Két éve ismerem személyesen Yeosobot, igen, azt a Yoseobot, a Beast Yoseobját... Mindig is flörtöltünk egymással, de a dolgok igazán komolyra csak egy hónapja fordultak. Akkor kért meg, hogy legyek a titkos barátnője. Először nem vettem komolyan, de látva az elhatározást a szemében végül belementem. Ábrándos mosollyal az arcomon rendezgetem a különféle szemceruzákat egy sorba. Ja igen, a Beautiful Show állandó stábjának vagyok a tagja, az egyik sminkes pozícióját töltöm be. Yoseob Junhyung társaságában lép be az öltözőbe, már a koncert fele lement, a jól megérdemelt félórás szünetüket töltik. Csendben hagynám el a termet, de Yoseob hangjára megtorpanok.
- Junnie, kint hagytam a törölközőmet, behoznád? - visszafordulok a pult felé, újra a sminkfelszerelés között kezdek matatni.
- A törölköződet? Persze... Seob, inkább mondd, hogy kopjak le. - kuncogva hagyja el a termet, nekem elpirulni sincs időm, máris érzem, hogy egy kéz megragadja derekam, puha ajkak érintik számat, mohón kérve, hogy nyissam szét ajkaim. Hagyom, hogy nyelve számba csússzon, heves táncra invitálva enyémet. Ujjaim nedves hajába csúsznak, nem számít, ha összetúrom, már így is szana-szét áll. Nincs sok időnk, így egyből a lényegre tér, farmerom bugyimmal együtt bokámig csúszik, combjaimba markolva ültet fel a pultra. Felszisszenek, ahogy a hideg márvány puha bőrömhöz ér, de egy másodpercig se szakítom meg ajkaink játékát. Végül ő az, aki elhajol tőlem, de csak azért, hogy kibújtasson túl sokat takaró pólómból. Mosoly kúszik ajkaira, látom szemeiben azt a csillogást, amibe minden porcikám beleremeg.
- Látom, csintalan vagy ma... - először nem értem, hogy mire gondol, de amint ajkai mellbimbóm köré záródnak eszembe jut. Ma nem vettem melltartót... Halkat nyögve markolok erősebben tincseibe, szívja, rágcsálja, nyelvével rajzolja körbe testem egyik legérzékenyebb pontját. Lábaimmal derekát ölelem át, közel húzom magamhoz altestét, érzem ruháján keresztül is, hogy mennyire merev. A gondolatra, hogy ennyire kíván teljesen átnedvesedek, jobban magamhoz szorítom fejét. Egy erősebb harapás után cuppanva válik el tőlem.
- Tudod édes, hogy nincs sok időnk... - libabőrös leszek lihegésétől.
- Gyere csak nyugodtan. - elengedem lábaimmal így hátrébb tud lépni, gyorsan szabadítja ki magát nadrágjából, nagyot nyelek merev hossza látványára. Óvszert vesz elő egyik zsebéből, mindig ügyel a biztonságra. Egyikünk sem akar gyereket. Még... Átfut az agyamon, hogy mégis miért van gumi a fellépő ruhájában, de hamar kisöpri fejemből ezeket a gondolatokat. Csípőmre markolva húz közelebb magához, hátamat a hideg tükörnek vetem, hogy stabilabb legyen helyzetünk.
- Felkészültél, édes? - bólintva hunyom le szemeim, alsóajkamba harapok, ahogy lassan belém csúszik. Kienged egy elégedett sóhajt, vigyázva kezd mozogni, de mégis így annyira... Próbálom tűrni egy darabig, hiszen hallom, hogy neki mennyire jó, de nem megy... Egy magányos könnycsepp csordul ki szemem sarkából.
- Seob... Ez így fáj... - rögtön megdermed, érzem, hogy kihúzódik belőlem.
- Minden rendben? - puha csókokkal tünteti el a könnycsepp nyomát.
- Persze... Csak...
- Értem én... - mosolyogva húz le a pultról, megfordít.
- Hajolj rá. Úgy jobb lesz. - tarkómra hint csókokat miközben teljesítem, amit kért. Végigráz a hideg, ahogy mellkasom a márványlaphoz simul.
- Lazulj el, itt jövök. - érzékien susog fülembe, könnyedén csúszik belém, s én halk nyögéssel fogadom teljesen magamba. Ujjai újra csípőmre fonódnak, határozott ütemben indítja meg lökéseit. Nagyokat nyögve fogadom magamba újra és újra, lökései ütemében mozgatom csípőm, hogy minden mozdulatnál egyre mélyebbre jusson.
- Seob... - nevét nyöszörgöm, alsóajkam rágcsálva próbálom nyögéseim visszatartani. Nem lenne jó, ha meghallanák.
- Fantasztikus vagy édes, csak még egy kicsit bírd ki... - légzése rendszertelen, engem is arra késztet, hogy kapkodjam a levegőt. Egy erősebb lökésnél az eddigieknél is mélyebbre talál bennem, hangosan felnyögve rázkódik meg testem, alig bírok megállni remegő lábaimon. Égek, és mintha minden mozdulatával, érintésével olajt öntene a tűzre. Hátamra hajol, ruhája kellemetlenül dörzsöli bőröm, de értékelem a gesztust, hiszen ajkai enyémet keresik. Mohó csókban egyesülünk és szájába sikoltom gyönyöröm vele együtt. Lihegve válok el tőle, homlokom a hideg tükörlapnak támasztom, hevesen kortyolom a levegőt, megpróbálom lenyugtatni rohanó szívverésem. Seob kedveskedő puszikat, apró harapásokat hint nyakam, vállam bőrére, már épp megfeledkeznék arról, hogy hol vagyunk, amikor hangos kopogás szakítja félbe a harmóniát.
- Seob, két perc és kezdjük a második szettet! - hihetetlenül hálás vagyok Junhyungnak amiért nem nyitott be. Elégedetlenül sóhajtok, ahogy kihúzódik belőlem, ahogy elenged lábaim nem tartanak meg, a földre csuklok. Nehezen, de magamra rángatom a ruháim, már tényleg bárki bejöhet... A pultba kapaszkodva húzom fel magam álló helyzetbe, egy fekete szemceruzát felvéve lépek Seob mellé, aki haját igazgatja.
- Elkenődött a sminked... - állát megfogva közelítek szeme felé a ceruzával, de kezem még remeg az előbb átéltektől. Kuncogva veszi el tőlem, s maga igazítja ki a vonalat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése