Sosem hagylak el - Soohyun (E/1) x Dongho

Mereven bámulom a plafont már órák óta. Busani luxus szálloda ide vagy oda, ez így baromira unalmas. Oldalamra fordulva pillantok a csendesen szuszogó Donghora. Kezein pihenteti fejét, résnyire nyitott ajkain keresztül lassan szívja be, majd fújja ki a levegőt. Annyira fiatal még, pofátlanul fiatal. Nem mintha én annyira öreg lennék, de mint leader, legalább egy tízessel öregebbnek érzem magam. Sóhajtva fordulok vissza hátamra, homlokom ráncolva meredek ismét a fehér mennyezetre. Ujjaimmal dobolok a takarón, próbálom valamivel ébren tartani magam. Kevint várom, a városba ment pár ismerősével, tudom, hogy nagyfiú már, tud vigyázni magára, de leaderi védelmező ösztönöm nem hagy nyugodni, amíg nem látom a saját szememmel, hogy minden rendben. Teljesen elbambulok, huzat súrlódására, halk szipogásra kapom fel a fejem. Kevin ágya felé pillantok, de az még mindig üresen, szépen bevetetten áll. Hirtelen kelek fel, pár lépéssel Dongho ágyához érek, de ő hátat fordít nekem. Sóhajtva kerülöm meg az ágyat, de ismét csak a hátával találom szemben magam.

- Dongho… - az ágy lábához visszasétálva mászok fel rá, így nincs esélye elbújni előlem. Mellé vetődök, megpróbálok szemkontaktust teremteni vele, de párnába rejti arcát előlem. Csakhogy teste rázkódását nem tudja eltitkolni előlem. – Dongho… Kérlek, mondd el mi a baj, hadd segítsek. – tenyerem hátára csúsztatva simogatom fel-le, pizsama felsője gyűrődik érintésem alatt, lassan már csupasz derekát simítom. Közelebb férkőzik hozzám, gyengéden markol ujjatlanomba. Pár perc múlva már rám nézni is hajlandó. Apró könnycseppek milliói hullnak szemeiből, arca már egészen kipirosodott.

- Hyung… - mellkasomnak dönti fejét, megpróbálja megállítani könnyei folyamát, de nem jár sikerrel. – Kérlek… Kérlek, ígérd meg, hogy nem hagysz el, mint Kibum és Xander… Könyörgöm…

- Shhh… - egészen közel húzom magamhoz, ujjaim puha hajába túrnak, gyengéden masszírozom fejbőrét. – Soha, érted? Soha nem foglak elhagyni. – puszit nyomok homlokára, de amíg le nem nyugodott nem engedem, hogy elhúzódjon tőlem. Végigfut a hátamon a borzongás, ahogy érzem forró leheletét nyakamra csapódni, nagyot kell nyelnem, de ezzel csak azt érem el, hogy résnyire nyílt ajkai bőrömhöz érnek. Lazítok karjaim fogásán, hogy távolabb húzódhasson, ha kellemetlen neki a helyzet, de már nem akar elmozdulni. Ahogy telnek a csöndes percek, nekem kezd kellemetlenné válni a dolog. Puha teste karjaimban, egyenletes, forró szuszogása… Szemeim lehunyva fújom ki hosszan a levegőt. Nem lehet, egyszerűen tilos ráizgulnom. Ha bárki másról lenne szó, az rendben lenne, de ő még túl gyerek hozzá. Istenem, már napját sem tudom mikor voltam utoljára nővel… Férfival meg még régebben… Még a debütálásunk előtt. Tudom, hogy ő is érzi, hogy félig már merev vagyok, árulkodó jel, ahogy légzése felgyorsul.

- Soohyun… - fejét elemeli mellkasomról, hogy felnézhessen rám, így kénytelen vagyok felé fordítani fejem. Így se jobb a helyzet. Most ajkaimon érzem, ahogy szuszog. – Soohyun… - nevem sóhajtja rekedten, és még közelebb mozdul. Ajkai puhán érik enyémet, beleszédülök a rám törő forróságba, hevesen török nyelvemmel fogai közé. Magam alá fordítom, egész testemmel a matracba préselem, falom, habzsolom ajkait. Forró, puha, édes… Megőrülök… Egyik kezével hajam, másikkal még mindig felsőm markolássza. Gyengéden beleharapok alsóajkába, még mielőtt eltávolodnék tőle. Mellkasom hevesen emelkedik föl-le, egymás szájába lihegünk.

- Dongho… Nem lenne szabad ezt csinálnunk… - elmém tiltakozik, de testem őt akarja hevesen, fékezhetetlenül.

- Mégis mért nem? Talán Kevin vagy Kiseop megharagszik? – a hangjában rejlő gúny szinte éget.

- Nem tudom, miről beszélsz. Te vagy az első, az első, akit megkívántam a bandából… - Dongho szemei egészen kikerekednek. Tényleg azt hitte, hogy én mindenkivel…? – Dongho… Egyszerűen túl fiatal vagy…

- És ahhoz nem vagyok fiatal, hogy több ezer ember előtt rázzam magam?

- Te is tudod, hogy ez nem ugyan az…

- Soohyun… Kérlek. – arcomra simítja tenyerét, hüvelykujját ajkamon futtatja végig.

- Ezért még kapni fogok, érzem. – incselkedve megnyalom ujját, mielőtt újból ajkait venném birtokba. Kezeim maguktól indulnak meg, feltűröm pizsama felsőjét, oldalát cirógatom. Belemosolygok a csókba, ahogy számba kuncog, néhány ponton eléggé csikis. Ajkaitól elválva arccsontján, nyakán csókolok végig, gyengéden szívom, nyalogatom enyhén sós bőrét. Pár percre elválva tőle lehúzom saját felsőm majd az övét is az ágy mellé dobom. Mellkasára hajolva kóstolgatom tovább bőrét, de hajamba markolva megállít, arra késztet, hogy nézzek fel rá.

- Soo… Ez most… Szóval… A lényegre térhetnénk… Kevin bármikor megjöhet és… - elvörösödve fordítja el fejét.

- Értem… Szóval a lényegre… - síkosító után kutat tekintetem, kizárt, hogy nála lenne, és nálam sincs… Jobb híján Kevin kézkrémét veszem lesz az éjjeliszekrényről. Bőven nyomok belőle ujjaimra, eper illat lengi be a teret. Elhúzom szám, sosem értettem Kevin miért van oda az ilyen illatosított vackokért. Óvatosan érintem első ujjam bejáratához, először csak az első ujjpercig tolom belé, majd pár perc várakozás után teljesen.

- Jól csinálod Dongho, csak lazíts… - hosszú perceket töltök előkészítésével, de bizonytalanságom még akkor sem múlik el, amikor már három ujjam lazán csúszik ki-be.

- Gyere már… Nem vagyok porcelánból, nem fogsz eltörni. – nagyot nyelve bólintok, majd ujjaim kihúzva helyezkedek el lábai között.

- Lazíts, ez a lényeg… - lassan kezdek belé hatolni, de csak egy-két centit jutok előre, teste satuként szorul körülöttem, erősen harap ajkába, apró könnycseppek szaladnak végig arcán.

- Soo… Ez fáj… - minden akaraterőm összeszedve húzódom ki belőle, pedig legszívesebben rögtön magamévá tenném. Annyira szűk és forró…

- Jobb lenne, ha feltérdelnél, úgy…

- Nem. Látni akarom az arcod. – kezeit tarkómon összekulcsolva húzza le fejem szájához, apró puszit nyom számra majd nyakamba temeti arcát. – Csináld, kibírom… - nagyot nyelve próbálok meg újból elmerülni benne, ezúttal nem állok meg addig, amíg csípőm combjához nem ér. Szaggatottan veszi a levegőt, könnyes arcát bőrömbe törli, én csak esetlenül simogatom hátát, és próbálok nem elmenni most rögtön. Még sosem voltam szűz fiúval…

- Mehet, kicsi Donghom? – füle mögé hintek puszit, ő végre elenged és visszafekszik a matracra. Bátortalanul bólint, de ajka szegletében mosoly játszik, talán azért mert becézem… Lassan kezdek ringani, fájdalmasan szisszen fel, de nem állít meg. Egy idő után valamennyire hozzászokik, de még mindig nem élvezi. Én viszont mindjárt elmegyek, annyira jó… Nagyot nyelek, de torkom teljesen kiszáradt a kéjtől. Egyik kezem ujjait összefonom övével, másikat merevedése köré fonom, legalább még mindig kíván. Csípőm minden lökésnél más szögbe fordítom, de csak nem sikerül prosztatáját eltalálnom. Nem lehetek ilyen szerencsétlen… Csuklóm mozgását megpróbálom csípőméhez igazítani, csókolom, simogatom ott ahol érem. Akarom, hogy ő is élvezze, jobban várom, mint a saját orgazmusom.

- Soo… - gyenge mosollyal simogatja hátam, szemei még mindig nedvesen csillognak.

- Csak még egy kicsit várj még… - kézfejemmel cirógatom meg arcát. – Mindjárt meg lesz… - bal lábát kicsit feljebb tolom, csípőm jobbra fordítom… Mondana valamit, de tüdejében reked a levegő, dereka elemelkedik a matractól, ahogy háta megfeszül. Erősen harapok alsóajkamba, nehogy elsüljek, csupán a látvány is elég lenne, de ahogy izmai összeszűkülnek körülöttem… Egy reszketeg sóhajt kieresztve szorítom meg kicsit erősebben újból összefonott ujjainkat. – Megvagy… - széles vigyorral váltok gyorsabb ritmusra, minden lökéssel eltalálom prosztatáját. Nyögései, nedves bőrünk csattogása betölti a hotelszoba csendjét.

- Soo… én… én… - nem kell kimondania, pontosan tudom, hogy mit érez, hogy az egész teste lángol, a kielégülésért ordít.

- Csak nyugodtan kicsi Donghom, csak nyugodtan. – játékosan nyalok fülébe, ha lehet erősebben ostromlom testét. Vergődik alattam, de végül ívbe feszül háta, úgy szorítja ujjaim, hogy zsibbadni kezd kézfejem. Nem akartam, de teste satuszorítása engem is átlök a túloldalra, mélyen belé élvezek. Lassan hagyom abba a ringást, óvatosan húzódom ki belőle. Félig lehunyt pillái mögül figyel, édesen piheg. Annyira gyönyörű… Mosolyogva hajolok közel, lágy csókot hintek ajkaira, majd melléfekszem. Cicaként bújik oldalamhoz, fejét vállamon nyugtatja.

- Donho… El kellene mennünk zuhanyozni.

- Ne, kérlek… Maradjunk még egy kicsit így. Hadd érezzem még egy kicsit…

- Legszívesebben örökké így tartanálak a karjaimban… - puszit nyomok hajába, tenyerem szinte magától kezdi hátát simogatni, de tekintetem a plafonra szegeződik.

- Mégis mi tart vissza? Te is akarod, én is…

- Tudod, hogy ez nem így megy…

- Valld csak be, hogy csak meg akartál dugni. – ingerülten ül föl, a fürdő felé fordul, de mégsem áll fel.

- Ezt te sem gondolod komolyan. – alkaromra támaszkodva nézek fel rá, tekintetem elkomorul. – Tudod, mint leader nem gondolhatok mindig magamra, a banda érdekeit is néznem kell. Mi lenne, ha kiderülne? Hogy pont te és én? Az Istenért Dongho, még gyerek vagy! Te 17 vagy, én meg 23! Ha ez kiderül, a U-kissnek annyi, páros lábbal rúgnak ki innen, talán még kiskorú megrontásával is megvádolnak…

- De én akartam!

- Ez nem számít, ne légy ennyire naiv kérlek… Négy év, Dongho. Négy év, és ha még mindig így gondolod, visszatérhetünk a dologra. - csendben bámul maga elé, a plafon helyett tekintetem háta hófehér bőrét vizsgálja. Látom az izmok mozgását bőre alatt, ahogy vívódik. Végül nem bírom tovább, feltolom magam ülő helyzetbe.

- De addig is… Dongho… - karjaim dereka köré fonódnak.

- Hmm?

- Újra kívánlak… - gyengéden harapok fülcimpájába. – És tudod mit? Nem érdekel Kevin, végig akarom járni tested minden porcikáját a kezeimmel, az ajkaimmal, a nyelvemmel… - elmosolyodom, ahogy megborzong karjaimban.

Taking care - Joon (E/1) x Mir

- Yongie... - nevét halkan suttogva ülök le ágya szélére. Eltúrom homlokára tapadt nedves haját, ajkaimmal érintem forró bőrét. Napok óta lázas és nem hajlandó orvoshoz menni. - Yongie, kérlek. Aggódom érted... - motyog valamit válaszul, laposakat pislog, alig bírja nyitva tartani a szemét. Kis édes, hogy próbálkozik.

- Komolyan mondom, hogy el kellene menned... - mosolyogva döntöm homlokom övének, szemem sarkából látom, hogy kisebb nehézségek árán felemeli kezeit, átöleli nyakam, magához húzna, de alig van ereje.

- Inkább fogd be és gyere ide. - fejét hátra dönti, felkínálja magát.

- Tudod, hogy ezt nem kéne... - szavaimat meghazudtolva fordítom kissé oldalra fejem, puhán nyomom ajkaira enyém, rögtön nyitja száját, hogy mélyítsük az érintést, de én mégis elszakadok tőle. Önfegyelem Joon, önfegyelem.

- Joonie... - könyörgő hangját figyelmen kívül hagyva csúsztatom tenyerem háta, lába alá.

- Yongie, nagyon forró vagy, gyere, elviszlek fürdeni. - könnyedén emelem ölembe, talán fogyott is... A fürdőben a pultra ültetem, amíg viszonylag hideg vizet engedek a kádba.

- Yongie, ne aludj el. - arcát megcirógatva segítem vissza ülő helyzetbe.

- Én nem... - homlokát vállamnak dönti, apró mosollyal ölelem át derekát.

- Szeretlek Joonie... - érzem, hogy egész súlyával rám nehezedik.

- Hé, hé, mondom, hogy ne aludj el! Vegyük le ezt szépen. - átizzadt felsője alját ragadom meg, szerencsére együttműködik, felegyenesedve emeli meg karjait, hogy lehúzhassam róla. Bágyadtan mosolyogva figyeli, ahogy levetkőzöm, talán kicsit zavarba is hoz, ahogy bámul, nem szokott így.

- Gyere... - lehúzom a földre, kissé nehezen áll meg, de végül sikerül megtartania egyensúlyát. Melegítőalsója szélébe akasztva ujjaim lököm le az anyagot csípőjéről, könnyedén csúszik a földre. Besegítem a kádba majd beszállok én is, a hideg víz csípi bőröm, de nem érdekel, majd ő felmelegít. Engedem, hogy nekem dőljön, máris érzem a bizsergést végigszaladni bőröm alatt, ahogy forró teste kiszorítja a köztünk lévő hideg folyadékot.

- Yongie, próbálj meg ébren maradni. - vállára fröcskölök egy kis vizet, kezem magától simul a gömbölyű testrészre, gyengéden cirógatom. Agyam teljesen kikapcsol, ajkaim mohón tapadnak forró nyakára, másik kezem derekára, hasára csúszik. Édes pihegésére kapom fel fejem, eddig sápadt arca vöröses színben játszik, elnyílt ajkain keresztül kapkodja a levegőt. Joon, mi a francot csinálsz?

- Yongie, sajnálom... - hasáról lecsúszó kezem után kap, gyengén fog rá így mégsem húzom el tőle.

- Joonie... Ne hagyd abba. Kérlek. - zavartan lesüti szemeit, fészkelődik kicsit, ezzel hozzádörgöli magát kemény merevségemhez. Ugh... Nem hittem volna, hogy elég csak pár nap elvonás és a testem máris megőrül érte.

- Nem lehet, nagyon gyenge vagy...

- Ezt csak te gondolod így... - szemöldök ráncolásom látva megfordul ölemben, egészen hozzám simul, érzem combomhoz nyomódni... Oh. - A saját testem csak tudja mi a jó neki. Kérlek Joonie... - nagyot nyelve ragadom meg csípőjét, ölembe ültetem, kezeim végigszaladnak oldalán, éhesen kapok ajkai után. Aprót nyüszögve csúszik még közelebb, fenekét kitolja, szinte vonzza kezeimet. Belemarkolok puha húsába, felnyögve szakítja el ajkait tőlem. Ujjaim feneke két partja közé csúszik, gyengéd kör-körös mozdulatokkal cirógatom bejáratát. Könnyedén csúszik belé első ujjam, bár egy ideje nem csináltuk, nem stresszel. Sose teszi, bízik bennem és ez szerelmes bizsergéssel tölt el. Csípője ritmikusan mozog már három ujjam körül, már csak a látványtól is el tudnék menni. Vállaim markolja, alsóajkát beharapva piheg, izmai össze- összeszorulnak.

- Joonie... Elég már... Kérlek. Nem fogsz összetörni. - fejét előre ejti, ez már nekem is sok. Kihúzva ujjaim fogok csípőjére, lassan ültetem bele merev férfiasságomba, nyögve vetem hátra fejem, ahogy a szűk forróság körülölel. már majdnem elmentem annyitól, hogy... Ismét felnyögök, ahogy rögtön mozogni kezd rajtam, úgy tűnik nem csak nekem hiányzott. Szorosabban fogva csípőjére segítek neki a mozgásban, tekintetem többször is végigszalad testén, egyszerűen gyönyörű. Megborzongok, ahogy hajából aláhulló vízcseppek felsőtestén szaladnak végig, szétnyílt ajkai közé kapkodja a levegőt... Előre hajolva veszem ágaskodó mellbimbóját ajkaim közé. Rágcsálom, szívom, fülemnek a legszebb dal nyögéseinek hangja.

- Joonie... - kezei vállamba marnak, apró körmei bőrömbe vágnak, de nem érdekel, szeretem, amikor megjelöl. Eddigi lassú ringását fokozatosan váltja egyre gyorsabbra. - Joonie, én... - összeszorítja szemeit, próbál még kitartani.

- Csak nyugodtan édesem... - fülébe susogok, gyengéden harapok fülkagylójára. Aprót nyüsszenve, remegve élvez el, én megpróbálom visszatartani, hiszen nincs rajtam gumi, de ahogy a szűk forróság szorosabban ölel körül egyszerűen elveszek... Fejem halkat koppan a kád szélén, ahogy hátraejtem, ő szorosan bújik hozzám, egymás nyakára, fülébe szuszogunk. Lehunyt szemmel hallgatom, ahogy szívverése és légzése is lelassul, egyenletessé válik.

- Yongie, ne aludj el... Hallod? - már késő... Mosolyogva simítom ki nedves tincseket arcából, ahogy az élvezet nyújtotta extázis múlik, halkan vacogni kezdek. Elnyúlok a csapig, langyos vizet engedek a kádba. Végül is, a többiek estig nem érnek haza...

Aggódás - Jonghyun (E/1) x Taemin

Megjegyzés: A 03. 22-ei Inkigayos fellépés utáni este. Aki nem látta volna, a lényeg itt van, a videó végén: 

A plafont bámulva fekszem ágyamban, talán aludnom kellene, de nem megy. Oldalra pillantok, az ablakon besütő hold fényében látom, hogy Jinki mozdulatlan, mélyen alszik, amíg ébren van állandóan mocorog. Minho egyenletes szuszogása töri meg a csendet, illetve Kibum ágyneműjének súrlódása, forgolódik, nyugtalan alvó. Ágyam szélére gördülök, könnyedén mászom le a létrán. Taemin ágyára térdelek, bebújok a takaró alá. Hátát mutatja nekem. Hozzá simulok, átkarolom vékony derekát, tenyerem lapos hasára csúszik. Látom elmémben, hogy forró leheletem hatására tarkóján az apró hajszálak felállnak, de most hosszú tincsei eltakarják őket.

- Minnie… Ilyet ne csinálj többet. Ne tudd meg, mennyire megijedtem… - hajába hintek csókot, amit eredetileg tarkójára szántam. Sokkal jobban szerettem a rövid haját.

- Sajnálom… Csak kimerít ez a nagy hajtás… - hangja alig több mint halk suttogás.

- Minnie… Nézz rám, kérlek. – aprót sóhajtva fordul meg karjaim között, de kulcscsontomat bámulja. Álla alá nyúlva emelem fel fejét, hogy tekintetünk végre találkozzon. – Kérlek, mondd el, hogy mi a baj. – arcára rózsás pír ül ki, zavarában beharapja alsóajkát, majd hagyja kicsúszni fogai közül. Szám kiszárad a látványra legszívesebben fogaim közé zárnám a puha húst, de e helyett csak ujjammal simítok rajta végig.

- Én… Nem tudok aludni… Azóta amióta… - lesüti szemeit, tudom jól mire gondol. Felrémlik előttem az a nap. Már majdnem két hete történt, csak ketten voltunk itthon, és ő végre beadta a derekát. Egész éjszaka szerettem a lakás minden részében… - Azóta amióta azt tettük én… - közelebb férkőzik hozzám, csípőjét enyémhez dörgöli, érzem combomnak nyomódni félig merev férfiasságát. - Minden éjjel rád gondolok, és ez történik…

- Minnie… Még mindig annyira édesen ártatlan vagy. – mosolyogva fogok állára, fejét közelebb húzva zárom össze ajkainkat. Finoman harapok a telt húsba mire sóhaj szakad fel tüdejéből, ezt kihasználva csúsztatom nyelvem szájába. Végigjárom fogsorát majd szájpadlására simítom nyelvem, apró körökben masszírozom. Szusszanva bújik közelebb, remegő kezeivel ujjatlanomba markol. Lábai közé férkőzve fordítom magam alá, alsóajkába harapva válok el tőle. – Tudod… Csak szólnod kellett volna… - combom megmozgatva dörzsölöm hozzá, halkat nyögve szorítja alkarját szája elé, szinte látom, hogy az élvezet szikrái végigrohannak gerincén. – Egy szabály van. Légy csendes… - apró puszit hintek szájára, arcélén, nyakán húzom végig ajkaim, szívom, harapom hófehér bőrét, de csak gyengéden, nem akarok nyomot hagyni, és tudom milyen érzékeny.

- Jong… - vállamba markol, nagyot nyel, amikor kezeim pólója alá csúsznak, az anyagot feltűrve cirógatom oldalát. Lejjebb csúszva csókolok köldökébe, elvigyorodom, ahogy hasán az izmok összerándulnak. Ujjaim hamar megtalálják mellbimbóit, addig körzök körülöttük, amíg teljesen meg nem keményednek. Felfelé végignyalva testén zárom ajkaimat az egyik hegyes csúcs köré, kissé megrágcsálom, majd cuppanva válok el tőle. Hátrébb húzódom, előbb saját majd az ő felsőjét rángatom le, az ágy egyik sarkába hajítom.

- Minnie, olyan gyönyörű vagy… - elvörösödve fordítja oldalra fejét. Mosolyogva hajolok le, bőre minden négyzetcentiméterére csókot nyomok, néhol erőteljesebben szívom meg a puha felületet, de csak ott, ahol biztos vagyok benne, hogy rajtam kívül más nem fogja látni. Alhasán húzom végig nyelvem, közben pizsamanadrágja derekába akasztom ujjaim. – Légy jó fiú és emeld meg a csípőd… - apró nyüsszenéssel teljesíti az utasítást, így nadrágjától is megszabadítom. Combjain simítok végig, majd ajkaimmal megismétlem ujjaim vonalát. Combtövébe csókolok, elfordítva fejem nyalnék végig merevségén, de hajamba markolva húzza hátrébb fejem.

- Neh… - tudtam, hogy nem fogja engedni, legutóbb azt mondta, hogy amíg ő nem képes rá, én se tegyem… Szusszanva ülök fel sarkaimra. – Csak… gyere… - szemeit lehunyva tolja széjjelebb lábait. Nagyot nyelek, hihetetlenül kívánom már, de tudom, hogy óvatosnak kell lennem, én vagyok neki az első, és mi se csináljuk túl gyakran.

– Fordulj négykézláb… - az ágy szélére csúszva nyúlok el táskámért, amíg ő helyezkedik. Síkosítót és egy csomag zsebkendőt veszek elő, lazán mellé dobom az ágyra majd én is visszamászok. A gumit a kabátzsebemben hagytam, a picsába… Mögé térdelek, fölé hajolva csókolok nyakába, majd gerince vonalán végig lefelé. Remegve nyomja fejét a párnába, hogy elfojtsa hangjait. Nyelvem feneke két partja közé siklik, vigyázva lazítom el a külső izomgyűrűt. Kitapogatva a síkosítót bőségesen nyomok ujjaimra, csókjaimmal ismét hátát veszem birtokba. Először csak az első ujjpercig tolom belé mutatóujjam, mire felszisszen. – Minnie… Lazíts, kérlek. Nem akarom, hogy fájjon. – fülét fogaim közé csípem, érzem testét végigremegni alattam. Hamar sikerül ellazulnia, így ujjam teljesen belécsúszik, óvatosan mozgatva keresem prosztatáját. Csak az ujjam hegyével érem el, de így is majdnem összecsuklik a hirtelen érzéstől. Pont, mint múltkor könnyedén tágul, így hamarosan második majd harmadik ujjamat is befogadja.

- Jong… Gyere már… - szinte látom, ahogy beharapja a párna sarkát.

- Kérned sem kell… - ujjaim kihúzva belőle melegítőm letolom combközépig, észre se vettem, hogy még rajtam van. Síkosítót öntök tenyerembe, párszor végigsimítok saját merevségemen, majd először csak csúcsát érintem bejáratához.

- Ne játszadozz, könyörgöm… - elmosolyodva hatolok belé, lassan óvatosan. Úr Isten… Még most is olyan, mint amikor először csináltuk. Annyira szűk és forró. Kiengedek egy megkönnyebbült sóhajt, ahogy csípőm fenekéhez ér. Csípőcsontja fölé rajzolok apró köröket őt nyugtatva és magamat is lefoglalva ezzel. Várok pár percet, hogy megszokjon, majd lassú ringásba kezdek. Halkan nyöszörög, a huzatot markolja, ahogy próbál csendben maradni. Tudom jól, hogy milyen hangos… Ahogy fokozom a tempót, bőrünk halkan csattog, minden lökésnél megpróbálok a lehető legközelebb jutni prosztatájához. Amíg próbálkozom ujjaim merevedése köré fonom, azt akarom, hogy neki is jó legyen… Szerencsére hamar megtalálom benne azt a pontot, csípőjébe kellett markolnom, hogy ne essen össze. Mozgásom üteme hamar rendezetlenné válik, ahogy minden lökésnél jobban összeszűkül körülöttem. Kicsit talán túl hangosan nyög fel, miközben remegve elélvez, én tarkójába harapok, hogy ne menjek el rögtön teste szorításától. Amint kissé enyhül izmai görcse rögtön kihúzódom, forró magom hátára fröccsen. Fél kézzel, az előbb átéltektől még bódultan tapogatok a zsebkendő után, amint megtalálom feltörlöm vele élvezetünk nyomait, de biztos vagyok benne, hogy valamennyi került az ágyneműjére is. Teste remegése alábbhagy ezért elengedem csípőjét, de még így is egyből a matracra zuhan. Lehajolva adok csókot a bőrén égő vörös fognyomra.

- Sajnálom. – nagyot nyel, oldalra fordítja fejét.

- Elég hosszú a hajam, hogy…? – nyakára rendezgetem tincseit, majd bólintok. – Akkor jó… Gyere ide… - álmodozó mosollyal nyújtja felém karjait, tudom, hogy szeret összebújni.

- Nem lehet… Aludnod kell, és nekem is, és tudod jól, hogy ebből nem lenne pihenés… Így is örülnünk kell, hogy senkit sem keltettél fel…

- Tévedsz… - ijedten kapom fejem oldalra, Kibum szemei szinte világítanak a sötétben. – Most szerencsétek volt, de én a helyetekben nem szórakoznák ezzel. Ha Minho vagy Jinki kel fel, abba inkább bele se akarok gondolni. Mindenesetre… - látom, hogy kezét szája elé emeli, talán ásít. – Most szeretnék tovább, nyugodtan aludni, ha nem gond. Holnap majd ezt megbeszéljük. – picsába…

Sminkes - Te (E/1) x Yoseob

Két éve ismerem személyesen Yeosobot, igen, azt a Yoseobot, a Beast Yoseobját... Mindig is flörtöltünk egymással, de a dolgok igazán komolyra csak egy hónapja fordultak. Akkor kért meg, hogy legyek a titkos barátnője. Először nem vettem komolyan, de látva az elhatározást a szemében végül belementem. Ábrándos mosollyal az arcomon rendezgetem a különféle szemceruzákat egy sorba. Ja igen, a Beautiful Show állandó stábjának vagyok a tagja, az egyik sminkes pozícióját töltöm be. Yoseob Junhyung társaságában lép be az öltözőbe, már a koncert fele lement, a jól megérdemelt félórás szünetüket töltik. Csendben hagynám el a termet, de Yoseob hangjára megtorpanok.

- Junnie, kint hagytam a törölközőmet, behoznád? - visszafordulok a pult felé, újra a sminkfelszerelés között kezdek matatni.

- A törölköződet? Persze... Seob, inkább mondd, hogy kopjak le. - kuncogva hagyja el a termet, nekem elpirulni sincs időm, máris érzem, hogy egy kéz megragadja derekam, puha ajkak érintik számat, mohón kérve, hogy nyissam szét ajkaim. Hagyom, hogy nyelve számba csússzon, heves táncra invitálva enyémet. Ujjaim nedves hajába csúsznak, nem számít, ha összetúrom, már így is szana-szét áll. Nincs sok időnk, így egyből a lényegre tér, farmerom bugyimmal együtt bokámig csúszik, combjaimba markolva ültet fel a pultra. Felszisszenek, ahogy a hideg márvány puha bőrömhöz ér, de egy másodpercig se szakítom meg ajkaink játékát. Végül ő az, aki elhajol tőlem, de csak azért, hogy kibújtasson túl sokat takaró pólómból. Mosoly kúszik ajkaira, látom szemeiben azt a csillogást, amibe minden porcikám beleremeg.

- Látom, csintalan vagy ma... - először nem értem, hogy mire gondol, de amint ajkai mellbimbóm köré záródnak eszembe jut. Ma nem vettem melltartót... Halkat nyögve markolok erősebben tincseibe, szívja, rágcsálja, nyelvével rajzolja körbe testem egyik legérzékenyebb pontját. Lábaimmal derekát ölelem át, közel húzom magamhoz altestét, érzem ruháján keresztül is, hogy mennyire merev. A gondolatra, hogy ennyire kíván teljesen átnedvesedek, jobban magamhoz szorítom fejét. Egy erősebb harapás után cuppanva válik el tőlem.

- Tudod édes, hogy nincs sok időnk... - libabőrös leszek lihegésétől.

- Gyere csak nyugodtan. - elengedem lábaimmal így hátrébb tud lépni, gyorsan szabadítja ki magát nadrágjából, nagyot nyelek merev hossza látványára. Óvszert vesz elő egyik zsebéből, mindig ügyel a biztonságra. Egyikünk sem akar gyereket. Még... Átfut az agyamon, hogy mégis miért van gumi a fellépő ruhájában, de hamar kisöpri fejemből ezeket a gondolatokat. Csípőmre markolva húz közelebb magához, hátamat a hideg tükörnek vetem, hogy stabilabb legyen helyzetünk.

- Felkészültél, édes? - bólintva hunyom le szemeim, alsóajkamba harapok, ahogy lassan belém csúszik. Kienged egy elégedett sóhajt, vigyázva kezd mozogni, de mégis így annyira... Próbálom tűrni egy darabig, hiszen hallom, hogy neki mennyire jó, de nem megy... Egy magányos könnycsepp csordul ki szemem sarkából.

- Seob... Ez így fáj... - rögtön megdermed, érzem, hogy kihúzódik belőlem.

- Minden rendben? - puha csókokkal tünteti el a könnycsepp nyomát.

- Persze... Csak...

- Értem én... - mosolyogva húz le a pultról, megfordít.

- Hajolj rá. Úgy jobb lesz. - tarkómra hint csókokat miközben teljesítem, amit kért. Végigráz a hideg, ahogy mellkasom a márványlaphoz simul.

- Lazulj el, itt jövök. - érzékien susog fülembe, könnyedén csúszik belém, s én halk nyögéssel fogadom teljesen magamba. Ujjai újra csípőmre fonódnak, határozott ütemben indítja meg lökéseit. Nagyokat nyögve fogadom magamba újra és újra, lökései ütemében mozgatom csípőm, hogy minden mozdulatnál egyre mélyebbre jusson.

- Seob... - nevét nyöszörgöm, alsóajkam rágcsálva próbálom nyögéseim visszatartani. Nem lenne jó, ha meghallanák.

- Fantasztikus vagy édes, csak még egy kicsit bírd ki... - légzése rendszertelen, engem is arra késztet, hogy kapkodjam a levegőt. Egy erősebb lökésnél az eddigieknél is mélyebbre talál bennem, hangosan felnyögve rázkódik meg testem, alig bírok megállni remegő lábaimon. Égek, és mintha minden mozdulatával, érintésével olajt öntene a tűzre. Hátamra hajol, ruhája kellemetlenül dörzsöli bőröm, de értékelem a gesztust, hiszen ajkai enyémet keresik. Mohó csókban egyesülünk és szájába sikoltom gyönyöröm vele együtt. Lihegve válok el tőle, homlokom a hideg tükörlapnak támasztom, hevesen kortyolom a levegőt, megpróbálom lenyugtatni rohanó szívverésem. Seob kedveskedő puszikat, apró harapásokat hint nyakam, vállam bőrére, már épp megfeledkeznék arról, hogy hol vagyunk, amikor hangos kopogás szakítja félbe a harmóniát.

- Seob, két perc és kezdjük a második szettet! - hihetetlenül hálás vagyok Junhyungnak amiért nem nyitott be. Elégedetlenül sóhajtok, ahogy kihúzódik belőlem, ahogy elenged lábaim nem tartanak meg, a földre csuklok. Nehezen, de magamra rángatom a ruháim, már tényleg bárki bejöhet... A pultba kapaszkodva húzom fel magam álló helyzetbe, egy fekete szemceruzát felvéve lépek Seob mellé, aki haját igazgatja.

- Elkenődött a sminked... - állát megfogva közelítek szeme felé a ceruzával, de kezem még remeg az előbb átéltektől. Kuncogva veszi el tőlem, s maga igazítja ki a vonalat.

Tánc - Taecyeon (E/1) x Junho

Mindig is rabul ejtett az, ahogy táncol. Teste minden porcikája eggyé válik a zenével, bárcsak velem válna eggyé... Lenyelve a számban összegyűlt nyálat csúszok lentebb a kanapén, lábaim keresztbe vetve egymáson próbálom eltakarni előle dudorodó nadrágom, nem mintha szükség lenne rá, ilyenkor csak a zene létezik és ő. Megnyalom ajkaim, már teljesen átizzadta felsőjét, a fehér anyag második bőrként tapad rá. Tenyerem ölemre nyomom, próbálok valami undorító dologra gondolni, hogy lankadjon merevségem, de ahogy tekintetem újra meg újra azokra a tökéletes félgömbökre tapad... Ha végez, fel kell állnom innen, és az kellemetlen lesz. Megelőzve a zavarba ejtő pillanatot magamtól állok fel, mögé lépve fogok csípőjére, megállítva ezzel a mozdulatban.

- Hyung? - tétován szólít meg, fejét hátradöntve néz fel rám. Figyelem, ahogy egy izzadtságcsepp megindul homlokáról, végiggördül arcán, nyakán majd felszívódik pólója nyakánál. Miért is jöttem ide?

- Junho-yah, nem tudnád még egyszer megmutatni azt a csípőringatást a Back to you-ból? Még mindig nem igazán megy... - szemei apró csíkká szűkülnek, ahogy rám mosolyog.

- Persze, hyung. Jobbra kezdjük, így. - szám kiszárad, ahogy csípője megindul a ritmusra, esetlenül próbálom követni.

- Hyung, ne légy ilyen merev, lazulj el... - ellazulni... Lehunyom szemeim, mélyen beszívom fűszeres illatát, tudatomon kívül lépek közelebb hozzá, mellkasom hátához simul, tenyereim csípőjéről hasára csúsznak.

- Mmmm... - kellemes így, jó érzés karjaimban tartani.

- H-hyung... - hallom a hangján, hogy zavarban van, hogy ne lenne, amikor tisztán érzi mennyre fel vagyok húzva.

- Junho-yah... - nyakába hajolok, résnyire nyitott ajkaim bőréhez nyomom, nyelvemen érzem korábban használt parfümje kesernyés ízét keveredni sós aromával. Ha lehet, ez még jobban felizgat pedig azt hittem egy kis kóstoló elég lesz.

- H-hyung... - hangja remegésére felpillantok az előttünk lévő tükörbe. Arca teljesen kipirult, alsóajkát gyengéden beharapja, fejét oldalra fordítva kínálja fel jobban magát. Nem hiszem el, hogy... Kezeim megindulnak testén, beszöknek pólója alá, elégedett morgással tapintom végig a puha, feszes bőr alatt lapuló izmokat. Egyik mellbimbóját ujjaim közé csípve morzsolgatom, nagyot kell nyelnem, mikor halkan nyöszörögve megvonaglik karjaim között. Pimasz vigyorral csúsztatom szabad kezem nadrágja elejére, belemarkolok már tisztán észrevehető merevedésébe.

- Mondd csak Junho-yah... Gondoltál már rám miközben... - erősebben fogok rá, kínzóan lassan masszírozom.

- Én... - nyaka gyönyörű ívbe hajlik, ádámcsutkája szexisen ugrik fel majd csúszik vissza.

- Válaszolj Junho-yah... - ölem jobban hozzádörgölöm tökéletes hátsójához. Nyüszögve próbál, ha lehet még közelebb férkőzni hozzám.

- Igenh...

- És mit teszek veled Junho-yah?

- Te... Belém... - beszéde összefüggéstelen nem tudom, hogy direkt vagy... - Keményen...

- Oh Junho-yah, nem gondoltam volna, hogy durván szereted, mindenkit meg tudsz téveszteni az édes kis pofiddal. - az említett testrészre adok csókot, majd felsőjét lerángatva lököm előrébb, nagy tenyeremmel nyomást fejtek ki gerincére, egyből megérti, behajolva támaszkodik a tükörnek, hívogatóan pucsít felém. Úgy döntök élvezem egy kicsit a látványt, így először saját ruháimtól szabadulok meg, majd az ő nadrágját bokájáig rántom. Elvigyorodom, ahogy a pucér félgömbökkel találom szemben magam, a kis huncut nem vett alsót. Gyorsan körbepillantok, hogy mit lehetne síkosítóként használni. Jobb híján ujjaim veszem ajkaim közé. Tudom a nyál nem a legjobb erre a célra, de a semminél csak jobb. Pár perc gondolkodás után egyből két ujjamat csúsztatom belé, tudom, hogy nem bán egy kis fájdalmat. Viszont meglepően könnyen jutnak be ujjaim, nagyot nyelek, s ha lehet, még jobban megkeményedek a gondolatra, hogy nem is olyan régen saját magának okozott így örömöt. Talán épp pár órával ezelőtt, amikor olyan sokáig volt a mosdóban.

- Nagyon rossz fiú vagy. - játékosan csapok hívogató fenekére majd belemarkolok miközben még egy ujjat tolok belé.

- Ne szórakozz... Kérlek... - csípőjét hátra tolva éri el, hogy ujjaim prosztatájához nyomódjanak. Nagyot nyögve ejti előre a fejét, megtöri a szemkontaktust.

- Ahogy szeretnéd édes... - kihúzom belőle ujjaim, tenyerembe köpve húzok néhányat már előváladéktól síkos férfiasságomon. Egyik kezem csípőjére markolok, másikkal bejáratához irányítom magam. Egy határozott lökéssel hatolok belé. Nem bírom megállni, rögtön mozogni kezdek. Durván, keményen... Hangosan nyög, körmei a tükör sima felületét karistolják, erősen markolom csípőjét, ennek biztos nyoma marad. Ajkába harap, zavarba jött saját hangjaitól...

- Ne tedd ezt édes, hadd halljam. Sikíts nekem. - és megteszi. A nevem vagy annak töredéke hagyja el ajkait, ahogy újra és újra eltalálom prosztatáját. Végül izmai megfeszülnek, ondója a tükörre fröccsen anélkül, hogy hozzáértem volna. Ahogy forró teste összeszűkül körülöttem, hörgő torokhanggal mélyen élvezek belé. Lehunyt szemeim mögött csillagok táncolnak, újra és újra felrémlik előttem orgazmustól eltorzult gyönyörű arca...

- Hyung! Hyung! - homlokom ráncolva nyitom fel a szemem, Junhoval találom szemben magam, egész közel hajol. Mosoly kúszik számra, felemelem kezem, hogy tarkójánál fogva megragadjam és közel húzzam egy szenvedélyes csókra, még nem volt alkalmam az ajkait ízlelni. De valami nem stimmel, félúton megáll a kezem és inkább saját hajamba túrok vele - Sajnálom, hogy ennyit kellett várnod, már kész vagyok, megyek átöltözök addig te... Umm... Csináld, amit szeretnél. - édes pírral az arcán fordul el, kerek fenekét riszálva siet az öltözőbe. Mindent csak álmodtam volna? Lepillantok ölemre, és már értem zavarának okát. Szűk farmeromon keresztül tisztán látszik, hogy áll a farkam. Fasza.

Rajongó - Taecyeon x Te (E/1)

Alsóajkam gyengéden beharapva futtatom végig rajta tekintetem. A folyosót beborító padlószőnyeg elnyeli lépteink kopogó zaját. Nincs itt senki rajtunk kívül, hiszen talán hajnali kettő is elmúlt már... Némán figyelem széles vállait, amikor megtorpan majdnem hátának megyek. Idegesen helyezem testsúlyom egyik lábamról a másikra, amíg ő azokkal a hosszú ujjaival előhúzza hotelszobája kártyakulcsát. Még mielőtt a leolvasóba dugná hezitálni látszik, a hirtelen rámtörő idegességtől gombóc nő a torkomba. Amikor rámvillannak sötét szemei nagyot nyelek. Nem lehet, hogy meggondolta magát... Ha már engem választott annyi ember közül, nem bukhatok el most.

- Mond csak... Hány éves is vagy? - mély baritonja hallatán nagyot kell nyelnem.

- Két... Két hete töltöttem be a huszonkettőt - zavartan hebegve válaszolok, kerülöm a szemkontaktust. Úgy látszik, elhiszi, bólintva fordul vissza az ajtó felé, hogy végre kinyissa. Megkönnyebbülten fújom ki az eddig észrevétlenül benntartott levegőt, ha tudná, hogy ma ünneplem a tizennyolcadikat... Belöki az ajtót, úriemberként maga elé enged. Teszek pár lépést befelé majd illedelmesen kilépek cipőmből, a fal mellé tolom őket, hogy ne legyenek útban. A zár halk kattanására újra nagyot kell nyelnem, de nem tesz semmi különöset, csak elsétál mellettem. Bőrdzsekijét hanyagul a kanapéra dobja, a bárszekrényhez lép.

- Kérsz valamit? - az italok sora felé int, de én csak megrázom a fejem. Nem szoktam inni, már egy pohártól is teljesen beállok. Vállát megvonva vesz elő egy poharat, whiskyt tölt magának. Zavartan veszem le róla a tekintetem, gyenge bizsergés fut végig gerincemen, szemem sarkából látom, ahogy ajkai az üveg szélére fonódnak. Mivel szerencsétlenül érzem magam, hogy csak így állok a szoba közepén, én is lecsúsztatom dzsekim, a kanapé háttámlájára fektetem, táskám lazán mellé ejtem. Egy pillanatra arra gondolok, hogy megigazítom a bútorról félik lelógó bőrdzsekit, de kezem megfagy a mozdulatban amint megérzem karjait derekamra simulni.

- Akkor, ha nem kérsz semmit... Akár a lényegre is térhetünk, nem? - érzem bőrömön, hogy ajkai mosolyra húzódnak, apró csókokat kint nyakamra, én remegve döntöm oldalra a fejem, hogy jobban hozzám férjen. Halkat sóhajtok, amikor ajkai rátalálnak a fülem mögötti érzékeny pontra. Kezei csípőmről előre csúsznak, blúzom vékony szövetét feltűrve simítja tenyereit hasamra. Az ágy felé fordít, elindul előre, csípőjével tol maga előtt. Érzem merev férfiasságát fenekemhez dörzsölődni, pír égeti az arcom. Sosem gondoltam magam különlegesen szépnek, de testem mindig is felnőttesebb volt a többiekénél. Átlagosnál nagyobb mellek, kerek fenék... Szembe fordít magával, megvillantja azt a tipikus macsós mosolyt, végig gombolja blúzom majd kezét vállamra helyezve nyom le ülő helyzetbe az ágyra. Értem mit szeretne, határozottan csatolom ki övét, farmerje gombját kipattintom, gyorsan húzom le a zipzárt, a nadrág hamar a földön végzi. Boxere derekába akasztva ujjaim húzom le róla a szoros anyagot. Fölfelé végigsimítok izmos lábain, merevségét kezembe véve húzok rajta párat, türelmetlen morgással markol a hajamba, fejem közelebb nyomva altestéhez. Engedelmesem választom szét ajkaim, hagyom, hogy ő irányítson. Lassan mozgatja csípőjét, biztatóan szívom meg hosszát, fogaimat gyengéden húzom végig rajta. Hátra rántva fejem lök az ágyra, mire túlteszem magam döbbenetemen már nadrágom rángatja le rólam, csípőm megemelve segítek neki. Fölém mászik, szétrántja az ingem, kulcscsontomra hint szenvedélyes csókokat, nyalja, harapja, habzsolja bőröm. Melleimbe markol, felszisszenve mocorgok egy kicsit alatta, szétnyitom lábaim, hogy jobban hozzám férjen. Gyengéden masszíroz, félrerángatja melltartóm, felbukkanó mellbimbómra kulcsolja ajkait. Erősen szívja meg, ott kifejezetten érzékeny vagyok. Reszketve sóhajtok fel, kezeim hajába markolnak. A testemben tombol a vágy, égek, remegek. Cuppanva válik el tőlem, kissé megemelkedik, az éjjeliszekrény fiókjához nyúl, kirántja és bele túrva óvszert és síkosítót vesz elő.

- Milyen gyakran csinálod? - visszapillant rám, megpróbálok válaszolni, de torkom annyira száraz...

- Eléggé... - végül csak sikerül kimondanom, így a síkosítót visszaejti eddigi helyére, az óvszeres tasakot fogai közé csípve tépi fel, majd figyelmesen magára görgeti. Az ágyon lejjebb csúszva fekszik lábaim közé, a már átnedvesedett csipkét oldalra húzva nyal lábaim közé, nyelve csiklóm masszírozza. Élesen beszívva a levegőt feszül meg testem, hevesen kapkodom az oxigént. Csalódottan nyögök fel, amikor hirtelen abbahagyja, gyorsan húzza le rólam bugyim. Széjjelebb tolva lábaim egyszerre két ujját csúsztatja belém, bennem reked a levegő a nem várt érzésre. Szerencsére nem fáj, mint neki is említettem, az exemmel szinte minden nap csináltuk. Egy hete szakítottunk. Összeszorított szemmel tűröm, ahogy azok a hosszú ujjak bennem mozognak, csak pár percet veszteget el ezzel, hamar kihúzza belőlem ujjperceit, combjaimba markolva húz közelebb.

- Itt jövök... - mosolyát megvillantva hatol belém egy határozott lökéssel. Hangosan nyögök fel, izmaim megfeszülnek, derekam elemelkedik a matractól. Elsőre eltalálta azt a pontot, amitől csillagokat látok.

- Ez könnyű volt, babe... - kuncogva indítja meg heves lökéseit, teljes extázisban, kiszolgáltatottan vergődöm alatta. A szobát megtölti nyögésem hangja, az ő halk zihálása és a csattogó hang, ahogy combom csípőjéhez csapódik minden egyes lökésnél. Olyan erővel markolja bőröm, hogy tudom, hogy nyoma fog maradni, jó ideig nem hordhatok majd miniszoknyát. Izzadt végtagomon meg-megcsúsznak kezei, így inkább kissé kiálló csípőmre fog rá, hogy tartani tudja a gyors tempót. Alhasamban már-már elviselhetetlen a bizsergés, tudom jól, hogy mindjárt elmegyek. Újból megfeszülve engedem át magam az orgazmusnak, ajkaim néma sikolyra nyílnak. Pár durva lökés után ő is követ, fejem mellett megtámaszkodva liheg. Nem bírok magamhoz térni, fehér foltok táncolnak szemeim előtt. Érzem, ahogy kihúzódik belőlem, a matrac mozgásából ítélve mellém veti magát, talán a gumit is kidobta már... Bódult mosollyal ajkaimon fordulok oldalamra, már éppen hozzá bújnék, amikor mély hangja kiszakít kábulatomból.

- A fürdőszoba ott van, ha össze akarod szedni magad... - a bárszekrény melletti ajtóra mutat, én bólintva mászok ki az ágy szélére. Kissé még pihegve, remegő lábaimon elegyensúlyozok a helységig, út közben felmarkolom bugyim a földről. A mosdóban felveszem a csipkézett fehérneműt, melltartómat helyére igazítva gombolom be blúzomat, az anyag kellemetlenül tapad izzadt bőrömre, de nem tehetek ellene semmit. Hideg vizet fröcskölve arcomba próbálom összeszedni magam. Amint légzésem lenyugszik és már lábaim is stabilan tartják testsúlyom visszamegyek hozzá. Nem igazán törődik velem, így az ágy szélén heverő nadrágomat veszem kezeimbe, lazán belelépve húzom fel, begombolom majd az övem is becsatolom. Felkapom a kanapéra dobott dzsekim és a táskám majd még pár pillanatig visszanézek rá. Amikor látom, hogy elemeli felkarját szemei elől és felém fordítja fejét pár gyors lépéssel az ajtóhoz érek. Sietve belelépek cipőmbe, majd halkan csukom be magam mögött a hotelszoba ajtaját. Végül is én csak egy hottest vagyok. Egy kibaszottul szerencsés hottest. Elégedett mosoly kúszik ajkaimra, amíg a liftre várok, gyorsan írok egy smst a legjobb barátnőmnek.

"Képzeld, épp most szálltam ki Ok Taecyeon ágyából..."