Halk sóhajjal pakolok egy újabb adag poharat a csurgatóra. Nem is értem miért vállaltam el a túlórázást. Ja igen, mert Hyunseok olyan aranyosan nézett. Felrémlik előttem az arca, a koreai létére lehetetlenül nagy szemei, a bordós íriszekkel… Megrázom fejem, nem is tudom, miért ábrándozom még róla. Hyunseok történetesen foglalt, ja, és meleg. Most is azért vagyok itt és nem otthon a puha ágyamban egy doboz fagyi és valami jó film kíséretében, mert ő a két éves évfordulóját ünnepli a barátjával. Már két éve van az is, hogy együtt dolgozunk ebben a bárban. Az egyetlen lány vagyok, a késői műszak miatt, de nem bánom a fiúk jól gondomat viselik. Általában a pult mögött vagyok, nem engednek a részegeskedő tömeg közé. Nem mintha balhésok lennének, hiszen gondolniuk kell a hírnevükre… Ja, a bár az MBC stúdiója mellett van, így nem szokatlan egy-két… Na jó, sok ismert arc.
- Hé, babygirl – Kenji lép mellém, összeborzolja a hajam, én idegesen ütök kezére, megpróbálom visszaigazítani tincseim. – Nem kérném, ha nem lenne muszáj, de mindenki el van havazva. Kivinnéd ezt az ötöshöz? – egy cetlit nyújt felém, mosolyogva nézek le a sietve lefirkantott betűkre, még mindig nem tanult meg hangullal írni.
- Persze, csak egy perc! – sietve kapok fel a közelből egy tálcát, az előbb elmosott poharakat most szépen rápakolom. Két sör, két whisky kóla, egy vodkanarancs… Az italokat gyorsan kitöltöm, indulás előtt lábujjhegyre emelkedve próbálok az asztal felé kémlelni, de a tömeg eltakarja előlem. Hiába van rajtam magas sarkú még így is reménytelenül alacsony vagyok. Sóhajtva veszem fel a tálcát, ügyesen egyensúlyozva török utat magamnak a tömegben. Néhány lépésre az asztaltól megtorpanok, de pár pislogás után ugyan olyan lendülettel indulok tovább. Ők is ugyan olyan emberek, attól, hogy ők a Big Bang. Figyelmem inkább a Kenjitől kapott cetli felé fordítom, az első szabály, mindig ellenőrizd a rendelést, és, hogy jó helyre hoztad e.
- Ide lesz a… - szemem teljesen a lapra koncentrálnak, hogy ki tudjam olvasni a betűket, az italokat sosem tudtam a fejemben tartani. Még egy lépést teszek feléjük, de valaki épp ezt a pillanatot választotta ahhoz, hogy felálljon, de ezt is csak szemem sarkából látom. Egyenesen neki megyek, a tálcát szépen magunk közé borítva. Teszek hátra pár lépést, hogy visszanyerjem egyensúlyom. Ilyen egy szerencsétlent.
- Úr Isten! Elnézést! Jól van? Nagyon sajnálom! – mélyen meghajolok, rá se merek nézni Taeyangra. Pont Taeyang… Hogy elrejtsem zavarom leguggolva szedem össze a poharakat, öröm az ürömben, hogy nem tört el egyik sem. – Tényleg nagyon sajnálom! Persze a ház fizeti ezt is meg a következő kört is…
- Héhé! Nyugi, nem kell a para. – nevet. Tudnám min. Engem ezért ki is rúghatnak. – Inkább abban segíts, hogy találjunk nekem egy másik felsőt, így nem mehetek ki innen. – végre felmerek nézni, így látom, ahogy magára mutat. Fehér ing van rajta, amit most hála nekem alkohollal van átáztatva.
- Persze! Gyere velem, hátulról tudok adni… - gyorsan fordulok meg a pult felé veszem az utat. Amikor odaérek a tálcát rárakom, kétszer rácsapok a csengőre így Kenji rögtön tudja, hogy én vagyok.
- Na, mit csináltál már megint? – a shakert lerakva fordul felém. Én csak megforgatom szemeim.
- Semmi lényegeset. Vidd ki légy szi’ ugyan ezt még egyszer az ötöshöz, én fizetem. – elé vágom a cetlit, majd intek Taeyangnak, hogy kövessen tovább. A pult mögötti ajtón keresztül vezetem a raktárhelységgel kombinált öltözőbe.
- Csak találunk valamit… Remélem Hyunseok itt hagyta a váltócuccát abból az inget oda tudom adni. – megpróbálok a lehető legkevesebb figyelmet szentelni neki, a gondolattól is remegni kezd a lábam, hogy egyedül vagyok vele egy helységben, csupán pár lépés távolság választ el minket. Megpróbálok elbújni Hyunseok szekrényében, amíg kibányászom az inget, nagyjából egy méretet hordhatnak…
- Meg is van! – diadalittas mosollyal rántom elé az anyagot, lendülettel megfordulva nyújtanám felé, csak arra nem számítok, hogy ő már szétgombolta a saját ingét. Bizsergés indul meg bőröm alatt kidolgozott izmai láttán, zavartan nézek félre.
- Köszönöm. – elveszi tőlem a felsőt, egy közeli doboz tetejére dobja, amíg megszabadul a nedves ruhadarabjáról – Te nem…? – felém int én értetlenül nézek vissza rá. – A blúzod… - újból megfordulva nézek a tükörbe, arcom egyből elvörösödik. Persze, az alkoholos mixből rám is jutott rendesen, a fehér anyag teljesen hozzám tapad. Remegő kezekkel nyúlok a gombok után, végülis melltartóm minden csipkéje tisztán látszik a nedves felületen keresztül. Már épp fordulnék szekrényem felé a fölsőmért, amiben jöttem, amikor megérzem kezét vállamra simulni. Teljesen megdermedek, vállamtól kezdve újabb bizsergési hullám indul el. Ujjai melltartóm pántjával kezdenek játszani.
- Tudod… Egészen csinos vagy… - közelebb lép hozzám, nyakamhoz hajol, megborzongok, ahogy forró lehelete bőrömön csapódik le.
- Kö… Köszönöm… - lehunyom szemeim, ahogy lassan lehúzza a pántot vállamról, helyére puha csókot hint.
- Mit szólnál, ha kárpótolnál a kis incidensért, hmmm? – a fülembe búg, tenyerei melleimre csúsznak, gyengéden markol a puha halmokba. Alsóajkamba harapok, majd hagyom a húst kicsúszni fogaim közül. Megpróbálok józanul mérlegelni, de a testem máris igent mondott.
- J-jó… - sóhajtva ejtem hátra fejem vállára, érzem, hogy elvigyorodik, de nem teszem szóvá. Egyik keze lejjebb csúszik hasamra majd combomra, könnyen utat talál a rövid szoknya alá. Combom belső felét cirógatja miközben nyakamat, vállamat csókolja. Ujjai hamar feljebb csúsznak, bugyim vékony szövetén keresztül kezd el masszírozni.
- Látom, már nagyon vársz rám… - izgatóan harap fülembe, kicsit megrágcsálja, mielőtt kiengedné szájából. – Ha nem zavar, felpörgethetnénk az eseményeket, a fiúk várnak… - bólintottam szavaira. Igaza van, nekem is vissza kellene mennem, ha Kenji ránk nyitna… - Hajolj előre. – teljesítem az utasítást, fenekem kitolva támaszkodok az egyik dobozra. – Szép S vonalad van… - végigsimít gerincem vonalán, majd ajkaival is végigköveti az utat, hallom zipzárja zizegését, önként nyúlok, hogy letoljam bugyim az útból.
- Szedsz…?
- Igen. – félbeszakítom a mondatát, lábaim enyhén remegnek, testem már türelmetlen.
- Akkor jó. – meleg hanglejtéséből tudom, hogy mosolyog. Egyik kezével megragadja csípőmet, amíg a másikkal belém vezeti magát. Kissé felszisszenek az előkészítés hiánya miatt, de hamar hozzászokom hosszához. Másik kezével is csípőmet ragadja meg, heves ritmussal tesz magáévá. A bőrünk csattog, halk cuppogással fogadom be mélyen újra és újra. Csuklómat kezdem rágni, hogy magamba fojtsam kitörő nyögéseim, odakint annyira nem hangos a zene, hogy ezt elnyomja. Ahogy megszokom a ritmust csípőmmel ellentétes mozgásba kezdek, merevedése pulzál bennem, érzem, ahogy felfut gerincemen az érzés. Kicsit fordít csípőjén még mélyebbre talál bennem, hirtelen csap le rám az orgazmus, remegve fekszem rá szinte teljesen a dobozra, hagyom, hogy kielégülésig mozogjon bennem, nem sok kell, hogy mélyen belém lövellje magját. Lihegve borul a hátamra, csókot lehel tarkómra, még mielőtt kihúzódna belőlem. A lehető leggyorsabban kaparom össze magam, pillanatok alatt kapkodom magamra ruháim. Mire megfordulok, már rajta van Hyunseok inge, kissé feszül rajta, de nem vészes.
- Meddig vagy ma? Még ma visszahozom.
- Egész éjszaka. – bólint, ajkai elégedett vigyorra húzódnak. Válla fölött még visszanéz, mielőtt elhagyná a helységet. Sóhajtva megyek utána, Kenji kérdő pillantását kikerülve lépek a pult mögé.
- Már nem bírom! – hosszú, végtelennek tűnő órákkal később nyafogva borulok a pultra. Alig lézeng bár vendég, Kenji minden második pillanatban az ajtóra néz, a váltást várja.
- Ugyan már! – a törlőkendővel játékosan a fenekemre csap én nevetve ugrok arrébb.
- Khmm… - felkapom fejem, tekintetem Taeyangéval kapcsolódik össze.
- Visszahoztam az inget, és azt hiszem a sajátomat bent hagytam. – a pult mögötti ajtó felé int, ajkának szélén mosoly bujkál.
- Menj csak nyugodtan, nem hiszem, hogy eltévedsz… - ekkor esik le, hogy mit akar, én szinte elvigyorodom. – Bár most látom, fogytán vagyunk a narancslének, hozok pár dobozzal. – az ajtó kilincsére fektetem kezem, megvárom amíg Taeyang mögém lép s csak aztán nyitok be a helységbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése