Tánc próba - Key (E\1) x Jonghyun

Összerezzenek, ahogy Jonghyun próbatermünk ajtaját becsapva viharzik ki a teremből. Vállam fölött hátra nézek, de tekintetem természetesen csak a zárt falappal találkozik. Sóhajtva fordulok a kanapé felé, de nincs bennem elég erő, hogy elinduljak, alig érzem a lábaim. Órák óta próbáltuk az új combackszámunk táncát, Jonghyun miatt. Elrontja, elfelejti a lépéseket. Még Minhonál is nehezebben tanul... Mivel lábaim továbbra sem akarnak megindulni, lenézek a padlóra, apró fintorral vetem magam Jinki mellé a földre, elfogadom a felém nyújtott vizes palackot. Pólóm szélével megtörlöm száját, mielőtt ajkaimhoz emelném, tudom, hogy felesleges, így talán még több baktériumot viszek fel rá, de ha nem tenném, olyan lenne, mintha smárolnék Jinkivel. Uhh. Kiráz a hideg a gondolatra.

- Menj utána. - Minho az ajtó felé pillant, mielőtt hátravágná magát.

- Mégis mi a francnak? - összehúzom szemöldököm, megjátszott unalom látszik arcomon.

- Ne légy nevetséges. Nyilvánvalóak vagytok, mindenki tudja, hogy mi van köztetek. - könyökeire támaszkodva néz fel rám, nekem pedig szemöldököm felszalad homlokomon.

- Mi nyilvánvalóak? Tudod mi a nyilvánvaló? Az, hogy Jinki Lunával kefél te meg Taeminnel. - döbbenetükre győztes mosolyt villantok, majd gyorsan feltápászkodok, elhagyom a termet még mielőtt kitörne a háború. Jókedvűen lököm be a mosdó ajtaját, tudom jól, hogy itt van. - Hé, Jong, ne játszd a drámakirálynőt, ne lopd el a szerepem! – megtorpanok, ahogy meglátom, karjain támaszkodva görnyed a mosdó felé, hajából apró vízcseppek hullanak a porcelánra. Mi a?

- Jong... - bizonytalanul lépek közelebb, felkarját érintem meg, hogy magamra vonjam figyelmét. Nem mozdul meg, de érzem izmai összerándulását tenyerem alatt. - Jong, édes... - ezzel végre elérem, hogy rám nézzen, de nem derít fel a látvány. Kisírt szemek, fognyomtól vörös ajkak... Másik kezem hátára csúsztatom, kör-körös mozdulatokkal masszírozom ki a görcsöt izmaiból.

- Sajnálom Bumie... - szám széle megrándul a becenév hallatán, utálom, ha becézget, olyan érzésem lesz tőle, mintha alárendelt lennék. Attól, hogy én nyitom szét a lábam, még nem vagyok az. Karjai derekam köré csúsznak, kétségbeesetten von közel magához, így én is megenyhülök, sóhajtva hajtom fejem vállára.

- Ugyan már. Kapd össze magad, már mind haza akarunk jutni.

- De nem megy, annyira szerencsétlen vagyok…

- Jong, tudod, hogy nem szeretem, ha sajnáltatod magad. – orrommal cirógatom meg nyakát, szusszanva bújik közelebb fejével.

- Sajnálom… - irritáltan szusszanok egyet – De annyira feszült vagyok… Nem akarok fellépni, annyira félek, hogy elrontom és…

- Hülyeség. Ne gondolj ilyen szarságokra. Segítek lenyugodni, aztán visszamegyünk, tökéletesen, érted? Tökéletesen megcsináljuk a koreót, aztán haza húzunk, holnapra meg beteget jelentünk, mert a hátam közepére se kívánom a SMEt.

- És mégis, hogy akarsz ellazítani? – hallom a hangján, hogy ajkain már bling bling vigyor feszül. Na, ezt szeretem. Elhúzódok tőle, hogy a szemébe nézhessek.

- Kettőt találhatsz. – megnyalom ajkaim, majd inkább az övét veszem célba. Heves táncba hívom nyelvét, a mosdóhoz nyomom testét enyémmel. Számba morog, fenekembe markolva présel jobban magához. Ez az… Ujjatlanjába markolva hátrálok pár lépést, amíg be nem érünk egy fülkébe. Nem akarom, hogy ha valaki belép, premier plánba lássa, hogy éppen leszopom. Veszi az adást, becsapja maga mögött az ajtót, még a zárat is elfordítja. Okos dínó… Húsos alsóajkába harapok, mielőtt elválnék tőle, csintalan mosollyal térdelek le elé. Súlyomat egyik lábamról másikra helyezem, a csempe hideg és kemény, kényelmetlenül nyomja térdeim. Megpróbálom figyelmen kívül hagyni, felsőjét feltűrve nyalok köldökébe.

- Bumie… - izzadtságtól nedves hajamba túr, megpróbálja lejjebb nyomni fejem, de én felfelé indulok el inkább, mellkasa határozott kockáit rajzolom körbe nyelvemmel, ajkaimmal. Tenyerem ölére nyomom, vigyorom szélesedik, már félig merev csupán ennyitől… Lejjebb rángatom nadrágját, hasáról, csípőjére csúsztatom ajkaim, kiálló csontjára harapok rá, nyögve veti hátra fejét, hangos koppanással találkozik a falappal. Itt különösen érzékeny és vékony a bőre. Amennyire tudom megrágcsálom, majd nyelvemmel nyugtatom a kipirosodott, égő bőrfelületet. Cuppanva válok el bőrétől, félig lehunyt pilláim alól, incselkedve pillantok fel rá. Ajkaim szétválnak, meleg leheletem merevségén csapódik le. Morranva markol erősebben hajamba, durván ránt közelebb. Mivel elfordítom fejem így férfiassága csak arcom súrolja, előváladéktól nedvesen csúszik bőrömön. Dorombolva dörgölöm hozzá arcom, majd hagyom, hogy ajkaim megérintsék tövét. A biztonság kedvéért egyik kezemmel csípőjére fogok, a másik saját felsőm alá csúszik. Nyelvem hegyét kidugva nyalom végig férfiasságán feszülő eret, csúcsához érve beengedem számba, gyengéden szívom meg, makkján körzök nyelvemmel.

- Ne szórakozz… - sziszegve nyomja lentebb fejem, megsajnálva engedem mélyebbre, egészen addig, amíg orrom alhasához nem ér. Erősen szívva, lassan csúsztatom ki, fogaim gyengéden húzom végig bőrén. Ugyan ilyen tempóval indulnék vissza, de pillanatok alatt elege lesz, csuklómra markolva löki le magáról kezem, csípőjét lendítve merül el számban. Vissza kell fognom az öklendezést, ahogy hirtelen túl mélyre löki magát, de hamar ellazítom torkom. Ha így hát így… Szabaddá vált kezem nadrágomba süllyesztem. Még közelében sem vagyok az orgazmusnak, így meg, hogy szó szerint szétbassza a szám, nem is leszek. Tényleg nagyon kiakadhatott, ha ennyire nem figyel rám… Ahogy egyre közelebb jár, egyre erősebben markolja hajam, biztos vagyok benne, hogy pár szálat már sikerült kitépni. Állat… Miért is hagyom én ezt? Ja igen, vagyok olyan idióta, hogy szeretem… Fejem mélyen magára nyomva élvez el, köhögve rántom el tőle fejem, ondóját lábunk mellé a földre köpöm. Tudja jól, hogy nem szeretem, ha… Mérgeset szusszanva rántom ki pólóm alól kezem, hogy kézfejemmel megtöröljem szám. Felpillantok rá, tekintetem dühösnek szánom, de ahogy meglátom az ajtónak remegve támaszkodó, pihegő alakját elszáll a mérgem. Fejét hátradönti, ádámcsutkája fel-le ugrál, ahogy nyel. Kedvem támadt beleharapni, majd ájulásig gyűrni a lepedőt Jonggal… Szusszanva rázom meg fejem, elfintorodok undoromban, ahogy a padlóra pillantok. Végül megsajnálom a takarítónőt, pár kocka vécépapírt letépve törlöm föl. Jong tudd, hogy tartozol nekem. Nagyon is sokkal.