Megjegyzés: Ismét külső szemszögből íródott fic.
Minhonak mindig is feltűnt, hogy Taemin bámulja. Ha csak a szeme sarkából is, de tekintete folyton az idősebb felé kacsintgatott. Amikor nyertek valamit a maknae ragyogó szemei mindig az övéit kereste, fotózások közben az ő tekintetük akadt össze először. Tőle kért segítséget, ha problémája volt, még akkor is, ha a többiek jobb tanácsot tudtak volna adni. Eleinte magányos éjszakáin Jonghyunnal bújt össze, de hamar bekérte magát Minho mellé is.
Ha akart valamit, szintén a rapperhez fordult. Átölelte az idősebb karját, nagy szemekkel bámult fel rá, miközben már-már idegesítően magas hangon sipítozott a szerencsétlen végtagot rángatva. Minho bárki mást lecsapott volna, mint egy idegesítő, feje körül röpködő legyet, de Taeminben volt valami, ami annyira bájossá varázsolta az egészet, hogy előbb-utóbb – leginkább előbb – azon vette magát, hogy megteszi, amit a fiatalabb kért. Egy ilyen alkalom volt ez is.
- Hyung~~~ - a szükségesnél magasabb oktávban szólalt meg Taemin hangja, mint valami tinilány vetette rá magát Minho bal karjára, szorosan mellkasához ölelve a végtagot. Kikerekítette szemeit, sűrűn pislogott lányosan hosszú szempillái mögül.
- Mit akarsz már megint? – Minho fáradt sóhajjal masszírozta meg szabad kezével orrnyergét. Hosszú napot tudhattak maguk mögött, csupán pár perce érkeztek haza az SM épületéből. Reggel fotózáson voltak aztán pedig az új combackszám táncával gyötörték magukat. Az idő annyira összemosódott, hogy csak akkor vették észre mennyire bent jártak már az estében, amikor menedzserük bekopogott hozzájuk.
- Forrócsokit. – ajkai aranyos kis mosolyra húzódtak.
- Kérd meg Kibumot, hogy csináljon, úgyis a konyhában van. – Minho megpróbálta lerázni magáról, de ezzel csak annyit ért el, hogy a fiatalabb még erősebben szorította karját.
- De az nem ugyan az. – szomorúan lebiggyesztette ajkait, kissé csücsörített közben, ezzel Minho figyelmét szájára vonva. – Ki akarok menni, sétálni a parkban és közben a csillagokat nézni.
- Minnie, fáradt vagyok. – előbbi kijelentét megerősítve elnyomott tenyerével egy ásítást.
- Légy szi’ ~~~ - hangja még az előbbinél is magasabb régiókba szökött.
- Rendben. – Minho végül beleegyezett, így elkerülte, hogy még nagyobb fejfájást kapjon.
Csendben sétáltak egymás mellett az utcán, Minho dzsekije zsebébe süllyesztette kesztyűs kezeit, lehelete fehér felhőket rajzolt arca elé. Taemin aprókat kortyolt a kezeiben tartott papírpohárból, szeme sarkából újra és újra Minho felé pillantott. Átfagyott ujjait szorosan fonta az apró pohár köré, a másik kabátjában hagyta a kesztyűjét. Pár korttyal később a forró italnak nyoma sem volt, a barna csésze a legközelebbi szemetesben végezte. Néhány perc múlva Taemin kezdte megérezni az éjszakai fagyos levegőt. A forrócsokinak köszönhetően belsője átmelegedett, de most rohamosan kezdett kiszökni minden hő testéből, pulóvere lógós ujján befújt a késő esti szél, hideg ujjakkal végigcirógatva vékony felsőjén keresztül bőrét. Tenyereit fázósan dörzsölte össze, rájuk lehelt, hátha ezzel sikerül egy kis melegséget visszacsempészni elfagyott végtagjaiba.
- Fázol Minnie? – miután Minho száján kicsúsztak a szavak meg is bánta, ennél egyértelműbb kérdést nem is tehetett volna fel.
- Csak egy kicsit… - füllentett, de még nem akarta, hogy vissza menjenek. Most, így jobban belegondolva ez egészen olyan, mint egy randi. A maknae ajkai széles mosolyra húzódtak, szerencse, hogy a szél és a hideg már korábban pirosra csípte arcát, így nem látszott, hogy elpirult.
- Tessék. – Taemin nagyokat pislogott az elé tartott kesztyű láttán, mielőtt nagyot nyelve elfogadta és felügyeskedte átfagyott jobb kezére. Amíg ezzel a művelettel volt elfoglalva Minho feljebb húzta a nyaka köré csavart sálat, meleg ujjai a fiatalabb arcához simultak a mozdulat közben.
- Hol a másik fele? – kérdőn pillantott a rapperre, mire az csak egy szégyenlős félmosolyt ejtett.
- Az nekem is kell… - motyogta mielőtt félszegen megragadta volna Taemin csupasz, reszkető kezét az övével. Hosszú ujjak ölelték át egymást, ahol tenyerük összeért kellemes szikrák indultak meg mindkettőjük testébe. Minho zavartan félre nézett, az út mentén sorakozó fákat, vagy a csillagos eget bámulta a helyett, hogy szemkontaktust teremtett volna. Taemin mély, kislányos zavarában megpróbált sálja mögé bújni, egészen orráig felhúzta azt, fejét kissé előrebiccentve kérte haja segítségét, hogy minél jobban takarásban legyen a másik szeme elől. A rapper ajkai elválltak egymástól, már javasolni akarta, hogy menjenek haza, amikor a maknae megrántotta összefonódott kezeiket.
- Minho, Minho! Nézd, nézd! Óriáskerék! Menjünk fel! – izgatottan mutogatott egy irányba, s az idősebb véleményét meg se kérdezve kezdett rohanni az építmény felé. Minhonak koncentrálnia kellett, hogy ne bukjon fel saját lábaiban, megpróbált minél jobban lépést tartani a megvadult maknaeval. Miután a tempójuk szinkronba jött, a rapper megengedett magának egy mosolyt. Ez annyira Minniere vall. Kuncogva hagyta, hogy berángassák a csekély hosszúságú sorba. Majdnem éjfél lévén alig pár fiatal pár lézengett a kerék körül, mind egy kis romantikára, összebújásra vágytak, amíg a város fényeit csodálják. Minho megcsóválta fejét, annyira nem érezte magát idevalónak. Bár nem volt sokkal idősebb a másiknál, úgy érezte, hogy már kinőtt az ilyenekből. Kisiskolások járnak együtt óriáskerekezni. Sóhajtva pillantott le társára, mire egyből újabb mosoly szökött arcára, elfeledte előző gondolatait. Taemin azokkal a hatalmas, csillogó szemekkel bámult felfelé, szája ábrándos mosolyra kunkorodott.
Bejutottak a kabinba, egy darabig csendben ültek egymással szemben, egyikőjük se tudta mit mondjon, hogy reagálja le a helyzetet. Végül a kerék megindult, ahogy egyre feljebb emelkedtek Taemin figyelme úgy kalandozott el Minho arcáról a külvilág felé. Már majdnem a tetején jártak, amikor felpattant, az üvegfalra tenyerelve nyomta hozzá arcát a hideg felületnek. Seoul fényei ezernyi csillagként ragyogtak odalent, egészen mássá festve a rideg betontömböket.
- Olyan gyönyörű… - Minnie átszellemülten súgta a szavakat, leheletétől bepárásodott a vastag üveg.
- Igen, az… - összerezzent, ahogy Minho hangja közvetlenül mögüle szólalt meg, nagyobb tenyerek simultak övéi fölé, mielőtt ujjaik újra egymásra találva összekapaszkodtak. Minho állát a fiatalabb keskeny vállaira helyezte, arcuk pillanatokra összesimult. Taemin légzése felgyorsult, kicsi szíve eszeveszett tempóban verte bordái kerítését. A kabin fényeinek köszönhetően szinte tisztán látta tükörképüket a kabin falán.
- Minnie, én… - Minho halk mondatát félbeszakította az óriáskerék vas szerelvényeinek hangos nyikorgása, pillanatok alatt borult sötétség a városra.
- M-minho, mi történt? – Taemin vékony hangjában hallható volt az emelkedő pánik, teste gyengéden megremegett, biztonságot keresve törleszkedett a másik mellkasának hátával.
- Nyugodj meg Minnie, csak elment az áram. Mostanában gyakran előfordul. – a fiatalabb kínosan felnevetett, tekintetét a csillagos égre függesztette.
- Nézd Minho, egy hullócsillag. Kívánjunk valamit~ - kuncogva hunyta le a szemét, mire társa is ugyan így tett. Már rég nem hitt az ilyenekben, de a fiatalabb kedvéért bármit megtenne. Minnie zavartan bontotta fel ujjaik kötelékét, de csak azért, hogy megfordulva szembe kerüljön a rapperrel.
- Mit kívántál? – Minho, bár értelme nem volt, suttogott, mentolos lehelete Taemin arcára, ajkaira csapódott.
- Nem mondhatom el, mert úgy nem teljesül. – enyhén lebiggyesztette ajkait, majd bólintott, ezzel nyomatékot adva szavainak.
- Ugyan már Minnie… Kérlek. Aztán én is elmondom az enyém. – a fiatalabb végül hezitálva, de bólintott, arcára rózsás pír kúszott, amíg kinyögte a szavakat.
- Azt… Azt kívántam, hogy… bár… bárcsak megcsókolnál. – zavartan lesütötte szemeit, hosszú szempillák ölelték át egymást, árnyékot rajzolva arcára. Rövid csend keletkezett kettőjük között, Taemin már ott tartott, hogy elsüllyed szégyenében amikor Minho kuncogása szelte át a levegőt. A maknae érdeklődve kapta föl fejét, sűrűt pislogva bámult Minho szemeibe.
- Az jó. Én azt kívántam, hogy bárcsak hagynád, hogy megcsókoljalak. – Taemin arca szinte tűzzel gyulladt lángba, ahogy az idősebb közelebb hajolt. Puha ajkak súrolták egymást, nyelvek kértek bebocsátást, majd megkapva azt feltérképezték szájuk forró barlangjait. Minho gyengéden az üveglaphoz nyomta Taemint, összefonódva álltak, amíg a város újra ragyogó fényekbe nem borult, s minden érzéküket betöltötte a mentolos csokoládé íze.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése