hanglejtéséből tudom, hogy mosolyog. Egyik kezével megragadja csípőmet, amíg a másikkal belém vezeti magát. Kissé felszisszenek az előkészítés hiánya miatt, de hamar hozzászokom hosszához. Másik kezével is csípőmet ragadja meg, heves ritmussal tesz magáévá. A bőrünk csattog, halk cuppogással fogadom be mélyen újra és újra. Csuklómat kezdem rágni, hogy magamba fojtsam kitörő nyögéseim, odakint annyira nem hangos a zene, hogy ezt elnyomja. Ahogy megszokom a ritmust csípőmmel ellentétes mozgásba kezdek, merevedése pulzál bennem, érzem, ahogy felfut gerincemen az érzés. Kicsit fordít csípőjén még mélyebbre talál bennem, hirtelen csap le rám az orgazmus, remegve fekszem rá szinte teljesen a dobozra, hagyom, hogy kielégülésig mozogjon bennem, nem sok kell, hogy mélyen belém lövellje magját. Lihegve borul a hátamra, csókot lehel tarkómra, még mielőtt kihúzódna belőlem. A lehető leggyorsabban kaparom össze magam, pillanatok alatt kapkodom magamra ruháim. Mire megfordulok, már rajta van Hyunseok inge, kissé feszül rajta, de nem vészes.

- Meddig vagy ma? Még ma visszahozom.

- Egész éjszaka. – bólint, ajkai elégedett vigyorra húzódnak. Válla fölött még visszanéz, mielőtt elhagyná a helységet. Sóhajtva megyek utána, Kenji kérdő pillantását kikerülve lépek a pult mögé.

- Már nem bírom! – hosszú, végtelennek tűnő órákkal később nyafogva borulok a pultra. Alig lézeng bár vendég, Kenji minden második pillanatban az ajtóra néz, a váltást várja.

- Ugyan már! – a törlőkendővel játékosan a fenekemre csap én nevetve ugrok arrébb.

- Khmm… - felkapom fejem, tekintetem Taeyangéval kapcsolódik össze.

- Visszahoztam az inget, és azt hiszem a sajátomat bent hagytam. – a pult mögötti ajtó felé int, ajkának szélén mosoly bujkál.

- Menj csak nyugodtan, nem hiszem, hogy eltévedsz… - ekkor esik le, hogy mit akar, én szinte elvigyorodom. – Bár most látom, fogytán vagyunk a narancslének, hozok pár dobozzal. – az ajtó kilincsére fektetem kezem, megvárom amíg Taeyang mögém lép s csak aztán nyitok be a helységbe.

Fantazmagória - Kevin (E/1) x Kiseop

Nem is tudom, a többiek hogy bírják ezt. Nekem legalább két óránként felsőt kell cserélnem, ha nem akarok rosszul lenni a saját szagomtól. Még egy utolsó igazítás a hajamon, és tökéletes. Széles mosollyal lépek vissza a próbaterembe, de ajkaim rögtön lebiggyesztem. Tovább vették az új koreográfiát nélkülem. Pedig megígérték, hogy ők is pihennek, addig ameddig átöltözöm. Sértetten huppanok le a kanapéra, utálom később megtanulni a koreográfiát, mint a többiek. És nem is voltam bent olyan sokáig. Nem igaz, hogy nem bírtak 10 percet várni… Na jó 20at… 30at… De akkor is! Idegeset szusszanva fordulok a tükör felé, hogy lássam nagyjából mit is kellene csinálnom. Szemeim automatikusan Kiseop mozdulatait követik, pedig próbálom nem őt bámulni, komolyan. Csak pár rövid pillanatig tudok AJre vagy Donghora koncentrálni, aztán szemem visszatalál Kiseophoz. Főleg most, hogy középen áll. Ahogy kezével végigsimít mellkasán kisujja beleakad felsője aljába, szinte nyakáig húzza a pólót felfedve ezzel tökéletesen kidolgozott kockáit még mielőtt az anyag visszahullna eredeti helyére. Nagyot nyelve harapok alsóajkamba, feszengve csúszok kicsit lejjebb a kanapén, teste látványára vérkeringésem egyből megbolondult. A fogaim közé csípett húst rágcsálva figyelem tovább, de érzem, hogy arcom felforrósodik, a tükörben magamra pillantva látom is, hogy pír festi pirosra. Fejem leszegve állok fel, amúgy is felesleges itt üldögélnem, nem? Ma már nem fogom tovább tanulni a táncot… Majd valaki megtanítja külön. Aj vagy Dongho… Vagy Kiseop… Kiseop… Vagy esetleg a koreográfus. Fejem megrázva elszántan pillantok feléjük.

- Fiúk, én elmentem zuhanyozni! – látom, hogy Soohyun felhúzza szemöldökét, de nem mond inkább semmit. A próbának mindjárt vége, és tudja jól, hogy egyedül szeretek zuhanyozni, a fürdőszobát akár órákra is képes vagyok befoglalni. A Dora Dorát dúdolva kapom fel a padról neszesszerem. A fürdőben kipakolok a tartóra: tusfürdő, sampon, testápoló… A vizet először beállítom, kezem magától engedi meg először a meleg majd a hideg vizet, oda se kell néznem, hogy tudjam hány fokkal kell elfordítani, hogy tökéletes legyen a hőfok. Az elmúlt évek során már belém rögződött. Nadrágom csípőmről letolva ejtem a földre, a szennyes ruha kupacba rúgom egy egyszerű mozdulattal. Felsőm lehúzva kis hezitálás után nadrágom után dobom, már hozzáért izzadt bőrömhöz, fel nem veszem még egyszer mosás nélkül. Beállok a kellemes vízsugár alá, percekig nem csinálok semmit, csak hagyom, hogy a vízcseppek lecsurogjanak testemen, simogatnak, mintha puha érintések lennének. Kiseop puha tenyerei… Fejem megrázva nyúlok a tusfürdős flakonért, finom kókuszillat terjed szét a levegőben. Kellemeset szippantok belőle, múltkor még Kiseop is megdicsérte… Szusszanva dörzsölöm össze tenyereim, hogy felhabosítsam a tusfürdőt majd hasamtól kezdve kenem szét bőrömön. Percekig csak simogatom magam végül sóhajtva félig merev férfiasságom köré kulcsolom ujjaim. Ha szexuálisan frusztrált maradok, a többiek egész este hallgathatják, ahogy nyavalygok… Lassan mozdítom meg csuklóm, másik kezem mellbimbómra csúszik, gyengéden morzsolgatom. Egy reszkető sóhajt kieresztve billentem hátra fejem, orromon keresztül, szuszogva veszem a levegőt. Szemeim összeszorítom, próbálom magamban tartani a hangjaim, mégiscsak a próbatermünk fürdőjében vagyok… Hirtelen érzek meg egy másik kezet enyém köré fonódni, éhes ajkakat nyakamhoz tapadni…

- Kiseop…

- Kevin… - beleborzongok, amikor a kívánt hang susogja vissza nevem, de nem merem felnyitni a szemeim. – Kívánlak Kevin… Azt akarom, hogy az enyém légy. Teljesen. – fülkagylómba nyal miközben csípőjét hozzám dörgöli, érzem, hogy teljesen merev. Nagyot nyelve dörgölőzöm hozzá, szívem a torkomban dobog. Minden érintése, simítása olyan mintha évek óta szeretők lennénk, ismeri az összes gyengepontom. Csalódottan sóhajtok, mert kezeim elhúzza testemtől, a csempéhez húzza őket, egyből megértem, hogy mit akar, halkat nyögve támaszkodom a falnak. Gerincem mentén hint égető csókokat bőrömre, egyre lejjebb és lejjebb halad. Hallom, ahogy térdei a zuhanytálcához koccannak, végigfut rajtam a hideg. Fenekembe markol, kissé széjjelebb húzza a félgömböket, hogy ajkai szabad utat kapjanak.

- Kiseop… Nehh… - arcom kezeim közé nyomom a csempéhez, amikor nyelvével kezdi ellazítani izomgyűrűim. Zavarban vagyok, de mégis kelletlen sóhaj hagyja el ajkam, amikor feláll mögülem. Vállam felett nyúl el, testápolót nyom ujjaira, tudom jól, hogy mi következik, fejemben annyiszor elképzeltem már, de így annyival másabb…

- Kev, lazíts… - nyakamba csókol, lassan csúsznak belém ujjai, először kettő majd három… Meglepően könnyen csúsznak bennem ki-be, nyöszörögve tolom hátrébb csípőm, hogy mélyebbre jusson. - Látom türelmetlen vagy. – érzem bőrömön, hogy vigyorog, erősebben szívja meg, vörös foltot hagyva maga után. Újra a testápolós flakonért nyúl, ahogy elhagyja testem kellemetlen hiányérzet lesz úrrá rajtam. Hangot is adnék elégedetlenségemnek, de nem bírok értelmes szavakat formálni. – Itt jövök, csak nyugi… - fülem mögé ad egy apró csókot, egyik kezét saját kézfejemre fekteti a falon, másikkal csípőmet karolja át, ahogy belém hatol. Nyögve szorítom össze szemeim, nem fáj, de feszít, ahogy teljesen kitölt… Lábaim megremegnek, ha nem tartana biztos összeesnék.

- Kise… - hangom elcsuklik a szó végén, óvatosan húzódik ki belőlem, s ugyan olyan lassan tolja vissza magát.

- Jól csinálod Kev, ne aggódj… Olyan csodálatos vagy. – pár perc kell és teljesen elvesztem a fejem, nem érdekel az, hogy hol vagyunk, vagy, hogy ki hallja. Hangosan adom mindenki tudtára, hogy élvezem amit velem tesz, hogy mennyire szeretem… Bőrünk csattog az egyre gyorsuló tempótól, alhasamban a bizsergés már-már elviselhetetlenné válik.

- Kiseop, én mindjárt…

- Én is Kev… Én is… - szabad kezem a falról levéve kulcsolom merev férfiasságom köré, hogy hamarabb elérjem a kielégülést.

- Kiseop! – nevével ajkaimon élvezek el, fejem hátravetve. Hangosan lihegve dőlök a falnak, a vízsugár alá tartva mosom le ondóm kezemről.

- Hercegnő, megfulladtál odabent, vagy mi? – Hoon kiabál be az öltözőből.

- Hagyjad már, biztos a lábát gyantázza. – AJ szavait Dongho és Kiseop nevetése kíséri. Kiseop... Dühösen csapok a csempére, nem szabadna, hogy ennyire belemerüljek a fantáziáimba. Először is: sose fognak megtörténni. Másodszor pedig, ha valaki rám nyit miközben Kiseop nevét nyöszörögve én éppen... Fejem megrázva lököm el magam a faltól.

- Tíz perc és megyek! – kiáltom miközben a samponos flakonért nyúlok.