Mereven bámulom a plafont már órák óta. Busani luxus szálloda ide vagy oda, ez így baromira unalmas. Oldalamra fordulva pillantok a csendesen szuszogó Donghora. Kezein pihenteti fejét, résnyire nyitott ajkain keresztül lassan szívja be, majd fújja ki a levegőt. Annyira fiatal még, pofátlanul fiatal. Nem mintha én annyira öreg lennék, de mint leader, legalább egy tízessel öregebbnek érzem magam. Sóhajtva fordulok vissza hátamra, homlokom ráncolva meredek ismét a fehér mennyezetre. Ujjaimmal dobolok a takarón, próbálom valamivel ébren tartani magam. Kevint várom, a városba ment pár ismerősével, tudom, hogy nagyfiú már, tud vigyázni magára, de leaderi védelmező ösztönöm nem hagy nyugodni, amíg nem látom a saját szememmel, hogy minden rendben. Teljesen elbambulok, huzat súrlódására, halk szipogásra kapom fel a fejem. Kevin ágya felé pillantok, de az még mindig üresen, szépen bevetetten áll. Hirtelen kelek fel, pár lépéssel Dongho ágyához érek, de ő hátat fordít nekem. Sóhajtva kerülöm meg az ágyat, de ismét csak a hátával találom szemben magam.
- Dongho… - az ágy lábához visszasétálva mászok fel rá, így nincs esélye elbújni előlem. Mellé vetődök, megpróbálok szemkontaktust teremteni vele, de párnába rejti arcát előlem. Csakhogy teste rázkódását nem tudja eltitkolni előlem. – Dongho… Kérlek, mondd el mi a baj, hadd segítsek. – tenyerem hátára csúsztatva simogatom fel-le, pizsama felsője gyűrődik érintésem alatt, lassan már csupasz derekát simítom. Közelebb férkőzik hozzám, gyengéden markol ujjatlanomba. Pár perc múlva már rám nézni is hajlandó. Apró könnycseppek milliói hullnak szemeiből, arca már egészen kipirosodott.
- Hyung… - mellkasomnak dönti fejét, megpróbálja megállítani könnyei folyamát, de nem jár sikerrel. – Kérlek… Kérlek, ígérd meg, hogy nem hagysz el, mint Kibum és Xander… Könyörgöm…
- Shhh… - egészen közel húzom magamhoz, ujjaim puha hajába túrnak, gyengéden masszírozom fejbőrét. – Soha, érted? Soha nem foglak elhagyni. – puszit nyomok homlokára, de amíg le nem nyugodott nem engedem, hogy elhúzódjon tőlem. Végigfut a hátamon a borzongás, ahogy érzem forró leheletét nyakamra csapódni, nagyot kell nyelnem, de ezzel csak azt érem el, hogy résnyire nyílt ajkai bőrömhöz érnek. Lazítok karjaim fogásán, hogy távolabb húzódhasson, ha kellemetlen neki a helyzet, de már nem akar elmozdulni. Ahogy telnek a csöndes percek, nekem kezd kellemetlenné válni a dolog. Puha teste karjaimban, egyenletes, forró szuszogása… Szemeim lehunyva fújom ki hosszan a levegőt. Nem lehet, egyszerűen tilos ráizgulnom. Ha bárki másról lenne szó, az rendben lenne, de ő még túl gyerek hozzá. Istenem, már napját sem tudom mikor voltam utoljára nővel… Férfival meg még régebben… Még a debütálásunk előtt. Tudom, hogy ő is érzi, hogy félig már merev vagyok, árulkodó jel, ahogy légzése felgyorsul.
- Soohyun… - fejét elemeli mellkasomról, hogy felnézhessen rám, így kénytelen vagyok felé fordítani fejem. Így se jobb a helyzet. Most ajkaimon érzem, ahogy szuszog. – Soohyun… - nevem sóhajtja rekedten, és még közelebb mozdul. Ajkai puhán érik enyémet, beleszédülök a rám törő forróságba, hevesen török nyelvemmel fogai közé. Magam alá fordítom, egész testemmel a matracba préselem, falom, habzsolom ajkait. Forró, puha, édes… Megőrülök… Egyik kezével hajam, másikkal még mindig felsőm markolássza. Gyengéden beleharapok alsóajkába, még mielőtt eltávolodnék tőle. Mellkasom hevesen emelkedik föl-le, egymás szájába lihegünk.
- Dongho… Nem lenne szabad ezt csinálnunk… - elmém tiltakozik, de testem őt akarja hevesen, fékezhetetlenül.
- Mégis mért nem? Talán Kevin vagy Kiseop megharagszik? – a hangjában rejlő gúny szinte éget.
- Nem tudom, miről beszélsz. Te vagy az első, az első, akit megkívántam a bandából… - Dongho szemei egészen kikerekednek. Tényleg azt hitte, hogy én mindenkivel…? – Dongho… Egyszerűen túl fiatal vagy…
- És ahhoz nem vagyok fiatal, hogy több ezer ember előtt rázzam magam?
- Te is tudod, hogy ez nem ugyan az…
- Soohyun… Kérlek. – arcomra simítja tenyerét, hüvelykujját ajkamon futtatja végig.
- Ezért még kapni fogok, érzem. – incselkedve megnyalom ujját, mielőtt újból ajkait venném birtokba. Kezeim maguktól indulnak meg, feltűröm pizsama felsőjét, oldalát cirógatom. Belemosolygok a csókba, ahogy számba kuncog, néhány ponton eléggé csikis. Ajkaitól elválva arccsontján, nyakán csókolok végig, gyengéden szívom, nyalogatom enyhén sós bőrét. Pár percre elválva tőle lehúzom saját felsőm majd az övét is az ágy mellé dobom. Mellkasára hajolva kóstolgatom tovább bőrét, de hajamba markolva megállít, arra késztet, hogy nézzek fel rá.
- Soo… Ez most… Szóval… A lényegre térhetnénk… Kevin bármikor megjöhet és… - elvörösödve fordítja el fejét.
- Értem… Szóval a lényegre… - síkosító után kutat tekintetem, kizárt, hogy nála lenne, és nálam sincs… Jobb híján Kevin kézkrémét veszem lesz az éjjeliszekrényről. Bőven nyomok belőle ujjaimra, eper illat lengi be a teret. Elhúzom szám, sosem értettem Kevin miért van oda az ilyen illatosított vackokért. Óvatosan érintem első ujjam bejáratához, először csak az első ujjpercig tolom belé, majd pár perc várakozás után teljesen.
- Jól csinálod Dongho, csak lazíts… - hosszú perceket töltök előkészítésével, de bizonytalanságom még akkor sem múlik el, amikor már három ujjam lazán csúszik ki-be.
- Gyere már… Nem vagyok porcelánból, nem fogsz eltörni. – nagyot nyelve bólintok, majd ujjaim kihúzva helyezkedek el lábai között.
- Lazíts, ez a lényeg… - lassan kezdek belé hatolni, de csak egy-két centit jutok előre, teste satuként szorul körülöttem, erősen harap ajkába, apró könnycseppek szaladnak végig arcán.
- Soo… Ez fáj… - minden akaraterőm összeszedve húzódom ki belőle, pedig legszívesebben rögtön magamévá tenném. Annyira szűk és forró…
- Jobb lenne, ha feltérdelnél, úgy…
- Nem. Látni akarom az arcod. – kezeit tarkómon összekulcsolva húzza le fejem szájához, apró puszit nyom számra majd nyakamba temeti arcát. – Csináld, kibírom… - nagyot nyelve próbálok meg újból elmerülni benne, ezúttal nem állok meg addig, amíg csípőm combjához nem ér. Szaggatottan veszi a levegőt, könnyes arcát bőrömbe törli, én csak esetlenül simogatom hátát, és próbálok nem elmenni most rögtön. Még sosem voltam szűz fiúval…
- Mehet, kicsi Donghom? – füle mögé hintek puszit, ő végre elenged és visszafekszik a matracra. Bátortalanul bólint, de ajka szegletében mosoly játszik, talán azért mert becézem… Lassan kezdek ringani, fájdalmasan szisszen fel, de nem állít meg. Egy idő után valamennyire hozzászokik, de még mindig nem élvezi. Én viszont mindjárt elmegyek, annyira jó… Nagyot nyelek, de torkom teljesen kiszáradt a kéjtől. Egyik kezem ujjait összefonom övével, másikat merevedése köré fonom, legalább még mindig kíván. Csípőm minden lökésnél más szögbe fordítom, de csak nem sikerül prosztatáját eltalálnom. Nem lehetek ilyen szerencsétlen… Csuklóm mozgását megpróbálom csípőméhez igazítani, csókolom, simogatom ott ahol érem. Akarom, hogy ő is élvezze, jobban várom, mint a saját orgazmusom.
- Soo… - gyenge mosollyal simogatja hátam, szemei még mindig nedvesen csillognak.
- Csak még egy kicsit várj még… - kézfejemmel cirógatom meg arcát. – Mindjárt meg lesz… - bal lábát kicsit feljebb tolom, csípőm jobbra fordítom… Mondana valamit, de tüdejében reked a levegő, dereka elemelkedik a matractól, ahogy háta megfeszül. Erősen harapok alsóajkamba, nehogy elsüljek, csupán a látvány is elég lenne, de ahogy izmai összeszűkülnek körülöttem… Egy reszketeg sóhajt kieresztve szorítom meg kicsit erősebben újból összefonott ujjainkat. – Megvagy… - széles vigyorral váltok gyorsabb ritmusra, minden lökéssel eltalálom prosztatáját. Nyögései, nedves bőrünk csattogása betölti a hotelszoba csendjét.
- Soo… én… én… - nem kell kimondania, pontosan tudom, hogy mit érez, hogy az egész teste lángol, a kielégülésért ordít.
- Csak nyugodtan kicsi Donghom, csak nyugodtan. – játékosan nyalok fülébe, ha lehet erősebben ostromlom testét. Vergődik alattam, de végül ívbe feszül háta, úgy szorítja ujjaim, hogy zsibbadni kezd kézfejem. Nem akartam, de teste satuszorítása engem is átlök a túloldalra, mélyen belé élvezek. Lassan hagyom abba a ringást, óvatosan húzódom ki belőle. Félig lehunyt pillái mögül figyel, édesen piheg. Annyira gyönyörű… Mosolyogva hajolok közel, lágy csókot hintek ajkaira, majd melléfekszem. Cicaként bújik oldalamhoz, fejét vállamon nyugtatja.
- Donho… El kellene mennünk zuhanyozni.
- Ne, kérlek… Maradjunk még egy kicsit így. Hadd érezzem még egy kicsit…
- Legszívesebben örökké így tartanálak a karjaimban… - puszit nyomok hajába, tenyerem szinte magától kezdi hátát simogatni, de tekintetem a plafonra szegeződik.
- Mégis mi tart vissza? Te is akarod, én is…
- Tudod, hogy ez nem így megy…
- Valld csak be, hogy csak meg akartál dugni. – ingerülten ül föl, a fürdő felé fordul, de mégsem áll fel.
- Ezt te sem gondolod komolyan. – alkaromra támaszkodva nézek fel rá, tekintetem elkomorul. – Tudod, mint leader nem gondolhatok mindig magamra, a banda érdekeit is néznem kell. Mi lenne, ha kiderülne? Hogy pont te és én? Az Istenért Dongho, még gyerek vagy! Te 17 vagy, én meg 23! Ha ez kiderül, a U-kissnek annyi, páros lábbal rúgnak ki innen, talán még kiskorú megrontásával is megvádolnak…
- De én akartam!
- Ez nem számít, ne légy ennyire naiv kérlek… Négy év, Dongho. Négy év, és ha még mindig így gondolod, visszatérhetünk a dologra. - csendben bámul maga elé, a plafon helyett tekintetem háta hófehér bőrét vizsgálja. Látom az izmok mozgását bőre alatt, ahogy vívódik. Végül nem bírom tovább, feltolom magam ülő helyzetbe.
- De addig is… Dongho… - karjaim dereka köré fonódnak.
- Hmm?
- Újra kívánlak… - gyengéden harapok fülcimpájába. – És tudod mit? Nem érdekel Kevin, végig akarom járni tested minden porcikáját a kezeimmel, az ajkaimmal, a nyelvemmel… - elmosolyodom, ahogy megborzong karjaimban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése