Aggódás - Jonghyun (E/1) x Taemin

Megjegyzés: A 03. 22-ei Inkigayos fellépés utáni este. Aki nem látta volna, a lényeg itt van, a videó végén: 

A plafont bámulva fekszem ágyamban, talán aludnom kellene, de nem megy. Oldalra pillantok, az ablakon besütő hold fényében látom, hogy Jinki mozdulatlan, mélyen alszik, amíg ébren van állandóan mocorog. Minho egyenletes szuszogása töri meg a csendet, illetve Kibum ágyneműjének súrlódása, forgolódik, nyugtalan alvó. Ágyam szélére gördülök, könnyedén mászom le a létrán. Taemin ágyára térdelek, bebújok a takaró alá. Hátát mutatja nekem. Hozzá simulok, átkarolom vékony derekát, tenyerem lapos hasára csúszik. Látom elmémben, hogy forró leheletem hatására tarkóján az apró hajszálak felállnak, de most hosszú tincsei eltakarják őket.

- Minnie… Ilyet ne csinálj többet. Ne tudd meg, mennyire megijedtem… - hajába hintek csókot, amit eredetileg tarkójára szántam. Sokkal jobban szerettem a rövid haját.

- Sajnálom… Csak kimerít ez a nagy hajtás… - hangja alig több mint halk suttogás.

- Minnie… Nézz rám, kérlek. – aprót sóhajtva fordul meg karjaim között, de kulcscsontomat bámulja. Álla alá nyúlva emelem fel fejét, hogy tekintetünk végre találkozzon. – Kérlek, mondd el, hogy mi a baj. – arcára rózsás pír ül ki, zavarában beharapja alsóajkát, majd hagyja kicsúszni fogai közül. Szám kiszárad a látványra legszívesebben fogaim közé zárnám a puha húst, de e helyett csak ujjammal simítok rajta végig.

- Én… Nem tudok aludni… Azóta amióta… - lesüti szemeit, tudom jól mire gondol. Felrémlik előttem az a nap. Már majdnem két hete történt, csak ketten voltunk itthon, és ő végre beadta a derekát. Egész éjszaka szerettem a lakás minden részében… - Azóta amióta azt tettük én… - közelebb férkőzik hozzám, csípőjét enyémhez dörgöli, érzem combomnak nyomódni félig merev férfiasságát. - Minden éjjel rád gondolok, és ez történik…

- Minnie… Még mindig annyira édesen ártatlan vagy. – mosolyogva fogok állára, fejét közelebb húzva zárom össze ajkainkat. Finoman harapok a telt húsba mire sóhaj szakad fel tüdejéből, ezt kihasználva csúsztatom nyelvem szájába. Végigjárom fogsorát majd szájpadlására simítom nyelvem, apró körökben masszírozom. Szusszanva bújik közelebb, remegő kezeivel ujjatlanomba markol. Lábai közé férkőzve fordítom magam alá, alsóajkába harapva válok el tőle. – Tudod… Csak szólnod kellett volna… - combom megmozgatva dörzsölöm hozzá, halkat nyögve szorítja alkarját szája elé, szinte látom, hogy az élvezet szikrái végigrohannak gerincén. – Egy szabály van. Légy csendes… - apró puszit hintek szájára, arcélén, nyakán húzom végig ajkaim, szívom, harapom hófehér bőrét, de csak gyengéden, nem akarok nyomot hagyni, és tudom milyen érzékeny.

- Jong… - vállamba markol, nagyot nyel, amikor kezeim pólója alá csúsznak, az anyagot feltűrve cirógatom oldalát. Lejjebb csúszva csókolok köldökébe, elvigyorodom, ahogy hasán az izmok összerándulnak. Ujjaim hamar megtalálják mellbimbóit, addig körzök körülöttük, amíg teljesen meg nem keményednek. Felfelé végignyalva testén zárom ajkaimat az egyik hegyes csúcs köré, kissé megrágcsálom, majd cuppanva válok el tőle. Hátrébb húzódom, előbb saját majd az ő felsőjét rángatom le, az ágy egyik sarkába hajítom.

- Minnie, olyan gyönyörű vagy… - elvörösödve fordítja oldalra fejét. Mosolyogva hajolok le, bőre minden négyzetcentiméterére csókot nyomok, néhol erőteljesebben szívom meg a puha felületet, de csak ott, ahol biztos vagyok benne, hogy rajtam kívül más nem fogja látni. Alhasán húzom végig nyelvem, közben pizsamanadrágja derekába akasztom ujjaim. – Légy jó fiú és emeld meg a csípőd… - apró nyüsszenéssel teljesíti az utasítást, így nadrágjától is megszabadítom. Combjain simítok végig, majd ajkaimmal megismétlem ujjaim vonalát. Combtövébe csókolok, elfordítva fejem nyalnék végig merevségén, de hajamba markolva húzza hátrébb fejem.

- Neh… - tudtam, hogy nem fogja engedni, legutóbb azt mondta, hogy amíg ő nem képes rá, én se tegyem… Szusszanva ülök fel sarkaimra. – Csak… gyere… - szemeit lehunyva tolja széjjelebb lábait. Nagyot nyelek, hihetetlenül kívánom már, de tudom, hogy óvatosnak kell lennem, én vagyok neki az első, és mi se csináljuk túl gyakran.

– Fordulj négykézláb… - az ágy szélére csúszva nyúlok el táskámért, amíg ő helyezkedik. Síkosítót és egy csomag zsebkendőt veszek elő, lazán mellé dobom az ágyra majd én is visszamászok. A gumit a kabátzsebemben hagytam, a picsába… Mögé térdelek, fölé hajolva csókolok nyakába, majd gerince vonalán végig lefelé. Remegve nyomja fejét a párnába, hogy elfojtsa hangjait. Nyelvem feneke két partja közé siklik, vigyázva lazítom el a külső izomgyűrűt. Kitapogatva a síkosítót bőségesen nyomok ujjaimra, csókjaimmal ismét hátát veszem birtokba. Először csak az első ujjpercig tolom belé mutatóujjam, mire felszisszen. – Minnie… Lazíts, kérlek. Nem akarom, hogy fájjon. – fülét fogaim közé csípem, érzem testét végigremegni alattam. Hamar sikerül ellazulnia, így ujjam teljesen belécsúszik, óvatosan mozgatva keresem prosztatáját. Csak az ujjam hegyével érem el, de így is majdnem összecsuklik a hirtelen érzéstől. Pont, mint múltkor könnyedén tágul, így hamarosan második majd harmadik ujjamat is befogadja.

- Jong… Gyere már… - szinte látom, ahogy beharapja a párna sarkát.

- Kérned sem kell… - ujjaim kihúzva belőle melegítőm letolom combközépig, észre se vettem, hogy még rajtam van. Síkosítót öntök tenyerembe, párszor végigsimítok saját merevségemen, majd először csak csúcsát érintem bejáratához.

- Ne játszadozz, könyörgöm… - elmosolyodva hatolok belé, lassan óvatosan. Úr Isten… Még most is olyan, mint amikor először csináltuk. Annyira szűk és forró. Kiengedek egy megkönnyebbült sóhajt, ahogy csípőm fenekéhez ér. Csípőcsontja fölé rajzolok apró köröket őt nyugtatva és magamat is lefoglalva ezzel. Várok pár percet, hogy megszokjon, majd lassú ringásba kezdek. Halkan nyöszörög, a huzatot markolja, ahogy próbál csendben maradni. Tudom jól, hogy milyen hangos… Ahogy fokozom a tempót, bőrünk halkan csattog, minden lökésnél megpróbálok a lehető legközelebb jutni prosztatájához. Amíg próbálkozom ujjaim merevedése köré fonom, azt akarom, hogy neki is jó legyen… Szerencsére hamar megtalálom benne azt a pontot, csípőjébe kellett markolnom, hogy ne essen össze. Mozgásom üteme hamar rendezetlenné válik, ahogy minden lökésnél jobban összeszűkül körülöttem. Kicsit talán túl hangosan nyög fel, miközben remegve elélvez, én tarkójába harapok, hogy ne menjek el rögtön teste szorításától. Amint kissé enyhül izmai görcse rögtön kihúzódom, forró magom hátára fröccsen. Fél kézzel, az előbb átéltektől még bódultan tapogatok a zsebkendő után, amint megtalálom feltörlöm vele élvezetünk nyomait, de biztos vagyok benne, hogy valamennyi került az ágyneműjére is. Teste remegése alábbhagy ezért elengedem csípőjét, de még így is egyből a matracra zuhan. Lehajolva adok csókot a bőrén égő vörös fognyomra.

- Sajnálom. – nagyot nyel, oldalra fordítja fejét.

- Elég hosszú a hajam, hogy…? – nyakára rendezgetem tincseit, majd bólintok. – Akkor jó… Gyere ide… - álmodozó mosollyal nyújtja felém karjait, tudom, hogy szeret összebújni.

- Nem lehet… Aludnod kell, és nekem is, és tudod jól, hogy ebből nem lenne pihenés… Így is örülnünk kell, hogy senkit sem keltettél fel…

- Tévedsz… - ijedten kapom fejem oldalra, Kibum szemei szinte világítanak a sötétben. – Most szerencsétek volt, de én a helyetekben nem szórakoznák ezzel. Ha Minho vagy Jinki kel fel, abba inkább bele se akarok gondolni. Mindenesetre… - látom, hogy kezét szája elé emeli, talán ásít. – Most szeretnék tovább, nyugodtan aludni, ha nem gond. Holnap majd ezt megbeszéljük. – picsába…