Pihegve hanyatlok le a kanapéra, arcom szerelmes pírban ég. Jonghyun elégedett vadászvigyorával mászik fölém.
- Bírsz még egy kört, Minnie? - arcát enyémhez simítja, orrával túr izzadt tincseim közé. Kuncogva karolom át széles hátát, ujjaimmal tovább maszatolom a tintával vegyült izzadtságot.
- Nem is tudom... - huncutul beharapom alsóajkam sarkát. - Lehet, hogy a többiek be szeretnének jönni...
- Minnie... Ne kéresd magad... Így is örülhetsz, hogy a színpadon vissza tudtam fogni magam. - fülembe morog, arcom újult erővel gyúl lángra, felrémlik előttem a kép. Az rendben, hogy már nem vagyok kisfiú, de erre azért nem voltam felkészülve.
Bizonyos időközönként bólintottam Jinkinek, mintha hallanám is, amit mond. De a mögötte elterülő látvány lekötötte minden figyelmem. A stábos noonák Jonghyun hátát írták tele. Számban összefutott a nyál finom, bronzos bőre látványára. Ahogy az egyik lány tenyerét kedvesem hátára fektette gyomrom alját keserű, maró érzés vette uralma alá. Tudtam jól mi ez, a féltékenység karmai martak belülről. Pedig nem volt rá okom. Jonghyunnak csak én létezek. Tekintete hamar rabul ejtette pillantásom, a tükörből nézett vissza rám. Megremegtem, szívem erősen verte bordáim kerítését. Ettől a túlfűtött tekintettől eszembe jutott, hogy miért is volt mérges rám leaderünk. Tenyerem csípőmre simult, még mindig éreztem Jonghyunt magamban. A lépcsőházban esett nekem, én pedig nem bírtam neki ellenállni. Majdnem elkéstünk… Vöröslő arccal néztem félre, Jinki persze rögtön leszidott, hogy miért nem figyelek rá, de nem tehettem róla. Nem bírtam úgy a szemébe nézni, hogy fejemben csak Jonghyun érintései, csókjai jártak… Aztán elkezdődött a koncert, minden rendben ment, amíg el nem jött Jonghyun szólója…
Maga a tény, hogy félmeztelenül állt odakint megbolondította érzékeim, hideg futkosott fel-le hátamon, és amikor megláttam… Szám pillanatok alatt vált sivataggá, nehézzé vált a nyelés. Küzdenem kellett minden hangért, amit kipréseltem torkomból. Amikor közeledni kezdett felém, tudtam, hogy a szám vége felé járunk, a bilincset akarta csuklómra csattintani, azt a bilincset, amivel tegnap láncolt az ágyhoz amíg… Közvetlen előttem állt, kezét megemelte, mintha ruhámba akarna kapaszkodni. Lehunytam szemeim pár pillanatra, hogy lenyugtassam dübörgő vérem. Újra éreztem, mintha ujjai hajamba téptek volna, mint mindig csókolózás előtt. Még leheletét is éreztem ajkaimra csapódni. Csípőm előre lendítve nyitottam résnyire szemeim, de bennem rekedt a levegő. Jonghyun arca pár centire volt enyémtől, mintha tényleg csókra hajolt volna közel. Szuszogva beharaptam saját alsóajkam, még mielőtt összezártam volna az minket elválasztó kínzó távolságot. Elengedett, de nyaka után kaptam. Akartam. Átkarolni, megcsókolni, hagyni, hogy újból birtokba vegye a testem… Homlokát enyémnek nyomta, egészen közelről nézett szemembe, tekintetében színtiszta vágy égett. Nehezen szakadtam el tőle, a közönség előtt nem tehetünk semmit, bármennyire is szeretném… Végül a bilincs csuklómra csattant, a platform elindult alattunk lefelé. Alig tűntünk el a nyilvánosság szeme elől, Jonghyun a falnak nyomott, hevesen kezdte tépni ajkaim. Szuszogva próbáltam tartani a tempót, kezeim kapaszkodót kerestek izzadtságtól, testolajtól sikamlós testén. Nyálunk lassan kifolyt szám szegletén, még levegőhöz jutni se nagyon hagyott, nemhogy nyelni.
- Khm… - Jinki diszkréten köszörülte meg a torkát – Legalább az öltözőig jussatok el… - Jonghyun egyből elszakadt tőlem, az említett helyiség felé kezdett húzni. Remegő lábaimon ingatagul követtem, ha nem lett volna csuklónk összebilincselve biztos összeestem volna… Az öltözőbe érve rögtön az ajtónak nyomott, már csak arra eszméltem fel, hogy utolsó ruhadarabomból is kihámozott. Kezei bejárták mellkasom, lapockáim csókolva dörzsölte keményre mellbimbóim.
- Sajnálom Minnie, nincs türelmem játszadozni… - fülemet rágcsálta meg, én csak beharapott alsó ajakkal bólintottam. Felszisszentem, ahogy valami hideg csorgott végig hátamon, vállam felett pillantottam hátra, a korábban magán használt testolajt csurgatta hátamra. Gerincem mentén végigfutva folyt be fenekem két partja közé. Vöröslő arcom a falapnak nyomtam, mikor ellenőrzésként belém tolta két ujját, ezzel belül síkossá téve.
- Hmm… Még mindig laza vagy korábbról. Csodálatos vagy, Minnie… - azon a rekedtes hangon suttogott fülembe, amitől a vérem megbolondul, minden szőrszál feláll testemen. Mondani akartam neki valamit, de nem jöttek ki hangok a torkomon. Hallottam, ahogy kicsatolta övét, lehúzta a sliccét. Nagyot nyelve toltam kissé hátrébb hátsóm, merevedése csúcsa bejáratomhoz ért.
- Lazíts, Minnie… - egy mozdulattal hatolt belém, izmaim csak egy pillanatra feszültek meg mielőtt újra elernyedtek volna. Jonghyun megragadta csípőm, átmenet nélkül kezdte erősen belém vágni magát minden lökéssel. Minden alkalommal felnyüsszentem ahogy öle fenekemhez csapódott, testünk összekapcsolódásából kiindulva apró élvezetszikrák futottak végig gerincem mentén.
- Jong…- tehetetlenül ejtettem hátra vállára fejem, teljesen övé voltam, nem tudtam tenni ellene.
- Szeretlek Minnie, kibaszottul szeretlek… - nyakamat nyalogatta, harapdálta, de óvatos volt, mint mindig, egyetlen látható nyomot sem hagyott maga után. Síkos kezei hasamra csúsztak, még egyszer végigjárta mellkasom, érintései nyomán mintha tűzijátékok robbantak volna testemben. Megrázkódtam az élvezettől mikor először eltalálta azt a bizonyos pontot bennem, ott mélyen. Ajkam teljesen feldagadt fogsorom fogságában, kelletlenül nyöszörögtem Jonghyun karjai között. Alhasamra csúsztak tenyerei, csípőcsontom vonalán futottak végig ujjai mielőtt kínzón feszülő merevségem köré fonta őket. Először lassú mozdulatokkal űzött a csúcs felé, de hamar elvesztette fejét, csuklója felvette csípője mozgását. Vállának dörgöltem fejem, csillagok táncoltak szemeim előtt. Szaporán vettem a levegőt, mellkasom minden légvételnél az ajtónak préselődött ezzel nehezebbé téve a folyamatot. Mozdulatai szaggatottá váltak, a mellettünk függő tükörbe tekintve végre láthattam az arcát. Szemeit összeszorította, szája sarka felfelé görbült, tudtam, hogy mindjárt…
- Már alig van a szünetből, Jonghyun… - nyakamat halmozta el édes, égető csókokkal.
- Gyors leszek, ígérem… - újból merev férfiasságának hegyét dörgöli bejáratomhoz, csúcsát be-becsúsztatva.
- Rendben… - sóhajtva hagyom, hogy lábam vállára húzza, felnyüsszenek ahogy újból teljesen kitölt. Az első menet után mindig sokkal érzékenyebb vagyok odalent. Megcirógatja combom, puszit ad vádlimra mielőtt újból őrületes tempóba kezdene. Nyögve feszítem ívbe hátam, körmeim apró félhold alakú mélyedést vájnak vállaiba. Erősen szuszogva próbálom visszafogni magam, pedig szeretem kiengedni a hangom, de így, hogy még az ajtót se tudtuk kulcsra zárni…
- Ne fogd vissza magad, úgyis mindenki tudja, mit csinálunk. Hadd halljam a hangod… - fejem makacsul megrázva nyomom arcom jobban a kanapé bőrhuzatának, megkínzott ajkamból lassan vér serken, ahogy ismételten ráharapok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése