Taking care - Joon (E/1) x Mir

- Yongie... - nevét halkan suttogva ülök le ágya szélére. Eltúrom homlokára tapadt nedves haját, ajkaimmal érintem forró bőrét. Napok óta lázas és nem hajlandó orvoshoz menni. - Yongie, kérlek. Aggódom érted... - motyog valamit válaszul, laposakat pislog, alig bírja nyitva tartani a szemét. Kis édes, hogy próbálkozik.

- Komolyan mondom, hogy el kellene menned... - mosolyogva döntöm homlokom övének, szemem sarkából látom, hogy kisebb nehézségek árán felemeli kezeit, átöleli nyakam, magához húzna, de alig van ereje.

- Inkább fogd be és gyere ide. - fejét hátra dönti, felkínálja magát.

- Tudod, hogy ezt nem kéne... - szavaimat meghazudtolva fordítom kissé oldalra fejem, puhán nyomom ajkaira enyém, rögtön nyitja száját, hogy mélyítsük az érintést, de én mégis elszakadok tőle. Önfegyelem Joon, önfegyelem.

- Joonie... - könyörgő hangját figyelmen kívül hagyva csúsztatom tenyerem háta, lába alá.

- Yongie, nagyon forró vagy, gyere, elviszlek fürdeni. - könnyedén emelem ölembe, talán fogyott is... A fürdőben a pultra ültetem, amíg viszonylag hideg vizet engedek a kádba.

- Yongie, ne aludj el. - arcát megcirógatva segítem vissza ülő helyzetbe.

- Én nem... - homlokát vállamnak dönti, apró mosollyal ölelem át derekát.

- Szeretlek Joonie... - érzem, hogy egész súlyával rám nehezedik.

- Hé, hé, mondom, hogy ne aludj el! Vegyük le ezt szépen. - átizzadt felsője alját ragadom meg, szerencsére együttműködik, felegyenesedve emeli meg karjait, hogy lehúzhassam róla. Bágyadtan mosolyogva figyeli, ahogy levetkőzöm, talán kicsit zavarba is hoz, ahogy bámul, nem szokott így.

- Gyere... - lehúzom a földre, kissé nehezen áll meg, de végül sikerül megtartania egyensúlyát. Melegítőalsója szélébe akasztva ujjaim lököm le az anyagot csípőjéről, könnyedén csúszik a földre. Besegítem a kádba majd beszállok én is, a hideg víz csípi bőröm, de nem érdekel, majd ő felmelegít. Engedem, hogy nekem dőljön, máris érzem a bizsergést végigszaladni bőröm alatt, ahogy forró teste kiszorítja a köztünk lévő hideg folyadékot.

- Yongie, próbálj meg ébren maradni. - vállára fröcskölök egy kis vizet, kezem magától simul a gömbölyű testrészre, gyengéden cirógatom. Agyam teljesen kikapcsol, ajkaim mohón tapadnak forró nyakára, másik kezem derekára, hasára csúszik. Édes pihegésére kapom fel fejem, eddig sápadt arca vöröses színben játszik, elnyílt ajkain keresztül kapkodja a levegőt. Joon, mi a francot csinálsz?

- Yongie, sajnálom... - hasáról lecsúszó kezem után kap, gyengén fog rá így mégsem húzom el tőle.

- Joonie... Ne hagyd abba. Kérlek. - zavartan lesüti szemeit, fészkelődik kicsit, ezzel hozzádörgöli magát kemény merevségemhez. Ugh... Nem hittem volna, hogy elég csak pár nap elvonás és a testem máris megőrül érte.

- Nem lehet, nagyon gyenge vagy...

- Ezt csak te gondolod így... - szemöldök ráncolásom látva megfordul ölemben, egészen hozzám simul, érzem combomhoz nyomódni... Oh. - A saját testem csak tudja mi a jó neki. Kérlek Joonie... - nagyot nyelve ragadom meg csípőjét, ölembe ültetem, kezeim végigszaladnak oldalán, éhesen kapok ajkai után. Aprót nyüszögve csúszik még közelebb, fenekét kitolja, szinte vonzza kezeimet. Belemarkolok puha húsába, felnyögve szakítja el ajkait tőlem. Ujjaim feneke két partja közé csúszik, gyengéd kör-körös mozdulatokkal cirógatom bejáratát. Könnyedén csúszik belé első ujjam, bár egy ideje nem csináltuk, nem stresszel. Sose teszi, bízik bennem és ez szerelmes bizsergéssel tölt el. Csípője ritmikusan mozog már három ujjam körül, már csak a látványtól is el tudnék menni. Vállaim markolja, alsóajkát beharapva piheg, izmai össze- összeszorulnak.

- Joonie... Elég már... Kérlek. Nem fogsz összetörni. - fejét előre ejti, ez már nekem is sok. Kihúzva ujjaim fogok csípőjére, lassan ültetem bele merev férfiasságomba, nyögve vetem hátra fejem, ahogy a szűk forróság körülölel. már majdnem elmentem annyitól, hogy... Ismét felnyögök, ahogy rögtön mozogni kezd rajtam, úgy tűnik nem csak nekem hiányzott. Szorosabban fogva csípőjére segítek neki a mozgásban, tekintetem többször is végigszalad testén, egyszerűen gyönyörű. Megborzongok, ahogy hajából aláhulló vízcseppek felsőtestén szaladnak végig, szétnyílt ajkai közé kapkodja a levegőt... Előre hajolva veszem ágaskodó mellbimbóját ajkaim közé. Rágcsálom, szívom, fülemnek a legszebb dal nyögéseinek hangja.

- Joonie... - kezei vállamba marnak, apró körmei bőrömbe vágnak, de nem érdekel, szeretem, amikor megjelöl. Eddigi lassú ringását fokozatosan váltja egyre gyorsabbra. - Joonie, én... - összeszorítja szemeit, próbál még kitartani.

- Csak nyugodtan édesem... - fülébe susogok, gyengéden harapok fülkagylójára. Aprót nyüsszenve, remegve élvez el, én megpróbálom visszatartani, hiszen nincs rajtam gumi, de ahogy a szűk forróság szorosabban ölel körül egyszerűen elveszek... Fejem halkat koppan a kád szélén, ahogy hátraejtem, ő szorosan bújik hozzám, egymás nyakára, fülébe szuszogunk. Lehunyt szemmel hallgatom, ahogy szívverése és légzése is lelassul, egyenletessé válik.

- Yongie, ne aludj el... Hallod? - már késő... Mosolyogva simítom ki nedves tincseket arcából, ahogy az élvezet nyújtotta extázis múlik, halkan vacogni kezdek. Elnyúlok a csapig, langyos vizet engedek a kádba. Végül is, a többiek estig nem érnek haza...