Derékba tört boldogság - broken! Key (E/1) x Jonghyun

Megjegyzés: Ezúttal szeretnék mindenkit figyelmeztetni, hogy ez a one-shot nem egészen olyan mint amilyeneket írni szoktam. Mind szerkesztésileg, szerkezetileg, mind tartalmilag. Erősen angst, szomorú véggel, valamint Jonghyun a lehető legnagyobb mértékig OOC, egyáltalán nem feltételezek róla ilyesmit, csak valakikre rá kellett illesztenem a történetet, és valamiért ők jutottak eszembe. (A történet először mindenféle név említése nélkül íródott.)

Megfolyt, maga alá tipor, a szuszt is kinyomja belőlem. Szinte érzem a láthatatlan ujjakat nyakam köré fonódni, napról napra erősebb a szorításuk, erősebb a késztetés, hogy megadjam nekik magam. De nem tehetem, ugye? Nem tehetem ezt velünk, a bandával…

Miért? Miért adtál nekem hamis illúziókat? A boldogságom apró gyöngyként nyújtottam feléd, se te könnyedén roppantottad össze erős ujjaiddal. Miért tetted ezt velem? Miért öleltél, csókoltál, szerettél olyan őrült odaadással, ha mégis eldobsz magadtól? Szerettél te egyáltalán? Vagy az is csupán egy jelenet volt az előre kitervelt kis színjátékodból? Lassan, percről percre jobban csavartál az ujjaid köré. míg végül meghajtottam fejem előtted. Büszkeségem félredobva hagytam, hogy magad alá gyűrj, hogy használd a testem, a lelkem, a szívem… Tényleg csak kihasználni akartál? Csak ennyire voltam jó neked? Hogy állatias vágyaidat csillapítsd?

Rájöhettem volna… Annyira nyilvánvaló volt, amikor kielégületlenül magamra hagytál, amikor elfordultál csókjaimtól, amikor megfeszültél egy ártatlan öleléstől. Amikor a többiek előtt rám sem néztél, úgy kerültél mintha leprás lennék. Ha tekintetünk összeakadt mindig üresség bámult vissza rám, pedig tudtam, hogy sajátomban ezer szikraláng pattog, mind azt üzenve, mennyire akarlak, mennyire kellesz, mennyire szeretlek…

Biztonságot kerestem benned, stabil támaszt, hogy túl tudjam élni. Két kézzel kapaszkodtam beléd, hogy magaddal a felszínre ránts a sötétség mélybe taszító hullámai alól. Mégis, mosollyal az arcodon lefejtetted bőröd maró ujjaim, mint egy piócát ráztál le magadról. Értetlenül tekintettem rád, nem tudtam mit rontottam el, te pedig nem voltál hajlandó elárulni. Talán nem nyújtottam eleget? Mindenem odaadtam, de még ez is kevés volt? Ennyire nem jelentettem neked semmit? Ennyire nem számított, hogy mit érzek?

Amikor először megütöttél azt hittem, csak álmodom. Nem tudom min veszekedtünk, de ideges voltál. Nem miattam, a munka miatt, mégis rajtam töltötted ki minden haragod. Mond Jjong, jó érzés volt? Jó érzés volt látni, ahogy fejem oldalra biccen, ahogy ujjaid, tenyered nyoma vörösen égve kirajzolódnak arcomon? Erős pofon volt, még nyakcsigolyám is belereccsent, annyi szerencsém volt, hogy nem az öklöddel adtad. Soha, senki nem ütött még meg azelőtt. Se a szüleim, fegyelmezés céljából, se más… Bár arcom tüzelve csípett, mégsem az fájt legjobban, hogy megtetted. Sokkal jobban mart szívembe, hogy még bocsánatot se kértél. Semmiféle megbánást nem mutatva ragadtad meg felsőm, durván rántottál közel magadhoz, hogy fulladásig csókolj.

Nemcsak boldogságom, testem is törékeny volt. Ezt pedig te ki is használtad. Szex közben… Még mindig fáj így hívni. Szex… Amikor először vetted a bátorságot, hogy hozzám érj hatalmasat szeretkeztünk, s rá napokkal, hetekkel is… Aztán a szenvedély elcsitult, mintha poroltóval oltották volna ki a benned tomboló tüzet. Az előjáték ideje egyre csökkent, arra ment ki az egész, hogy minél hamarabb megdugj. Fáj ezt így utólag bevallani, de már akkor tudtam. Az istenért, volt, hogy meg sem csókoltál! Lefeküdtél velem, szexeltünk, a hátamra vágtál és jól megdugtál, keményen, úgy, hogy fájjon. Az első ilyen alkalom után említetted meg, hogy felizgat, ahogy szenvedek… Aztán kezdtél ütni. Szex közben, a legváratlanabb pillanatokban. Mindig csak annyi erőt raktál bele, hogy csattanjon, fájjon, de nyoma pár óránál tovább ne maradjon. Ujjaid helye arcomon felszívódtak, de állkapcsom ugyan úgy sajgott, sokszor könnyeimmel kellett küszködnöm, hogy szokásos mosolyom fenntartsam. De még ebbe is belementem. Minden vonakodás, tiltakozás nélkül. És tudod miért, te idióta? Mert kibaszottul szerettelek. Jobb volt veled bárhogy, mint nélküled.

Szerettelek? Igen. Múlt időben. Így helyes. Már nem. Többé már nem. Mit érzek most? Megvetést? Talán… Gyűlöletet? Valószínűleg. Undort? Biztosan. El kell fordítanom fejem minden alkalommal, ahogy Taemin derekára kulcsolod ujjaid, hogy birtoklóan közel húzd magadhoz. Pont úgy, mint ahogy velem tetted eleinte. Tudom jól, hogy ugyan azokat az apró, kegyes hazugságokat susogod a fülébe, amikor éjjelenként a matracba döngölöd. Pont, mint engem. A többieket talán még meg tudod téveszteni, de engem nem. Már nem. Átlátok rajtad, és a kisded játékaidon. Elmondhatnám Minnienek, néha kényszert érzek rá, hogy elrántsam tőled, megvédjem a sugárzó mosolyát. Mert egy vadállat vagy, Jjong. Egy érzelmek nélküli állat, aki ha megunta az addigi prédáját, könnyedén félredobja és keres egy újat. Mégis, mosollyal az arcomon nézem, ahogy enyelegtek… Akarom, hogy ő is szenvedjen, hogy később talán osztozhassunk a keserűségben… Önző vagyok? Igen. Tudom jól. Mégsem érzek megbánást. Nem érzek semmit. Gratulálok Jjong, ezt akartad, nem? Birtokolni, játszani velem majd elhajítani, mint egy elnyűtt rongybabát. Megtörtént, igen. És én mindezt hagytam. Ujjaim ökölbe szorulnak, körmeim tenyerem puha bőrébe vájnak.

A fürdőszobai tükörbe nézek, szinte látom nyakam körül az ujjaid, ahogy gégémre nyomást gyakorolsz. Ez nem csak képzelgés, Jjong. Jó, hogy te nem emlékszel, a sárga földig ittad magad. Aztán szeretkezni akartál velem. Én bolond, naiv lélek. Annyira boldog voltam, hogy újra kívánsz, akarsz úgy, mint régen, nem láttam át rajtad. Akkor még nem. Aztán hetekig hordtam különböző sálakat, a nyár kellős közepén. Rémálmaimban még ma is kísért a kép, ahogy felettem térdelsz azzal az elborult tekintettel, ujjaid szorosan vékony nyakam köré kulcsolva. Zokogva könyörögtem neked, minden korty levegőért küzdenem kellett. De te addig szorítottad a nyakam, amíg el nem ájultam. Majdnem megöltél Jjong. Fel tudod ezt fogni? És én hagytam. És újra megengedtem volna, ha úgy szereted a testem, mint akkor, előtte…

Próbáltam visszaadni a kölcsönt Jjong. Térdeltem már fölötted ez éjszaka közepén, amíg te nyugodtan aludtál, kezeimet csak pár centi választotta el nyakad bronzos bőrétől. Kedvem lett volna köré kulcsolni őket, és addig szorítani, amíg nemcsak eszméleted, de életed is elveszted… De nem bírtam megtenni… Annyira gyönyörű voltál, és én még mindig szerettelek. Hiszen nem bántjuk, akit szeretünk, nem…? Álltam már az ágyad melletti létrán, téged figyelve, kezemben a legnagyobb konyhakésünk szorongatva. Tényleg meg akartam tenni. Szíved fölé emeltem a pengét, de nem mertem, nem bírtam lesújtani. Még akkor is szerettelek… Micsoda hülyeség. Szeretni azt, aki testileg, lelkileg megalázott, a szívedet a földbe tiporta.

Igen, pont ez a kés volt az… Szórakozottan emelem fel az éles pengét a porcelán mosdókagyló széléről. Olyan szép, és éles. Egy suhintás, és mindennek vége. Kár, hogy nem vagy itt Jjong, hogy lásd. Biztos tetszene, hisz szereted, ha nekem fáj, nem? Ezért csinálod mindezt, nem? Hogy engem bánts, hogy én szenvedjek. De el kell rontanom az örömöd. Mire hazaértek a fiúkkal, én már nem leszek itt. Nem csak itt, már sehol sem leszek. Mosollyal ajkaimon lépek a kádhoz, leülök mellé, hátam a falnak vetve. Fekete felsőm ujját könyökömig feltűröm, így lógatom be karom a kádba. A többiek nem szeretnek takarítani, őket nem akarom büntetni… Bágyadtan figyelem alkarom fehér bőrét, halványan kirajzolódnak az alatta futó erek. Úgy tűnik, a korábban bevett maroknyi fájdalomcsillapító kezd hatni. Mindig is szép halált akartam. Olyat, ami gyors, és fájdalommentes. Olyat, ami miatt a többiek megsiratnak majd. De igazából… Most csak egy ember könnyeire vágyom. Látod Jjong, nem is olyan nehéz ez… Pedig te mondtad mindig, hogy puhány vagyok. Ahogy lassan, neved kezdőbetűjét karcolom húsomba, egészen kellemes bizsergés fog el. A hátamon fel-le futkos a hideg, kiver a víz… Már nem kellesz Jjong, már nem! Egy határozott, mélyebb vonallal húzom át a J betűt, vérem arcomra fröccsen, ahogy átvágom az ereket. A kés kiesik ujjaim szoros fogásából, fejem a kád peremének koccan. Annyira fáj… Miért hazudok? Mért hazudok magamnak is? Szeretlek, Jjong. Még mindig szeretlek… Zokogva húzom összébb magam. Miért? Miért árultál el? Miért nem volt elég az, amit nyújtani tudtam? Én… Nem akarok még meghalni… Könnyeim fátyolán keresztül pillantok a karomra, majd a kádba… Túl sok a vér… Jjong… Segíts. Gyere és ments meg… Kérlek… Könyörgöm… Gyere és ránts fel a mélyből, a hullámok alól a magasba, hogy szárnyalhassak még egyszer úgy, mint régen… Annyira fáradt vagyok. Aludni akarok. Aludni, örökké.

Támogatás - Junsu (E/1) x Junho (Junbros~)

Mindig egy családként állunk egymás mellett, ha valamelyikünk megbotlik, öt pár kéz nyúl, hogy elkapja, vagy ha már túl késő, felsegítse a földről. Csak egymásra számíthatunk, egymásba kapaszkodhatunk, ha szükségünk van rá. Van akibe kevésbe, van akibe jobban, de a hátat fordítás gondolata egyikünk fejébe sem fordul meg, soha. Gyengéd mosollyal simítok pár göndör tincset Junho füle mögé, de azok makacsul vissza-visszahullnak eredeti helyükre. Nem hittem, hogy képes leszek apám halála után újra teljes szívből mosolyogni. Az azt követő napokon két kézzel nyúltam mindenki felé, s ők több mint készségesen vontak magukhoz, hogy a sötétségből a fény felé húzzanak. Akkor még nem is sejtettem, hogy egyiküket egészen másként akarom a karjaimban tartani. Ujjaim érintésére Junho ajkai is felfelé görbülnek, de egyenletes szuszogása elárulja, hogy még mindig alszik. Így, csupán az ablakon beeső holdfényben még inkább angyalinak tűnnek vonásai. Tisztán emlékszem arra a napra, mikor rájöttem mennyire közel áll szívemhez.

Habár rengeteget aludtam, a folyamatos sírástól kimerült testtel ébredtem. A sötétítők el voltak húzva, így láttam, hogy még bőven éjszaka volt. A csillagok apró, sárga gyémántokként ragyogtak a felhőtlen égen, mint mindig, de most mintha fájdalmasan csillognának a távolban. Nehezemre esett nyitva tartani vörös, duzzadt szemeim, de nem akartam aludni többet, nem volt értelme. Már napok óta csak itt fetrengtem, álom és ébrenlét között lebegve. Gyomrom alig hallhatóan kordult meg, nem is tudom mikor ettem utoljára. Egy reszketeg sóhajt kiengedve, minden maradék erőm összeszedve toltam fel magam ülő helyzetbe, karjaim remegtek testem súlya alatt. A matrac elégedetlenül megnyikordult alattam, pihegve próbáltam rávenni magam, hogy felálljak és elcsoszogjak a konyháig. Tompa morgásra, mocorgásra kaptam oldalra fejem, szívem rögtön kihagyott egy dobbanást a látványra. Az ágyam mellett Wooyoung térdelt, karjait összefonva támaszkodott a matracon, fejét rajtuk nyugtatva aludt. Szemei hasonló állapotban voltak, mint az enyémek, arcán tisztán láttam a friss könnyek nyomait. Újabb morranás, pár apró szipogás után újabb cseppek gurultak végig falfehér bőrén. Még álmában is sírt. Miattam… Értem… Remegő kézzel nyúltam felé, gyengéden törölgettem meg arcát, de mindhiába, újból és újból nedvesség borította el. Az ajtó halkan nyílt résnyire, először csak belestek rajta, majd egy magas alak lépett a szobába. A kintről jövő erős fény pár másodpercre megvakított, de még így is ki tudtam venni Nichkhun közeledő alakját.

- Junsu, tényleg enned kell valamit. – hangja már-már kérlelő volt. Feloltotta az ágyam melletti kislámpát, az arcom elé kellett emelnem tenyerem, hogy tompítsam a hirtelen fényt. Így is hunyorognom kellett, de legalább így megfigyelhettem a thai vonásait is. Nem hiába hívják a rajongók thai hercegnek, vonásai tökéletesek, csak a szeme alatt húzódó vastag karikák rontották el a képet, na meg a kócos, szana-szét álló haj. Látszott rajta, hogy nehéz éjszakák állnak mögötte is. Ekkor vette észre Wooyoungot, nem tudott ellene mit tenni, ajkaira ábrándos, szerelmes mosoly kúszott.
- Elviszem Udongot az ágyába, aztán hozok valamit enni. – némán bólintottam, végig figyelemmel kísértem, ahogy karjaiba emelte Wooyoung vékony testét, mire az alvó mocorogni kezdett. Khun gyengéd, halk szavakat susogott fülébe, majd csókot nyomott homlokára, mire a kisebb azonnal megnyugodott, talán a könnyei is elapadtak. Egészen addig bámultam Khun hátát, amíg az ajtó be nem csukódott mögöttük. Remegő kezeim nem tartottak meg tovább, visszahanyatlottam a párnák közé. Jobb volt így, a szoba már nem forgott… Annyira… Csak pár pillanatra hunytam le a szemem, hogy szédülésem múljon, legalábbis én azt hittem…

- Hyung, hyung… - Junho hangja halkan simogatta füleim. Ezer közül is felismerném.

- Mi az…? – álmomból ébredve még kissé rekedt voltam, hunyorogva próbáltam kivenni alakját az éjjeli lámpa fényében.

- Hoztam enni… - most már az ölében fekvő tálcát is észrevettem.

- Khun…?

- Wooyoung hyunggal van. – még fekve bólintottam, nem volt szükség ennél több magyarázatra. Megpróbáltam felülni, de izmaim cserbenhagytak. Sóhajtva fúrtam arcom párnám puha anyagába.

- Várj hyung, segítek. – hallottam a csörgést, ebből tudtam, hogy a tálcát lerakta az éjjeli szekrényre. Párnákat pakolt a fal mellé, magához ölelve húzott ülő helyzetbe. Hálásan mosolyogtam rá. Szó nélkül vette térdeire a tálcát. A pálcikákra fogva vett fel egy falatot, számhoz közel tartotta. – Mondd, hogy á! – bár mosolygott rám, tudtam, hogy ő is hasonló állapotban van, mint a többiek, ha nem rosszabban. Mindig is Junho volt a legempatikusabb közülünk, bár jól titkolta, de a legapróbb dolog is képes volt megtörni jókedvét.

- Junho-yah… - keze megállt félúton a szám és a tál között. – Köszönöm. Mindanyiótoknak.

- Ugyan hyung, ez csak természetes. Egy nagy család vagyunk…

Mosolyom csak szélesedett a család gondolatára. Nem csak bandatársaim gondolták így, hanem az egész JYP Nation. A temetés előtti napon mind a nappaliban aludtunk, a 2am-es srácok, a Miss A-s, Wonder Girls-ös lányok… Még Jinyoung hyungnim is beugrott pár órára… Közelebb csúszok Junhohoz, lehunyt szemeire hintek csókot, mielőtt újra elmerülnék emlékeimben.

Egymás mellett feküdtünk az ágyon. Miután megetetett nem hagytam elmenni. Nem akartam egyedül lenni, már nem. Ahogy ilyen közelről bámultam arcába, már feltűnt, hogy nem azért láttam szemeit félhold alakúnak, mert ezzel is nyugtatni, vigasztalni akart, csupán annyira fáradt volt, hogy nem bírta őket jobban nyitva tartani. Remegő kezem vállára, majd arcára simítottam, gyengéden cirógattam bőrét ujjaimmal. Szusszanva hunyta le szemeit. Annyira gyönyörű… Ilyen pillanatokban nem értem, hogy miért nem veszik őt többen észre. Stabil hang, jó mozgás, és ez a test… Szemeim végigszaladtak alakján, szinte simogattam pillantásommal.

- Junho… - megrebbentek pillái, résnyire nyitotta szemeit.

- Hyung, valami baj van? – közelebb csúszott, homlokát enyémnek döntötte.

- Nincs semmi… Csak annyira csodálatos vagy… - ujjaim hajába túrtak, félig már göndör tincseit rendezgettem.

- Ugyan már… - édesen elpirulva nézett félre, hiába jött zavarba, ajkai szögletében igazi mosoly bujkált.

- Junho…

- Hmmm… ? – újra rám emelte tekintetét.

- Ne utálj nagyon, kérlek…

- Mégis miuhmm… - puhán nyomtam össze ajkaink, csak egy pillanatig tartott az egész, de mégis mintha a mennyekig repültem volna.

- H…hyung? – nagy, kerek szemekkel bámult rám, kuncognom kellett a szokatlan arckifejezés láttán.

- Junho… Nagyon utálsz? – hüvelykujjam futtattam végig telt alsóajkán. Így, hogy már megkóstoltam egyszerűen rá akartam vetni magam, addig habzsolni, amíg levegőért nem kezd kapkodni… Összeszorította szemeit, hosszú szempillái árnyékot vetettek vörös arcára. – Legszívesebben kifulladásig csókolnálak…

- Rendben… - hangja nem volt több csupán suttogás, arca szinte lángolt tenyerem alatt. Megnyaltam kiszáradt ajkaim, közelebb hajoltam, de ő is mozdult, nyelvünk félúton találkozott mielőtt összesimulva elmerültünk volna egymás szájában.
Junho szájára hintek apró puszit, morogva fészkelődik közelebb hozzám, homlokát mellkasomnak támasztja. Nyammogva mond is valamit álmában, de nem értek belőle sokat. Annyira édes… Tenyerem végigfuttatom gerince mentén, derekán, végül kerek fenekén állapodok meg. Gyengéden markolok puha húsába, halkan felnyög, de még mindig alszik… A kis édes…

- Junho… Csak azért mert sajnálsz, nem kell ezt csinálnod. – megrázta fejét, tincsei repkedtek arca körül.

- Su… Egyáltalán nem azért csinálom. – rám mosolygott mielőtt lehajolt volna, hogy csókokkal hintse tele mellkasomat. Szerettem volna én kényeztetni, elmerítni őt az élvezetek tengerében, de jelenleg azon is meglepődtem, hogy képes voltam megkívánni. Még mindig annyira gyenge vagyok… Bennem rekedt a levegő egy pillanatra, majd elégedett sóhajjal döntöttem hátra fejem mikor ajkai közé fogadott. Bár váratlanul ért, szája kellemesen forrón ölelt körül, gyengéden szívta, nyelvével rajzolta körül férfiasságom. Tudtam, hogy nem az a célja, hogy elmenjek, csupán örömet akart okozni. Hümmögve csúsztattam egyik kezem hajába, tincseit csavargattam ujjaim körül. Félig lehunyt pilláim alól figyeltem minden mozdulatát, ki-kiszökött egy hangosabb nyögés, ahogy torkához ért merevedésem csúcsa. Megnyaltam cserepesre száradt ajkaim, szabad kezemmel végigsimítottam hátán, hogy tökéletesen kerek fenekébe markolhassak. Felnyögött és én majdnem elmentem csak ennyitől. Kuncogva engedte ki merevségem szájából, a vibráció, amit okozott az őrület szélére sodort. Némán figyeltem, ahogy felvette mellőlem a síkosítót, saját ujjait kente be vele. Soha nem láttam még ennél erotikusabbat. Az ölemben ült, férfiasságunk izgatón simult össze, miközben fejét hátravetve járatta három ujját saját magában…

- Várj! – csípőjére fogva állítottam meg, pedig már teljesen elhelyezkedett.

- Mi az? – nagyot kellett nyeltem, ahogy felnéztem rá. Így, hogy ő térdelt magasabb volt, mint én ültömben…

- Biztos, hogy akarod? – sóhajtva hunyta le szemeit egy pillanatra, ajkai sarkában mosoly játszott.

- Azt hittem, hogy ezen a részen már rég túl vagyunk. – egész közel hajolt ajkaimhoz, éreztem leheletét bőrömön lecsapódni. – Soha nem akartam még senkit ennyire. Ha nem hiszel nekem, nézz csak le. – tekintetem végigvezettem gyönyörűen kidolgozott felsőtestén, majd lentebb… Újból nagyot nyelve kaptam vissza tekintetem arcára, ő csak kuncogva rázta meg a fejét.

- Mi olyan vicces…?

- Semmi. – ismét megrázta fejét. – Csak próbálj meg nem rögtön elsülni.

- Ugyan már, nemuhh… - nyögve haraptam be alsóajkam, ahogy lassan magába vezetett. A szűk forróság szinte elviselhetetlenül ölelt körül. Bármennyire is úgy látszott, hogy ért hozzá, régen lehetett bárkivel is. Csak egy aprót mozdított csípőjén, egy félkört írt le, olyan táncosan, de nekem ez is elég volt, hogy ne tudjak eleget tenni kérésének. Lihegve temettem fejem nyakába, ő csak hátam simogatta, még mindig kuncogva.

Kicsit erősebben markolok fenekébe az emlék hatására, érzem, hogy férfiasságom megrándul boxeremben.

- Hé Su… - rekedt hangon morog, mint mindig ébredés után.

- Igen, édes?

- Ne fogdosd a seggem, aludni próbálok. – ezúttal rajtam van a sor, hogy kuncogjak, játékosan csapok hátsójára.

Internet War - Taemin (E\1) x Jonghyun

Pihegve hanyatlok le a kanapéra, arcom szerelmes pírban ég. Jonghyun elégedett vadászvigyorával mászik fölém.

- Bírsz még egy kört, Minnie? - arcát enyémhez simítja, orrával túr izzadt tincseim közé. Kuncogva karolom át széles hátát, ujjaimmal tovább maszatolom a tintával vegyült izzadtságot.

- Nem is tudom... - huncutul beharapom alsóajkam sarkát. - Lehet, hogy a többiek be szeretnének jönni...

- Minnie... Ne kéresd magad... Így is örülhetsz, hogy a színpadon vissza tudtam fogni magam. - fülembe morog, arcom újult erővel gyúl lángra, felrémlik előttem a kép. Az rendben, hogy már nem vagyok kisfiú, de erre azért nem voltam felkészülve.

Bizonyos időközönként bólintottam Jinkinek, mintha hallanám is, amit mond. De a mögötte elterülő látvány lekötötte minden figyelmem. A stábos noonák Jonghyun hátát írták tele. Számban összefutott a nyál finom, bronzos bőre látványára. Ahogy az egyik lány tenyerét kedvesem hátára fektette gyomrom alját keserű, maró érzés vette uralma alá. Tudtam jól mi ez, a féltékenység karmai martak belülről. Pedig nem volt rá okom. Jonghyunnak csak én létezek. Tekintete hamar rabul ejtette pillantásom, a tükörből nézett vissza rám. Megremegtem, szívem erősen verte bordáim kerítését. Ettől a túlfűtött tekintettől eszembe jutott, hogy miért is volt mérges rám leaderünk. Tenyerem csípőmre simult, még mindig éreztem Jonghyunt magamban. A lépcsőházban esett nekem, én pedig nem bírtam neki ellenállni. Majdnem elkéstünk… Vöröslő arccal néztem félre, Jinki persze rögtön leszidott, hogy miért nem figyelek rá, de nem tehettem róla. Nem bírtam úgy a szemébe nézni, hogy fejemben csak Jonghyun érintései, csókjai jártak… Aztán elkezdődött a koncert, minden rendben ment, amíg el nem jött Jonghyun szólója…

Maga a tény, hogy félmeztelenül állt odakint megbolondította érzékeim, hideg futkosott fel-le hátamon, és amikor megláttam… Szám pillanatok alatt vált sivataggá, nehézzé vált a nyelés. Küzdenem kellett minden hangért, amit kipréseltem torkomból. Amikor közeledni kezdett felém, tudtam, hogy a szám vége felé járunk, a bilincset akarta csuklómra csattintani, azt a bilincset, amivel tegnap láncolt az ágyhoz amíg… Közvetlen előttem állt, kezét megemelte, mintha ruhámba akarna kapaszkodni. Lehunytam szemeim pár pillanatra, hogy lenyugtassam dübörgő vérem. Újra éreztem, mintha ujjai hajamba téptek volna, mint mindig csókolózás előtt. Még leheletét is éreztem ajkaimra csapódni. Csípőm előre lendítve nyitottam résnyire szemeim, de bennem rekedt a levegő. Jonghyun arca pár centire volt enyémtől, mintha tényleg csókra hajolt volna közel. Szuszogva beharaptam saját alsóajkam, még mielőtt összezártam volna az minket elválasztó kínzó távolságot. Elengedett, de nyaka után kaptam. Akartam. Átkarolni, megcsókolni, hagyni, hogy újból birtokba vegye a testem… Homlokát enyémnek nyomta, egészen közelről nézett szemembe, tekintetében színtiszta vágy égett. Nehezen szakadtam el tőle, a közönség előtt nem tehetünk semmit, bármennyire is szeretném… Végül a bilincs csuklómra csattant, a platform elindult alattunk lefelé. Alig tűntünk el a nyilvánosság szeme elől, Jonghyun a falnak nyomott, hevesen kezdte tépni ajkaim. Szuszogva próbáltam tartani a tempót, kezeim kapaszkodót kerestek izzadtságtól, testolajtól sikamlós testén. Nyálunk lassan kifolyt szám szegletén, még levegőhöz jutni se nagyon hagyott, nemhogy nyelni.

- Khm… - Jinki diszkréten köszörülte meg a torkát – Legalább az öltözőig jussatok el… - Jonghyun egyből elszakadt tőlem, az említett helyiség felé kezdett húzni. Remegő lábaimon ingatagul követtem, ha nem lett volna csuklónk összebilincselve biztos összeestem volna… Az öltözőbe érve rögtön az ajtónak nyomott, már csak arra eszméltem fel, hogy utolsó ruhadarabomból is kihámozott. Kezei bejárták mellkasom, lapockáim csókolva dörzsölte keményre mellbimbóim.

- Sajnálom Minnie, nincs türelmem játszadozni… - fülemet rágcsálta meg, én csak beharapott alsó ajakkal bólintottam. Felszisszentem, ahogy valami hideg csorgott végig hátamon, vállam felett pillantottam hátra, a korábban magán használt testolajt csurgatta hátamra. Gerincem mentén végigfutva folyt be fenekem két partja közé. Vöröslő arcom a falapnak nyomtam, mikor ellenőrzésként belém tolta két ujját, ezzel belül síkossá téve.

- Hmm… Még mindig laza vagy korábbról. Csodálatos vagy, Minnie… - azon a rekedtes hangon suttogott fülembe, amitől a vérem megbolondul, minden szőrszál feláll testemen. Mondani akartam neki valamit, de nem jöttek ki hangok a torkomon. Hallottam, ahogy kicsatolta övét, lehúzta a sliccét. Nagyot nyelve toltam kissé hátrébb hátsóm, merevedése csúcsa bejáratomhoz ért.

- Lazíts, Minnie… - egy mozdulattal hatolt belém, izmaim csak egy pillanatra feszültek meg mielőtt újra elernyedtek volna. Jonghyun megragadta csípőm, átmenet nélkül kezdte erősen belém vágni magát minden lökéssel. Minden alkalommal felnyüsszentem ahogy öle fenekemhez csapódott, testünk összekapcsolódásából kiindulva apró élvezetszikrák futottak végig gerincem mentén.

- Jong…- tehetetlenül ejtettem hátra vállára fejem, teljesen övé voltam, nem tudtam tenni ellene.

- Szeretlek Minnie, kibaszottul szeretlek… - nyakamat nyalogatta, harapdálta, de óvatos volt, mint mindig, egyetlen látható nyomot sem hagyott maga után. Síkos kezei hasamra csúsztak, még egyszer végigjárta mellkasom, érintései nyomán mintha tűzijátékok robbantak volna testemben. Megrázkódtam az élvezettől mikor először eltalálta azt a bizonyos pontot bennem, ott mélyen. Ajkam teljesen feldagadt fogsorom fogságában, kelletlenül nyöszörögtem Jonghyun karjai között. Alhasamra csúsztak tenyerei, csípőcsontom vonalán futottak végig ujjai mielőtt kínzón feszülő merevségem köré fonta őket. Először lassú mozdulatokkal űzött a csúcs felé, de hamar elvesztette fejét, csuklója felvette csípője mozgását. Vállának dörgöltem fejem, csillagok táncoltak szemeim előtt. Szaporán vettem a levegőt, mellkasom minden légvételnél az ajtónak préselődött ezzel nehezebbé téve a folyamatot. Mozdulatai szaggatottá váltak, a mellettünk függő tükörbe tekintve végre láthattam az arcát. Szemeit összeszorította, szája sarka felfelé görbült, tudtam, hogy mindjárt…

- Már alig van a szünetből, Jonghyun… - nyakamat halmozta el édes, égető csókokkal.

- Gyors leszek, ígérem… - újból merev férfiasságának hegyét dörgöli bejáratomhoz, csúcsát be-becsúsztatva.

- Rendben… - sóhajtva hagyom, hogy lábam vállára húzza, felnyüsszenek ahogy újból teljesen kitölt. Az első menet után mindig sokkal érzékenyebb vagyok odalent. Megcirógatja combom, puszit ad vádlimra mielőtt újból őrületes tempóba kezdene. Nyögve feszítem ívbe hátam, körmeim apró félhold alakú mélyedést vájnak vállaiba. Erősen szuszogva próbálom visszafogni magam, pedig szeretem kiengedni a hangom, de így, hogy még az ajtót se tudtuk kulcsra zárni…

- Ne fogd vissza magad, úgyis mindenki tudja, mit csinálunk. Hadd halljam a hangod… - fejem makacsul megrázva nyomom arcom jobban a kanapé bőrhuzatának, megkínzott ajkamból lassan vér serken, ahogy ismételten ráharapok.

Fura szokások - Doojoon (E\1) x Yoseob

Néha tényleg nem hiszem el.

- Seob, kérlek…

- Kell. Most. – ellentmondás nem tűrő hangon folytatja az öltözést. Sóhajtva mászok ki én is összetolt ágyunkból, ruháim után kutatok. Yoseob és a fura szokásai… Szex után két dolgot akarhat: vagy gyümölcsöt, vagy egy könyvet. Azt, hogy megéhezik még megértem, de nem tudom felfogni mi a jó abban, hogy órákat hasal egy könyv fölött, sokszor nem is olvassa, csak lapozgatja. Sóhajtva cibálom magamra ruháim, még zuhanyozni se mentünk el, izzadt bőrömre kellemetlenül tapad az anyag. Utolsó reménysugárként ragadom meg az ágy mellett heverő gyümölcstálat.

- Ez biztos nem jó? – felé tartom, de makacsul megrázza fejét. Reménykedő mosolyom lehervad arcomról, visszadobom a tálat, nem figyelve, hogy hogy érkezik le. Pechemre a hotelszobákat még nem szerelték fel könyvekkel. Pulóverem kapucniját felhúzva lépek ki szobánkból, Yoseobbal a nyomomban. Ha a menedzserünk megtudja, hogy kilógtunk nekünk végünk. De a szerencse csak mellénk szegődött, észrevétlenül hagyjuk el az épületet, sőt még egy közeli könyvtárat is találunk. Már zárnának, így este tíz körül, de csak kikönyörögjük, hogy hadd mehessünk be. Fejem csóválva követem Yoseobot, vidáman dúdolva ugrándozik a sorok között. Hogy van ennyi energiája? Alig fél órája döngöltem a matracba, alig bírom húzni magam… Hirtelen torpan meg, édesen csücsörítve böngészi a könyvek gerincét. Végül döntésre jut, egy magasabb polcról szeretne megszerezni egy kötetet. Lábujjhegyre emelkedik, felnyújtja kezét, de még így sem éri el. Ahogy nyújtózkodik felsője felcsúszik, kilátszik csípője, dereka, bőrén halványan látszanak ujjaim nyomai. Alsóajkam beharapva lépek teljesen mögé, nem vagyok sokkal magasabb, de pont elérem. Egyik karommal átölelem derekát, hogy magamhoz húzzam, míg másikkal a könyvért nyúlok. Ujjaim csupasz derekát cirógatják, fejem nyakához dörgölöm, lassan kezdem csókolgatni bőrét.

- Doo… Mit csinálsz?

- Én? Ugyan semmit… - fülét rágcsálom meg miközben kihúzom a könyvet a helyéről.

- Ne csináld, bárki megláthat…

- Ugyan, az a nő a pénztárnál már rég bealudt. – kuncogva nyalok füle mögé, mire megremeg, ott az egyik legérzékenyebb.

- De nem rég csináltuk.

- Seobie, belőled sosem elég. – a könyvet egy alacsonyabban lévő polcra fektetem, hogy másik kezem is dereka köré tudjam fonni. Teljesen mellkasomhoz húzom, fenekéhez dörgölöm csípőm, jelezve, hogy már kívánom. Tenyerem felsője alá csúszik, lapos, enyhén kockázott hasán futnak végig ujjaim, majd elérik mellbimbóját. Gyengéden körzök körülötte, egészen addig, amíg meg nem keményedik.

- Hihetetlen vagy… - sóhajtva ejti hátra fejér vállamra, készségesen tolja ki hátsóját, hogy jobban összedörzsölődjünk.

- Én? Nem én akarok fura dolgokat szeretkezés után… - fülébe morgok, nyakán már több vörös foltot hagytam. Lesz dolguk a sminkeseknek.

- De nem én indulok rá a másikra egy könyvtárban…

- Ugyan, ugyan… Nem vagyok egyedül. – gyengéden markolok ölére, már legalább olyan kemény, mint én. – Gyors leszek Seobie, senki sem fogja észrevenni… - nadrágját csak addig tolom le, amíg szükséges, formás fenekébe markolok. Farmerem hátsó zsebéből óvszert halászok elő, mindig van nálam egy vészhelyzet esetére. Farmerem elejét kibontom, a gumi tasakját feltépve görgetem magamra. A hotelben nem találtam az alsóm. Orrommal cirógatom meg tarkóját.

- Lehet, hogy kicsit fájni fog. Sajnálom. – puszit adok bőrére, mielőtt bejáratához igazítanám magam. Az óvszer alapból síkosított, remélem a korábbi tágítás még nem tűnt el… Lassan, könnyedén csúszok belé, elégedett sóhajjal döntöm homlokom vállának. Kényelmes tempóban kezdek mozogni, teste így, újabb tágítás nélkül is odaadóan fogad magába. Izmait befeszíti, hogy nekem jobb legyen, érzi, hogy most nem az a cél, hogy ő minél hamarabb elmenjen.

- Seob… - fülébe morgok, maga löki hátra csípőjét, hogy gyorsabb ritmusra ösztönözzön. Derekára markolva teszek eleget kérésének, arcom nyakába temetem, hogy ne adjak hangot élvezetemnek. Így másodszorra kitartásom már nem a legjobb, halk torokhanggal ér el az orgazmus. Kissé pihegek, de kihúzódom belőle, megperdítve nyomom a polcnak, hevesen csókolva puha, telt ajkait. Cuppanással válok el tőle, a szemkontaktust tartva térdelek elé, hogy számmal elégítsem ki. Erősen szopom, szívom hosszát, nyelvem hozzányomva, fogaimmal gyengéden karistolva érzékeny bőrét. Szűkölve markol hajamba, megpróbálja elhúzni fejem, de nem hagyom. Felpillantok rá, még látom élvezettől eltorzul arcát, szemeit összeszorítja, fogai alsóajkába vájnak. Mivel ez már nem az első alkalom, könnyedén lenyelem számba spriccelő ondóját, szám szélét megnyalva állok fel, hogy újabb csókot váltsunk. Lihegve dől teljesen a polcnak, így felrángatom nadrágját, mielőtt magammal foglalkoznék. A gumit lerántom már ernyedő merevedésemről, farmerom zipzárját felhúzom, még a gombot is sikerül egy kézzel helyére bujtatnom. Gyakorlat teszi a mestert. Gyorsan körbepillantok, de egy kukát se látok, így egy tetszőleges könyvet húzok ki helyéről, szétnyitom, lapjai közé dobom a használt gumit, mielőtt összecsapnám és visszalökném korábbi helyére.

- Fujj, te beteg vagy. – Seob fintorogva löki el magát támaszától, mintha mi sem történt volna indul kifelé.

- Hé, ez nem kell? – a korábban kiválasztott piros borítós kötetet veszem kézbe. Válla fölött néz vissza rám, értetlenül vonja össze szemöldökét, így meglóbálom kezem, hogy lássa mit is kell figyelni.

- Az meg minek? Epret akarok. – kuncogva rázom meg fejem, mielőtt tovább indulnék visszalököm helyére a kötetet.

Játékszer - Taecyeon (E\1) x Taemin

Unottan figyelem a körülöttem zajló eseményeket. Egy újabb unalmas Music Bankes próba… Bár feldobhatnám kicsit, ha megtalálnám a prédám. Körbenézek a teremben, több lehetőséget is látok.

- Valaki tudna hozni a raktárból egy új égőkészletet? – ja igen, épp a színpadi képet állítják be.

- Majd én hozok! – a SHINee Taeminje áll fel. – Csak nem tudom, hogy hol van a raktár…

- Majd én elkísérem. – vigyorogva emelkedek fel székemből én is, ragadozó tekintettel figyelem, ahogy Taemin vidáman mellém ugrándozik. Hátára teszem kezem, hogy gyengéden vezetve a raktárhoz kísérjem. A dohos szoba jó távol van mindentől, csak ritkán esz ide a fene valakit. Némán csukom be magam mögött az ajtót, a biztonság kedvéért egy nehezebb dobozt észrevétlenül elé lökök.

- Na, merre vannak azok az égők? – nyújtózkodva lép a terem közepe felé, felsője felhúzódik, így kilátszik a dereka. Hmmm… Fincsi.

- Legutóbb mintha arra láttam volna. – egy nagyobb doboz felé mutatok, ami mellé korábban már odakészítettem egy kisebbet. Hallgatva rám lép a dobozhoz, fölé hajolva kezd el benne kutakodni.

- Figyelj már, nem találom… - vigyorogva lépek mögé, oldalai mellé támaszkodva hajolok hátára, formás kis feneke ágyékomhoz nyomódik.

- Én se látom… Taemin… – forró leheletem fülének csapódik, érzem, hogy megremeg karjaim között. – Nagyon csinos vagy. – végigsimítok gerince mentén, melegítőalsója szélénél megállok, majd ujjaim a nadrág és alsója dereka alá csúsztatva rántom le róla.

- Hé! Mit csinálsz? – ficeregni kezd alattam, felegyenesedne, de én erősebb vagyok, hátára tenyerelve tartom lent felsőtestét. Lábammal rúgom közelebb a kis dobozt, így lehajolva épp bele érek. Először síkosítót veszek elő, két ujjamat kenem be vele. Feneke partjai közé csúsztatom egyiket majd egy hirtelen mozdulattal tövig nyomom belé. Felsikít, de gyorsan alsóajkába harap, hogy tompítsa hangját. Okos fiú… Ki-be járatom ujjam, viszonylag gyors ritmusban, hogy minél hamarabb kezdjen tágulni, közben kitapintom prosztatája pontos helyét. Második ujjam hamar csatlakozik, ollózva lazítom tovább szűk bejárata izmait. Farkam már csak a gondolatra is megrándul, hogy nemsokára befogad majd ez az őrjítő forróság. Taemin csendesen nyüszögve tűri ügyködésem, néha-néha nyög fel csak hangosabban mikor eltalálom prosztatáját. Füléhez hajolok, megrágcsálom kicsit mielőtt bele susognám.

- Azért amiért ilyen jó fiú vagy, adok egy kis ajándékot. – fülébe nyalok mielőtt kihúznám belőle ujjaim, hogy ismét a dobozba túrjak. Szinte csalódottan sóhajt fel ahogy elhagyom testét, vigyorom csak szélesedik. Pár percig turkálok a dobozban mikor végre kezembe akad a megfelelő. Még síkos bejáratához illesztem a kis, tojás alakú vibrátort, határozott mozdulattal tolom belé, föl, egészen prosztatája mellé.

- Mi a fenét csinálsz? – válla fölött hátranéz, ismét megpróbál szabadulni tőlem, de nem hagyom.

- Mondtam, ajándékot adok. – fülébe kuncogok mielőtt az apró távirányítóért nyúlnék. – Figyelj cica… - rögtön közepes tempóra kapcsolom, szinte azonnal, sikítva élvez el. Teljesen a dobozra fekszik, szerencse, hogy nem karton, hanem fa. Vigyorogva nyúlok újra a kisebb dobozba. Amíg teljesen kiütve liheg, még mindig merev férfiasságát veszem tenyerembe, pár húzás után könnyedén csúsztatom rá a gyűrűt. A belőle kilógó három szíjból kettőt dereka köré húzok, a harmadikat lábai között vezetem át, feneke két partja közé csúsztatom, mielőtt hátul egy kis kulcs segítségével egymáshoz rögzítem őket. Végül kikapcsolom a vibrátort, távirányítóját zsebembe süllyesztem. Taemin lihegve csúszik a földre, ahogy az inger abbamarad. Térdei koppannak a padlón, remegve próbálja ülve tartani magát. Többször is végignézek reszkető alakján, kedvem támad most azonnal magamévá tenni, de akkor oda lenne a szórakozás.

- Nyald le.

- Mit? – értetlenül pillant fel rám, ha lehet még szélesebb vigyorral biccentek a doboz oldala felé. Ondója lassan folyik le a fán.

- Fujj, nem!

- Csináld vagy valami mást kell a szádba venned. – jelentőségteljesen markolok ölembe, mire rögtön visszafordítja a fejét a doboz felé. Kis rózsaszín nyelve előbukkan ajkai közül, lassan kezdi el saját élvezetét lenyalni. Szám megnyalva nyúlnék nadrágomba, de mobilom csipogása megállít. Mi a picsa… Morogva nyúlok érte, Junsutól jött sms, hogy hol a francben vagyok, most jövünk mi a próbában. Dühöset szusszantva vágom mobil zsebembe a kulcs és a távirányító mellé. Végignézek magamon, szerencsére nem látszik, hogy milyen beton kemény a farkam, jó a szabása ennek a nadrágnak.

- Felöltözhetsz, az égők ott vannak. – a terem másik végébe mutatok, mielőtt kirohannék. A próba után ismét a közönség soraiban ülök, ördögi vigyorral figyelem a SHINeet. Egyik kezem zsebembe csúszik, a lehető legkisebb fokozatot állítom be a távirányítón. Látom, hogy Taemin megugrik, a többiek aggódva pillantanak rá, de ő csak nevetve próbálja kimagyarázni, közben ujjait tördeli háta mögött. Lassan felállnak a kezdő pozícióba, Taemin továbbra is zavartan viselkedik, nem is tudom miért. Kuncogva csúszik lejjebb a széken, a többiek furán néznek rám, de én csak meghúzom vállam. Elkezdik a Sherlockot, várok egy ideig, majd amikor Minnie kerül középre, ujjam véletlenül megcsúszik a kapcsoló, egészen a maximumra tolom fel. Sikítva rogy össze, összehúzza magát, karjait hasa előtt fontja össze. Ohhh csak nem a merevedésed próbálod takargatni? A többi tag rögtön körű gyűlik, aggódva kérdezgetik. Felpattanva lépek fel a színpadra, pár hosszú lépéssel melléjük érek. Hallom, ahogy Taemin valami olyasmit nyöszörög, hogy görcsöl a gyomra. Na persze, a gyomra.

- Majd én elviszem az orvosiba, te próbáljatok tovább. – rövid győzködés után beleegyeznek, gyorsan kapom ölembe Taemint, a távolabbi orvosi felé veszem az irányt, tudom jól, hogy a doki a közelebbiben van. Nem mintha szüksége lenne rá. Az ágyra dobom, magam mögött kulcsra zárom az ajtót. Most, hogy kettesben vagyunk gátlástalanul vergődik az ágyon, sarkait a matracba vájja, izzad, liheg, tudom, hogy az orgazmus szélén van, de a gyűrű nem engedi, hogy elélvezzen. Vigyorogva cibálom le róla ruháit, teste gyönyörűen feszül meg. Jól választottam. Magamról is lehámozom a ruhákat, már csak a látványtól is merev vagyok. Feje mellé térdelek a matracra, párat húzok férfiasságomon mielőtt arcához dörgölném. Nyitott szájjal liheg, így csúcsát könnyedén ajkai közé csúsztatom, hajába markolva húzom magamra fejét.

- Szopd. – gondolkozás nélkül engedelmeskedik, csípőm hevesen mozgatom, mélyen torkára csúsztatom magam. Teljes extázisban van, így nem igazán zavarja. Én se vagyok sokkal jobb állapotban, míg ő korábban már megkönnyebbült egyszer, nekem tartanom kellett magam. Kihúzódom szájából, erősen markolom tincseit, hogy fejét egyhelyben tartsam. Saját merevedésemre fonom ujjaim, mélyen a szemébe nézek miközben kiverem magamnak. Mély torokhangon felnyögve élvezek el, spermám arcára fröccsen. Felemeli egyik remegő kezét, hogy letörölje, de elütöm kezét.

- Vedd le…- elhaló hangon nyöszörög, másik keze, merevedéséhez csúszik.

- Jó cicus voltál, így megérdemled… - nadrágomért nyúlok, kiveszem zsebe tartalmát. Dereka lá nyúlok, a kulcsot a zárba helyezve forgatom el, így le tudom húzni róla a gyűrűt is. Rögtön elmegy, élvezete hasára, mellkasára fröccsen. Vigyorogva kapcsolom ki a vibrátort, megkönnyebbülten sóhajt, pedig még nem végeztem vele, de nem ám… Síkosítót nyomok tenyeremre, szétkenem ujjaimon mielőtt kettőt testébe tolnék, benedvesítve bejáratát. Csak párat fordítok rajtuk mielőtt kihúznám belőle, szeretem ha erősen szorít. A kilógó zsinórt megragadva húzom ki belőle a vibrátort, erre most mát nem lesz szükség. Újból kemény férfiasságom is bekenem a zselével, habár nyálától síkos, de tudom, hogy ez nem elég. Csípőjét megragadva húzom közelebb, először csak merevedésem hegyét nyomom hozzá, majd nyögve elmerülök benne. Kicsit várok, hogy megszokjon, nem akarom teljesen szétszakítani. Amint izmai görcse ellazul, durván kezdek mozogni benne, csak saját kielégülésem érdekel. De teste annyira ki van már készülve, hogy ezt is élvezi. Feje mellett támaszkodom meg, egyik lábát vállamra húzom, hogy mélyebbre jussak. Fejét jobbra-balra veti, szemei befordulnak az élvezettől. Újból teljesen merev férfiassága dörzsölődik hasamnak. A fiatalság előnye. Vigyorogva hajolok nyakára, szívom, harapom bőrét. Taemin hangtalanul élvez el újra, izmai összehúzódására mélyen belé lövellem magom. Lihegve hajtom homlokom vállára, pár perc alatt összeszedem magam, kihúzódva belőle ülök sarkaimra. Némán figyelem reszkető, pihegő alakját. Élvezetünk beborítja testét, ahogy oldalra fordul látom combjain végigfolyni ondóm. Szám megnyalva mászok újra fölé.

- Tudod Minnie, lehet, hogy meggondolom magam, és nem csak egy menetre kellesz – fülét rágcsálva próbálom rávenni testét egy újabb körre.

Tánc próba - Key (E\1) x Jonghyun

Összerezzenek, ahogy Jonghyun próbatermünk ajtaját becsapva viharzik ki a teremből. Vállam fölött hátra nézek, de tekintetem természetesen csak a zárt falappal találkozik. Sóhajtva fordulok a kanapé felé, de nincs bennem elég erő, hogy elinduljak, alig érzem a lábaim. Órák óta próbáltuk az új combackszámunk táncát, Jonghyun miatt. Elrontja, elfelejti a lépéseket. Még Minhonál is nehezebben tanul... Mivel lábaim továbbra sem akarnak megindulni, lenézek a padlóra, apró fintorral vetem magam Jinki mellé a földre, elfogadom a felém nyújtott vizes palackot. Pólóm szélével megtörlöm száját, mielőtt ajkaimhoz emelném, tudom, hogy felesleges, így talán még több baktériumot viszek fel rá, de ha nem tenném, olyan lenne, mintha smárolnék Jinkivel. Uhh. Kiráz a hideg a gondolatra.

- Menj utána. - Minho az ajtó felé pillant, mielőtt hátravágná magát.

- Mégis mi a francnak? - összehúzom szemöldököm, megjátszott unalom látszik arcomon.

- Ne légy nevetséges. Nyilvánvalóak vagytok, mindenki tudja, hogy mi van köztetek. - könyökeire támaszkodva néz fel rám, nekem pedig szemöldököm felszalad homlokomon.

- Mi nyilvánvalóak? Tudod mi a nyilvánvaló? Az, hogy Jinki Lunával kefél te meg Taeminnel. - döbbenetükre győztes mosolyt villantok, majd gyorsan feltápászkodok, elhagyom a termet még mielőtt kitörne a háború. Jókedvűen lököm be a mosdó ajtaját, tudom jól, hogy itt van. - Hé, Jong, ne játszd a drámakirálynőt, ne lopd el a szerepem! – megtorpanok, ahogy meglátom, karjain támaszkodva görnyed a mosdó felé, hajából apró vízcseppek hullanak a porcelánra. Mi a?

- Jong... - bizonytalanul lépek közelebb, felkarját érintem meg, hogy magamra vonjam figyelmét. Nem mozdul meg, de érzem izmai összerándulását tenyerem alatt. - Jong, édes... - ezzel végre elérem, hogy rám nézzen, de nem derít fel a látvány. Kisírt szemek, fognyomtól vörös ajkak... Másik kezem hátára csúsztatom, kör-körös mozdulatokkal masszírozom ki a görcsöt izmaiból.

- Sajnálom Bumie... - szám széle megrándul a becenév hallatán, utálom, ha becézget, olyan érzésem lesz tőle, mintha alárendelt lennék. Attól, hogy én nyitom szét a lábam, még nem vagyok az. Karjai derekam köré csúsznak, kétségbeesetten von közel magához, így én is megenyhülök, sóhajtva hajtom fejem vállára.

- Ugyan már. Kapd össze magad, már mind haza akarunk jutni.

- De nem megy, annyira szerencsétlen vagyok…

- Jong, tudod, hogy nem szeretem, ha sajnáltatod magad. – orrommal cirógatom meg nyakát, szusszanva bújik közelebb fejével.

- Sajnálom… - irritáltan szusszanok egyet – De annyira feszült vagyok… Nem akarok fellépni, annyira félek, hogy elrontom és…

- Hülyeség. Ne gondolj ilyen szarságokra. Segítek lenyugodni, aztán visszamegyünk, tökéletesen, érted? Tökéletesen megcsináljuk a koreót, aztán haza húzunk, holnapra meg beteget jelentünk, mert a hátam közepére se kívánom a SMEt.

- És mégis, hogy akarsz ellazítani? – hallom a hangján, hogy ajkain már bling bling vigyor feszül. Na, ezt szeretem. Elhúzódok tőle, hogy a szemébe nézhessek.

- Kettőt találhatsz. – megnyalom ajkaim, majd inkább az övét veszem célba. Heves táncba hívom nyelvét, a mosdóhoz nyomom testét enyémmel. Számba morog, fenekembe markolva présel jobban magához. Ez az… Ujjatlanjába markolva hátrálok pár lépést, amíg be nem érünk egy fülkébe. Nem akarom, hogy ha valaki belép, premier plánba lássa, hogy éppen leszopom. Veszi az adást, becsapja maga mögött az ajtót, még a zárat is elfordítja. Okos dínó… Húsos alsóajkába harapok, mielőtt elválnék tőle, csintalan mosollyal térdelek le elé. Súlyomat egyik lábamról másikra helyezem, a csempe hideg és kemény, kényelmetlenül nyomja térdeim. Megpróbálom figyelmen kívül hagyni, felsőjét feltűrve nyalok köldökébe.

- Bumie… - izzadtságtól nedves hajamba túr, megpróbálja lejjebb nyomni fejem, de én felfelé indulok el inkább, mellkasa határozott kockáit rajzolom körbe nyelvemmel, ajkaimmal. Tenyerem ölére nyomom, vigyorom szélesedik, már félig merev csupán ennyitől… Lejjebb rángatom nadrágját, hasáról, csípőjére csúsztatom ajkaim, kiálló csontjára harapok rá, nyögve veti hátra fejét, hangos koppanással találkozik a falappal. Itt különösen érzékeny és vékony a bőre. Amennyire tudom megrágcsálom, majd nyelvemmel nyugtatom a kipirosodott, égő bőrfelületet. Cuppanva válok el bőrétől, félig lehunyt pilláim alól, incselkedve pillantok fel rá. Ajkaim szétválnak, meleg leheletem merevségén csapódik le. Morranva markol erősebben hajamba, durván ránt közelebb. Mivel elfordítom fejem így férfiassága csak arcom súrolja, előváladéktól nedvesen csúszik bőrömön. Dorombolva dörgölöm hozzá arcom, majd hagyom, hogy ajkaim megérintsék tövét. A biztonság kedvéért egyik kezemmel csípőjére fogok, a másik saját felsőm alá csúszik. Nyelvem hegyét kidugva nyalom végig férfiasságán feszülő eret, csúcsához érve beengedem számba, gyengéden szívom meg, makkján körzök nyelvemmel.

- Ne szórakozz… - sziszegve nyomja lentebb fejem, megsajnálva engedem mélyebbre, egészen addig, amíg orrom alhasához nem ér. Erősen szívva, lassan csúsztatom ki, fogaim gyengéden húzom végig bőrén. Ugyan ilyen tempóval indulnék vissza, de pillanatok alatt elege lesz, csuklómra markolva löki le magáról kezem, csípőjét lendítve merül el számban. Vissza kell fognom az öklendezést, ahogy hirtelen túl mélyre löki magát, de hamar ellazítom torkom. Ha így hát így… Szabaddá vált kezem nadrágomba süllyesztem. Még közelében sem vagyok az orgazmusnak, így meg, hogy szó szerint szétbassza a szám, nem is leszek. Tényleg nagyon kiakadhatott, ha ennyire nem figyel rám… Ahogy egyre közelebb jár, egyre erősebben markolja hajam, biztos vagyok benne, hogy pár szálat már sikerült kitépni. Állat… Miért is hagyom én ezt? Ja igen, vagyok olyan idióta, hogy szeretem… Fejem mélyen magára nyomva élvez el, köhögve rántom el tőle fejem, ondóját lábunk mellé a földre köpöm. Tudja jól, hogy nem szeretem, ha… Mérgeset szusszanva rántom ki pólóm alól kezem, hogy kézfejemmel megtöröljem szám. Felpillantok rá, tekintetem dühösnek szánom, de ahogy meglátom az ajtónak remegve támaszkodó, pihegő alakját elszáll a mérgem. Fejét hátradönti, ádámcsutkája fel-le ugrál, ahogy nyel. Kedvem támadt beleharapni, majd ájulásig gyűrni a lepedőt Jonggal… Szusszanva rázom meg fejem, elfintorodok undoromban, ahogy a padlóra pillantok. Végül megsajnálom a takarítónőt, pár kocka vécépapírt letépve törlöm föl. Jong tudd, hogy tartozol nekem. Nagyon is sokkal.

Szülinapi ajándék - Kevin (E\1) x Dongho

- Nos Dongho, mától kezdve a legtöbb országban legálisan piálhatsz. - Eli nevetve bont fel egy újabb sört, az asztalon keresztül csúsztatja, hogy elérjen Donghohoz. Már a sokadik üvegen vagyunk túl, Donho ma lett 18, a többiek eldöntötték, hogy a sárga földig itatják.

- Már te... tén... tényleg nem bírom. - Dongho nevetve borul Soohyun vállára. Remélem nem az a cél, hogy behányjon. Ha megteszi, biztos nekem kell majd felkaparni.

- Beléd fér még az! - Hoon megveregeti a vállát, erőszakkal nyomják az üveget Dongho kezébe. Szegény srácnak már lassan keresztbe áll a szeme.

- Jól van, szálljatok le róla, haza viszem. - az asztalt megkerülve lépek Dongho mögé, vállára fogva segítem fel. Nem bír talpon maradni, esetlenül kapaszkodik belém. - Ti meg próbáljátok meg nem az asztal alá inni magatokat. Nehezen, de kirángatom Donghot a szórakozóhely elé, hogy leintsek egy taxit. Máskor nem csinálnék ilyet, de mardos a bűntudat, amiért teljesen elfelejtettem a szülinapját, ajándékot se vettem... Kisebb nehézségek árán betuszkolom a járműbe, mellé ülve mondom be a címet. Dongho halkat sóhajtva ejti vállamra a fejét.

- Kevin...

- Hmm? - szemem sarkából pillantok le rá.

- Olyan csinos vagy...

- Bazd meg Dongho, ne kezd te is...

- De komolyan... - felemeli kezét, gyengéden érinti meg arcom, állam vonalán futnak végig ujjai.

- Na, vidd innen a kezed, mielőtt el találom törni az ujjaid. - mérgeset szusszanva csapok kézfejére. Nem mintha nem játszottam volna már a gondolattal, hogy ő meg én, de az biztos, hogy most telibe rókázna, ha ágyra vágnám... Szerencsére megérkezünk lakásunk elé, a sofőrnek meg sem számolva dobok pár wont, amíg Dongho kikászálódik a hátsó ülésről. Lehet, hogy máris kezd kijózanodni, sokkal biztosabban áll, mint korábban. Mellé lépek, de már nem szorul rá a támogatásomra. Amint belépünk bazárom magunk mögött az ajtót. Már épp felé fordulnék, hogy kell-e neki valami, amikor testével szorít a falaphoz.

- Mi a fasz? Dongho ne szórakozz, nem vagyok olyan hangulatban... - tenyereim az ajtónak feszítem, hogy ellökjem magam, de Dongho meglepően stabilan présel a falaphoz. Nem gondoltam, hogy ennyi erő van benne.

- Kev... Nem vettél nekem ajándékot...

- Mondtam már, hogy sajnálom! Mondd, hogy mit akarsz és...

- Téged. - nyugodt hangon szakít félbe, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne.

- Mégis mit akarsz? Kössek masnit a farkamra vagy mi? - kuncogva emelkedik lábujjhegyre, végig nyal fülkagylómon.

- Ha szeretnéd... Nem is tudtam, hogy ilyen dolgok izgatnak fel, hyung... - hangjában leheletnyi gúny csendül, továbbra se hagyja abba fülem molesztálását.

- Mert nem is bazd meg, engedj el. - újra megpróbálom ellökni magam, de talán az alkohol miatt nem sikerül, olyan gyengének érzem magam. Pedig nem is ittam annyit...

- Komolyan mondtam, kérem az ajándékom... - a fülem mögötti érzékeny résztől nyal végig bőrömön, egészen addig, amíg felsőm kivágása engedi. Derekamba markolva ránt el az ajtótól, egymást lökdösve érünk el a hálóig. Végül ő győz, maga alá gyűr, az ajtóhoz legközelebb eső ágyra zuhanunk. Egyik kezével hátamra tenyerel a másikkal övem, nadrágom elejét bontogatja. Ügyes ujjai hamar kioldják farmerem, alsómmal együtt rángatja le combom közepéig. Ahogy hátamra hajol, hogy tarkómra hintsen csókot, alteste fenekemhez nyomódik, érzem, hogy mennyire merev már. Kevin bazd meg, ezt nem úszod meg... Sóhajtva lazítom el testem, maga a gondolat nem szörnyű annyira, de régen voltam már ilyen helyzetben és nem félig részegen képzeltem a felelevenítést. Hallom, ahogy zipzárjával bajlódik, hamarosan meg is érzem előváladéktól síkos férfiasságát fenekem partjai közé csúszni. Szusszanva fúrom fejem a matracba, testemben kezd feléledni a vágy, kezdődő merevedésem kényelmetlenül nyomódik az ágyneműhöz. Fájdalmasan nyögök fel, a lepedőbe markolok, ahogy mindenféle felkészítés nélkül kezd belém hatolni. Testem rögtön ellenkezni kezd, teljesen megfeszül minden izmom. Azt a kurva... Újra mocorogni kezdek, valahogy sikerül oldalamra fordulnom, bordáira taposva lököm el magamtól.

- Te teljesen megőrültél baszki?! Szét akarsz szakítani?! - hátamra fordulok, dühösen próbálom kipislogni a könnyeket a szememből.

- Sajnálom Kev... Én nem tudtam, hogy hogy...

- Várj, várj, várj! Te még sosem csináltál ilyet, mi? - válaszát meg sem várva rántom ki Hoon fiókját, síkosítót, óvszert veszek elő.

- Remélem, azért egy gumit fel tudsz húzni. - mellkasának dobom a kis kék tasakot, majd a síkosító kupakját felpattintva nyomok bőségesen ujjaimra. Nem igaz, hogy mindent nekem kell csinálnom. Száraz kezemmel hasam cirógatom, megpróbálom magam újból izgalomba hozni, amíg másik kezemet felhúzott lábaim közé csúsztatom. Először lágyan körzök bejáratomnál, hogy a külső izomgyűrűt ellazítsam, majd lassan csúsztatom be első ujjam. Alsóajkamba harapva folytok el egy jóleső nyögést. Szemeim lehunyva döntöm hátra fejem, megpróbálok lazítani, élvezni a dolgot.

- Kev... - Dongho bátortalanul szólít meg, de nem nézek rá, túlságosan is elfoglal, hogy már két ujjal ollózva készítsem fel magam.

- Hmm...? - szabad kezem felcsúsztatom mellkasomon, mellbimbómat kezdem morzsolgatni.

- Az óvszer... Nem jó rám...

- Bazd meg, találd fel magad, a többieknek is biztos van...

- Jó... - az ágy halkan nyikordul, ahogy feláll róla, hallom, ahogy fiókokat húzogat ki, kutat bennük. Sóhajtva csúsztatom harmadik ujjam is magamba, elég gyorsan tágulok szerencsére. Dongho hamarosan visszaér, szólni se kell, magától nyúl a síkosítóért. Okos fiú, gyorsan tanul. Ujjaim kihúzva fordulok hasamra, majd feltolom magam négykézlábra.

- Ha nem akarod, hogy megint megrúgjalak, hallgatsz rám és lassan csinálod. Nagyon lassan. Ja és ha nyakon hánysz, nagyon megverlek...

- Rendben... - ide hallom, hogy mekkorát nyel, gyengéden ragadja meg egyik kezével csípőm, bár már hiába finomkodik, ujjai nyoma már így is bőrömet tarkítja. Lassan vezeti belém férfiasságát. Amíg csípője fenekemhez nem ér benn tartom a levegőt, csak akkor fújom ki, amikor megáll.

- Most elkezdhetsz mozogni. Lassan. - óvatosan húzódik ki, majd csúszik vissza. Reszketve sóhajtok fel, már hiányzott az érzés, hogy teljesen kitöltsenek. Dongho lassan ráérez a ritmusra, szaggatott mozdulatai összefüggővé válnak, sőt egészen jól csinálja. Sóhajtva ejtem előre a fejem, ahogy eléggé jó szöget talál.

- Egy kicsit még balra... - hangosan nyögök fel, ahogy teljesíti kérésem és eltalálja prosztatám. - Ezaz...! - elfúlva nyögök fel újra és újra. Fejem a matracba nyomom, hogy elfojtsam élvezetem egyre erősödő hangjait. Hasamhoz nyúl, merevedésem köré zárja ujjait, csuklóját csípője ritmusához igazítja, a párnák közé sikoltom gyönyöröm. Ahogy kihúzódik belőlem és elenged, egyből összecsuklom, halkan pihegve próbálok magamhoz térni.

- Kev...

- Hmm...?

- Köszönöm. - fölém hajolva ad tarkómra csókot.

- Van mit Dongho, van mit...