Megjegyzés: kivételesen külső szemszögből íródott történet.
Onew szája szegletében apró mosollyal lapozott a combjain fekvő könyvben. Órák óta gyűrte már a lapokat, teljesen belefeledkezett a történetbe. Szemeit még mindig a fakó lapokon tartva kinyújtotta törökülésből az egyik lábát, majd a másikat is, lelógatva őket az alacsony asztal széléről, amin ült, ezzel is próbálva megakadályozni a zsibbadást. Volt, hogy egy kis csendre, magányra, nyugalomra vágyott, és ezt legkönnyebben itt, a nappaliban kaphatta meg. Pont mint most, kiszorult a hálóból, mivel a nagy zajban még a saját gondolatait sem hallotta. Újabb lapot fordított a másik oldalára, szinte falta a sorokat. A főhős éppen egy mérges hóviharba keveredett a semmi közepén, úgy látszott, nincs kiút… Jinki megborzongott, tarkóján felálltak az apró szőrszálak, mintha ő is érezte volna a hideg fuvallatot. Aprót rázott fején, mire szemüvege kissé lentebb csúszott. Mutató ujját használva tolta vissza a vékony keretet helyére mielőtt újra teljes figyelmét a történetnek szentelte.
Észre se vette, hogy valaki hideg szellőt hozva magával belépett az apartman ajtaján. Kibum lerúgta csizmáit majd lábával szépen egymás mellé igazgatta őket. A rend a lelke mindennek. Kis mosoly szökött szája szegletébe, amíg leporolta a kósza hópelyheket kabátjáról. Kezeit fázósan összedörzsölve indult a gardróbszoba felé, már megint elfelejtett kesztyűt vinni. Félúton viszont megtorpant a folyosón. Halvány fény szűrődött ki a nappaliból, óvatosan kukucskált be, bár tudta jól, hogy ki birtokolja a termet. Csak egy valaki tud ilyen csendben lenni. Az apró mosoly vigyorrá szélesedett, ahogy Key bandatársa mögé lopózott. Feltérdelt az alacsony falapra mielőtt rávetette volna magát az idősebb fiúra.
- Hyung~~ - Onew tüdejében rekedt a levegő, összerezzent, ijedtében még a könyvet is eldobta, ami tompa puffanással ért földet a szőnyegen.
- Uram Atyám, Kibum, a szívbajt hoztad rám… - bordáit hevesen dörömbölő szíve fölé helyezte kezét, próbálta lassan, egyenletesen venni a levegőt. Key kuncogása, mint apró csilingelő csengők visszhangoztak fülében.
- Nem is tudtam, hogy ennyire nyuszi vagy, hyung~ - a tiszteletteljes jelző ezúttal gúnyos éllel csúszott ki a fiatalabb szájából, de Onew tudta jól, hogy csak az agyát akarja húzni vele. Jó leaderként ismerte már a banda tagjait, talán jobban is, mint szerette volna. Sóhajtva mosolyodott el, és lehajolt a földre ejtett kötetért.
- Ugyan Bummie, csak nem számítottam rád. – a fiatalabb elhúzta száját, utálta, ha éreztetik a korát. Átölelte a másik derekát, fejét annak csupasz nyakába fúrta, mire Jinki megborzongott, de nem szólt érte. Key átfagyott bőre lassan melegedett, hosszú óráknak tűnő percek teltek el, mire távolabb húzódott. Ennyi idő éppen elég volt Onewnak, hogy a történet újra magával ragadja, beszippantsa mint egy lefolyó. Kibum mérgesen fújt egyet, majd az asztalról lemászva az idősebb lábai között helyezkedett el a földön. Hátát a falap szélének vetette, s ördögi mosollyal nyúlt el a távirányítóért. Bekapcsolta a tv-t, az egyik zenecsatornára váltott és pont olyan hangerőre állította, hogy az a másiknak már zavaró legyen. Jinki pár percig némán tűrt, próbált koncentrálni, de újra és újra kibillent a hipnózis-szerű állapotból, amibe olvasás közben kerülni szokott.
- Kibum, muszáj ezt? – a fiatalabb felpillantott hyungjára, szemeit kiskutya módon kikerekítette. Látta, hogy Onew tekintete bejárta arcát, majd enyhén szétnyitott ajkain állapodott meg. Key szája sarka megrándult, de erőt vett magán és nem vigyorodott el, inkább kidugta apró rózsaszín nyelvét, és végignyalt kiszáradt, enyhén cserepes ajkain. Jinki nagyot nyelt, ádámcsutkája izgatóan ugrott fel majd csúszott vissza le.
- Nem értem miről beszélsz. – ezúttal megengedett magának egy halvány mosolyt, egy olyat, aminek a másik sosem tudott ellenállni. Onew egyik kezébe helyezte a könyvet, hátát domborítva hajolt lejjebb, hogy ajkaik puhán összeérjenek. Ismerős izgalom cikázott végig a fiatalabb gerincén, arra késztette, hogy kiegyenesedjen ültében, törleszkedve az érintéshez. Már éppen megnyitotta volna ajkait a másik kutakodó nyelvének, mikor az felegyenesedve megszakította az érintést.
- Már csak pár oldal van hátra Bummie, ezt már kibírod. – Key ingerülten horkantott, kikapta a könyvet Jinki gyenge fogásából.
- Mi olyan érdekes ebben…? – felcsapta a könyvet, véletlenszerűen olvasott bele egy-egy oldalba. Az események egy nagy, értetlen kavalkádot alkottak elméjében, összehúzott szemöldökkel próbált valami értelmet kihámozni a kuszaságból.
- Ez hülyeség. – megfeledkezve magáról, szusszanva dobta hátra válla fölött a kötetet, nem számítva arra, hogy a másik érdeklődve hajolt fölé. Jinki elmormolt egy fél-káromkodást, ahogy a súlyos könyv gerince homlokának csapódott. Majdnem lefordult az asztalról, de sikerült megragadnia a szélét, így ülve maradt.
- Bakker, Jinki, sajnálom, nem akartam! – Key gyorsan térdelt fel, a másik felé fordult, hogy szemügyre vegye az idősebb homlokán kialakulni látszó púpot.
- Sajnálom. – amíg Onew a könnyeivel küszködött Kibum felállt, gyengéd puszit hintett a vörösödő bőrre, szemüvegét lehúzva orráról kezdte beborítani pillekönnyű csókjaival az egyre pirosodó arcot.
- Bummie… A többiek a hálóban vannak… - Key zavartalanul letekerte színes csíkos, kötött sálját, majd fél kézzel pattintotta ki kabátja gombjait.
- A háló messze van. – egyik térdét behelyezte az idősebb lábai közé, az asztalra térdelve késztette Onewt, hogy hátradőljön a falapon. A kabát hamar lecsúszott Key keskeny vállairól, a földre került a sál mellé.
- M-mégis mit csinálsz? – Kibum fölé hajolva simult közel hozzá, még mindig hideg kezei utat találtak Jinki vékony anyagú felsője alá. Az idősebb kellemetlenül felszisszent, ahogy jeges ujjak érték kellemesen meleg bőrét.
- Felmelegedek. Jinki, fázom… - Kibum hangja szinte dorombolt fülében mielőtt az említett testrészt kissé éles fogak rabul nem ejtették.
- Meg fognak hallani… - Key fél kezével tapogatta ki a távirányítót, maga mögé mutatva vette feljebb a tv-n a hangerőt.
- Hyung~~ - Onew tüdejében rekedt a levegő, összerezzent, ijedtében még a könyvet is eldobta, ami tompa puffanással ért földet a szőnyegen.
- Uram Atyám, Kibum, a szívbajt hoztad rám… - bordáit hevesen dörömbölő szíve fölé helyezte kezét, próbálta lassan, egyenletesen venni a levegőt. Key kuncogása, mint apró csilingelő csengők visszhangoztak fülében.
- Nem is tudtam, hogy ennyire nyuszi vagy, hyung~ - a tiszteletteljes jelző ezúttal gúnyos éllel csúszott ki a fiatalabb szájából, de Onew tudta jól, hogy csak az agyát akarja húzni vele. Jó leaderként ismerte már a banda tagjait, talán jobban is, mint szerette volna. Sóhajtva mosolyodott el, és lehajolt a földre ejtett kötetért.
- Ugyan Bummie, csak nem számítottam rád. – a fiatalabb elhúzta száját, utálta, ha éreztetik a korát. Átölelte a másik derekát, fejét annak csupasz nyakába fúrta, mire Jinki megborzongott, de nem szólt érte. Key átfagyott bőre lassan melegedett, hosszú óráknak tűnő percek teltek el, mire távolabb húzódott. Ennyi idő éppen elég volt Onewnak, hogy a történet újra magával ragadja, beszippantsa mint egy lefolyó. Kibum mérgesen fújt egyet, majd az asztalról lemászva az idősebb lábai között helyezkedett el a földön. Hátát a falap szélének vetette, s ördögi mosollyal nyúlt el a távirányítóért. Bekapcsolta a tv-t, az egyik zenecsatornára váltott és pont olyan hangerőre állította, hogy az a másiknak már zavaró legyen. Jinki pár percig némán tűrt, próbált koncentrálni, de újra és újra kibillent a hipnózis-szerű állapotból, amibe olvasás közben kerülni szokott.
- Kibum, muszáj ezt? – a fiatalabb felpillantott hyungjára, szemeit kiskutya módon kikerekítette. Látta, hogy Onew tekintete bejárta arcát, majd enyhén szétnyitott ajkain állapodott meg. Key szája sarka megrándult, de erőt vett magán és nem vigyorodott el, inkább kidugta apró rózsaszín nyelvét, és végignyalt kiszáradt, enyhén cserepes ajkain. Jinki nagyot nyelt, ádámcsutkája izgatóan ugrott fel majd csúszott vissza le.
- Nem értem miről beszélsz. – ezúttal megengedett magának egy halvány mosolyt, egy olyat, aminek a másik sosem tudott ellenállni. Onew egyik kezébe helyezte a könyvet, hátát domborítva hajolt lejjebb, hogy ajkaik puhán összeérjenek. Ismerős izgalom cikázott végig a fiatalabb gerincén, arra késztette, hogy kiegyenesedjen ültében, törleszkedve az érintéshez. Már éppen megnyitotta volna ajkait a másik kutakodó nyelvének, mikor az felegyenesedve megszakította az érintést.
- Már csak pár oldal van hátra Bummie, ezt már kibírod. – Key ingerülten horkantott, kikapta a könyvet Jinki gyenge fogásából.
- Mi olyan érdekes ebben…? – felcsapta a könyvet, véletlenszerűen olvasott bele egy-egy oldalba. Az események egy nagy, értetlen kavalkádot alkottak elméjében, összehúzott szemöldökkel próbált valami értelmet kihámozni a kuszaságból.
- Ez hülyeség. – megfeledkezve magáról, szusszanva dobta hátra válla fölött a kötetet, nem számítva arra, hogy a másik érdeklődve hajolt fölé. Jinki elmormolt egy fél-káromkodást, ahogy a súlyos könyv gerince homlokának csapódott. Majdnem lefordult az asztalról, de sikerült megragadnia a szélét, így ülve maradt.
- Bakker, Jinki, sajnálom, nem akartam! – Key gyorsan térdelt fel, a másik felé fordult, hogy szemügyre vegye az idősebb homlokán kialakulni látszó púpot.
- Sajnálom. – amíg Onew a könnyeivel küszködött Kibum felállt, gyengéd puszit hintett a vörösödő bőrre, szemüvegét lehúzva orráról kezdte beborítani pillekönnyű csókjaival az egyre pirosodó arcot.
- Bummie… A többiek a hálóban vannak… - Key zavartalanul letekerte színes csíkos, kötött sálját, majd fél kézzel pattintotta ki kabátja gombjait.
- A háló messze van. – egyik térdét behelyezte az idősebb lábai közé, az asztalra térdelve késztette Onewt, hogy hátradőljön a falapon. A kabát hamar lecsúszott Key keskeny vállairól, a földre került a sál mellé.
- M-mégis mit csinálsz? – Kibum fölé hajolva simult közel hozzá, még mindig hideg kezei utat találtak Jinki vékony anyagú felsője alá. Az idősebb kellemetlenül felszisszent, ahogy jeges ujjak érték kellemesen meleg bőrét.
- Felmelegedek. Jinki, fázom… - Kibum hangja szinte dorombolt fülében mielőtt az említett testrészt kissé éles fogak rabul nem ejtették.
- Meg fognak hallani… - Key fél kezével tapogatta ki a távirányítót, maga mögé mutatva vette feljebb a tv-n a hangerőt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése