Soohyun (E/1) x Dongho - A U-Kiss tagok rájönnek - Kevin

Hosszú órák óta szeretem testét, újra és újra átlököm a gyönyör kapuján.

- Soo… - elgyengülve nyöszörgi nevem, kábán néz föl rám. Újra és újra elérem, hogy teste megkívánjon, de már nem igazán bírja. Ajkaira hajolva simulok hozzá, minden izma megremeg. ahogy izzadtságtól, nyáltól síkos testünk összesimul. Elválok tőle, hogy levegőt is kapjon, vékony nyálcsík húzódik ajkaink között.

- Soo… én tényleg nem bírom már többször… A testem akarja még, de nincs már erőm… - tudom jól, hogy mennyire fáradt, karjait alig bírja nyakam körül tartani.

- Már nincs sok hátra kicsi Dongho… - egyik combját megragadva csúsztatom lábát vállamra, bőrünk könnyedén siklik egymáson. Nyöszörögve feszíti hátra fejét, így még nem próbáltuk, de hangjaiból tudom, hogy mélyebbre találok benne, mint eddig. Akkor kéjelgett így, amikor egymást átkarolva lovagolt rajtam. Pár határozott lökés és újból hasfalára élvez, izomgyűrűi összehúzódásától én is rögtön elmegyek. Lihegve borulok rá, nyakára hintek nedves csókokat, amíg mindkettőnk légzése vissza nem áll a normális ritmusára. Gyengéden húzódom ki belőle, kelletlenül nyöszörög, ahogy elhagyom testét, az elmúlt órák alatt már hozzászokott, hogy teljesen kitöltöm. Bűntudatom támad, ha a holnapi napra gondolok. Donghonak pokol lesz a kocsiban ülni.

- Hé, ne aludj el. – gyengéden lökök egyet vállán, szemeit résnyire nyitva pillant fel rám. – El kell mennünk zuhanyozni… Muszáj.

- Nem… - amint lemászok az ágyról oldalára fordulva próbálja magára rángatni a takarót, kevés sikerrel.

- Dongho, kicsim… Így nem aludhatsz.

- Nem érdekel.

- Kérlek… - kezem nyújtom felé, hogy felsegítsem. Már épp megragadná jobbom, mikor hangos csapódással vágódik ki az ajtó. Dongho takaróját rántom ölem elé, hogy valamennyire takarjam magam. Kevin az ajtófélfába kapaszkodik, hogy megtartsa instabil egyensúlyát. Szemöldökét összehúzva bámul ránk, többször is végigfuttatja rajtam a tekintetét. Nagyot kell nyelnem, szívem a torkomban dobog. Bizonytalan léptekkel lép beljebb, szemei még mindig rám tapadnak.

- Soohyun…

- Igen…? – hangom enyhén megremeg, őszintén, félek a reakciójától.

- Ne mutogasd a segged, nem vagyok rá kíváncsi. – megkönnyebbülten nevetve görnyedek össze, mit is gondoltam, Kevin az, akitől a legkevésbé kell tartanom. – Komolyan mondtam, takard el. – pulóverét nekem dobva borul be az ágyba, arcát a párnába fúrja. – Ha lehet, reggel ne emlékeztessetek erre, asszem eleget ittam ahhoz, hogy ez kiessen… - mosolyogva bólintok, habár nem látja.

- Gyere Dongho. – teljesen vörös az arca, de megragadja a kezem, együtt megyünk a szobához tartozó fürdőbe. Előre megyek, beállítom a vizet mielőtt belépnénk, nem akarok se megfagyni se felforrni… Belépek a vízsugár alá, homlokomba, szemembe tapadó hajam egyszer mozdulattal csapom hátra. Mivel nem érzem Dongho közelségét, oldalra pillantok. Az ajtóban áll, ott ahol hagytam, zavartan kapja el rólam a tekintetét, amennyire tudja, takarni akarja magát. Kuncogva nyújtom felé a kezem, újból.

- Ne butáskodj már. Minden apró részét láttam, éreztem, érintettem a testednek. Nincs mit takargatnod. Gyere szépen. – apró mosoly bújik meg szája szélén, lassan lép közelebb, kézfejét tenyerembe fektetni, hagyja, hogy közelebb húzzam magamhoz. A vízcseppek pillanatok alatt arcához tapasztják kusza tincseit, szerelmes mosollyal tűröm hátra őket. Annyira gyönyörű… Nem fogom kibírni négy évig, hogy ne érintsem. Mit is gondoltam, amikor azt mondtam… Négy év… Reszketve engedem ki az eddig észrevétlenül bent tartott levegőt.

- Soo…? – kérdőn pillant fel rám, de maga se tudja, hogy mit kérdezzen. Csak megrázom fejem, és a tusfürdők felé nyúlok. Kezem megáll egy pillanatra, rövid gondolkozás után ragadom meg Kevin tusfürdőjét. A flakon tetejét felnyitva egyből megérzem a korábban használt kézkrém illatával egyező epres aromát. Tenyerembe nyomok egy jó adagot, két kezem összedörzsölve habosítom fel kissé, majd vállain kenem szét az anyagot. Kulcscsontján futtatom végig ujjaim, amikor mellbimbóihoz érek, kicsit körzök körülöttük, éberen figyelem, ahogy tüdejében reked a levegő, ajkai elválnak egymástól, szemeit lehunyja. Nem akarom testét tovább gyötörni így hamar tovább indulok. Oldalain futtatom tovább tenyereim majd csípője vonalán térek át hátára, ezzel közelebb vonva magamhoz. Kezeit rögtön mellkasomnak feszíti, megpróbál távolabb kerülni. Nem értem miért, nem is olyan régen odaadóan adta magát nekem újra és újra… Nem értelek, Dongho… Csak azért is közel préselem magamhoz. Erősebb vagyok nála, így nem nehéz. Döbbenten nyögök fel, ahogy megértem miért is akart távolságot. Merevedés félreérthetetlenül feszül csípőmhöz.

- Soo, én… - megrázom fejem, mosolyogva hajolok nyakához, gyengéd csókokat hintek a harapásoktól tarkított bőrére. Csak az, hogy ilyen közel van elindítja a bizsergést testemben, de a tudat, hogy még mindig képes megkívánni szinte megőrjít.

- Semmi baj, kicsi Donghom… Hagyd, hogy segítsek… Fordulj meg. – füle mögé hintek puszit, mielőtt kiengedném karjaimból. Fülig vörösödve teljesíri a kérésem, kissé előre hajolva támaszkodik a falnak. Tudom, hogy nem kellene már így is megviselt testét tovább gyötörnöm, de nem bírom ki. Szükségem van teste forróságára, bár tudom, hogy így még nehezebb lesz eltaszítanom magamtól. Óvatosan teszem magamévá újra, lassan húzódom ki, majd tolom vissza magam. Arcát a hideg csempéhez nyomja, nyöszörögve hagyja, hogy birtokba vegyem testét. Ujjaim merevsége köré fonom, pár laza mozdulat és reszketve el is élvez, a kitartása nem a legjobb ennyi kör után. Izmai összerándulása engem is a mennyekig taszít, lihegve támasztom homlokom vállának.

- Tudod Dongho… Átgondoltam a dolgot. – erőt véve magamon emelem meg fejem, hogy ránézhessek, de derekát még mindig szorosan tartom, nehogy összeessen, tudom, hogy lábai alig tartják meg. – Próbáljuk meg. Tartsuk titokban, de próbáljuk meg.

- Köszönöm Soo… - boldog mosollyal ad puszit szám szélére.

Átázott fehér ing - Te (E/1) x Taeyang

Halk sóhajjal pakolok egy újabb adag poharat a csurgatóra. Nem is értem miért vállaltam el a túlórázást. Ja igen, mert Hyunseok olyan aranyosan nézett. Felrémlik előttem az arca, a koreai létére lehetetlenül nagy szemei, a bordós íriszekkel… Megrázom fejem, nem is tudom, miért ábrándozom még róla. Hyunseok történetesen foglalt, ja, és meleg. Most is azért vagyok itt és nem otthon a puha ágyamban egy doboz fagyi és valami jó film kíséretében, mert ő a két éves évfordulóját ünnepli a barátjával. Már két éve van az is, hogy együtt dolgozunk ebben a bárban. Az egyetlen lány vagyok, a késői műszak miatt, de nem bánom a fiúk jól gondomat viselik. Általában a pult mögött vagyok, nem engednek a részegeskedő tömeg közé. Nem mintha balhésok lennének, hiszen gondolniuk kell a hírnevükre… Ja, a bár az MBC stúdiója mellett van, így nem szokatlan egy-két… Na jó, sok ismert arc.

- Hé, babygirl – Kenji lép mellém, összeborzolja a hajam, én idegesen ütök kezére, megpróbálom visszaigazítani tincseim. – Nem kérném, ha nem lenne muszáj, de mindenki el van havazva. Kivinnéd ezt az ötöshöz? – egy cetlit nyújt felém, mosolyogva nézek le a sietve lefirkantott betűkre, még mindig nem tanult meg hangullal írni.

- Persze, csak egy perc! – sietve kapok fel a közelből egy tálcát, az előbb elmosott poharakat most szépen rápakolom. Két sör, két whisky kóla, egy vodkanarancs… Az italokat gyorsan kitöltöm, indulás előtt lábujjhegyre emelkedve próbálok az asztal felé kémlelni, de a tömeg eltakarja előlem. Hiába van rajtam magas sarkú még így is reménytelenül alacsony vagyok. Sóhajtva veszem fel a tálcát, ügyesen egyensúlyozva török utat magamnak a tömegben. Néhány lépésre az asztaltól megtorpanok, de pár pislogás után ugyan olyan lendülettel indulok tovább. Ők is ugyan olyan emberek, attól, hogy ők a Big Bang. Figyelmem inkább a Kenjitől kapott cetli felé fordítom, az első szabály, mindig ellenőrizd a rendelést, és, hogy jó helyre hoztad e.

- Ide lesz a… - szemem teljesen a lapra koncentrálnak, hogy ki tudjam olvasni a betűket, az italokat sosem tudtam a fejemben tartani. Még egy lépést teszek feléjük, de valaki épp ezt a pillanatot választotta ahhoz, hogy felálljon, de ezt is csak szemem sarkából látom. Egyenesen neki megyek, a tálcát szépen magunk közé borítva. Teszek hátra pár lépést, hogy visszanyerjem egyensúlyom. Ilyen egy szerencsétlent.

- Úr Isten! Elnézést! Jól van? Nagyon sajnálom! – mélyen meghajolok, rá se merek nézni Taeyangra. Pont Taeyang… Hogy elrejtsem zavarom leguggolva szedem össze a poharakat, öröm az ürömben, hogy nem tört el egyik sem. – Tényleg nagyon sajnálom! Persze a ház fizeti ezt is meg a következő kört is…

- Héhé! Nyugi, nem kell a para. – nevet. Tudnám min. Engem ezért ki is rúghatnak. – Inkább abban segíts, hogy találjunk nekem egy másik felsőt, így nem mehetek ki innen. – végre felmerek nézni, így látom, ahogy magára mutat. Fehér ing van rajta, amit most hála nekem alkohollal van átáztatva.

- Persze! Gyere velem, hátulról tudok adni… - gyorsan fordulok meg a pult felé veszem az utat. Amikor odaérek a tálcát rárakom, kétszer rácsapok a csengőre így Kenji rögtön tudja, hogy én vagyok.

- Na, mit csináltál már megint? – a shakert lerakva fordul felém. Én csak megforgatom szemeim.

- Semmi lényegeset. Vidd ki légy szi’ ugyan ezt még egyszer az ötöshöz, én fizetem. – elé vágom a cetlit, majd intek Taeyangnak, hogy kövessen tovább. A pult mögötti ajtón keresztül vezetem a raktárhelységgel kombinált öltözőbe.

- Csak találunk valamit… Remélem Hyunseok itt hagyta a váltócuccát abból az inget oda tudom adni. – megpróbálok a lehető legkevesebb figyelmet szentelni neki, a gondolattól is remegni kezd a lábam, hogy egyedül vagyok vele egy helységben, csupán pár lépés távolság választ el minket. Megpróbálok elbújni Hyunseok szekrényében, amíg kibányászom az inget, nagyjából egy méretet hordhatnak…

- Meg is van! – diadalittas mosollyal rántom elé az anyagot, lendülettel megfordulva nyújtanám felé, csak arra nem számítok, hogy ő már szétgombolta a saját ingét. Bizsergés indul meg bőröm alatt kidolgozott izmai láttán, zavartan nézek félre.

- Köszönöm. – elveszi tőlem a felsőt, egy közeli doboz tetejére dobja, amíg megszabadul a nedves ruhadarabjáról – Te nem…? – felém int én értetlenül nézek vissza rá. – A blúzod… - újból megfordulva nézek a tükörbe, arcom egyből elvörösödik. Persze, az alkoholos mixből rám is jutott rendesen, a fehér anyag teljesen hozzám tapad. Remegő kezekkel nyúlok a gombok után, végülis melltartóm minden csipkéje tisztán látszik a nedves felületen keresztül. Már épp fordulnék szekrényem felé a fölsőmért, amiben jöttem, amikor megérzem kezét vállamra simulni. Teljesen megdermedek, vállamtól kezdve újabb bizsergési hullám indul el. Ujjai melltartóm pántjával kezdenek játszani.

- Tudod… Egészen csinos vagy… - közelebb lép hozzám, nyakamhoz hajol, megborzongok, ahogy forró lehelete bőrömön csapódik le.

- Kö… Köszönöm… - lehunyom szemeim, ahogy lassan lehúzza a pántot vállamról, helyére puha csókot hint.

- Mit szólnál, ha kárpótolnál a kis incidensért, hmmm? – a fülembe búg, tenyerei melleimre csúsznak, gyengéden markol a puha halmokba. Alsóajkamba harapok, majd hagyom a húst kicsúszni fogaim közül. Megpróbálok józanul mérlegelni, de a testem máris igent mondott.

- J-jó… - sóhajtva ejtem hátra fejem vállára, érzem, hogy elvigyorodik, de nem teszem szóvá. Egyik keze lejjebb csúszik hasamra majd combomra, könnyen utat talál a rövid szoknya alá. Combom belső felét cirógatja miközben nyakamat, vállamat csókolja. Ujjai hamar feljebb csúsznak, bugyim vékony szövetén keresztül kezd el masszírozni.

- Látom, már nagyon vársz rám… - izgatóan harap fülembe, kicsit megrágcsálja, mielőtt kiengedné szájából. – Ha nem zavar, felpörgethetnénk az eseményeket, a fiúk várnak… - bólintottam szavaira. Igaza van, nekem is vissza kellene mennem, ha Kenji ránk nyitna… - Hajolj előre. – teljesítem az utasítást, fenekem kitolva támaszkodok az egyik dobozra. – Szép S vonalad van… - végigsimít gerincem vonalán, majd ajkaival is végigköveti az utat, hallom zipzárja zizegését, önként nyúlok, hogy letoljam bugyim az útból.

- Szedsz…?

- Igen. – félbeszakítom a mondatát, lábaim enyhén remegnek, testem már türelmetlen.

- Akkor jó. – meleg hanglejtéséből tudom, hogy mosolyog. Egyik kezével megragadja csípőmet, amíg a másikkal belém vezeti magát. Kissé felszisszenek az előkészítés hiánya miatt, de hamar hozzászokom hosszához. Másik kezével is csípőmet ragadja meg, heves ritmussal tesz magáévá. A bőrünk csattog, halk cuppogással fogadom be mélyen újra és újra. Csuklómat kezdem rágni, hogy magamba fojtsam kitörő nyögéseim, odakint annyira nem hangos a zene, hogy ezt elnyomja. Ahogy megszokom a ritmust csípőmmel ellentétes mozgásba kezdek, merevedése pulzál bennem, érzem, ahogy felfut gerincemen az érzés. Kicsit fordít csípőjén még mélyebbre talál bennem, hirtelen csap le rám az orgazmus, remegve fekszem rá szinte teljesen a dobozra, hagyom, hogy kielégülésig mozogjon bennem, nem sok kell, hogy mélyen belém lövellje magját. Lihegve borul a hátamra, csókot lehel tarkómra, még mielőtt kihúzódna belőlem. A lehető leggyorsabban kaparom össze magam, pillanatok alatt kapkodom magamra ruháim. Mire megfordulok, már rajta van Hyunseok inge, kissé feszül rajta, de nem vészes.

- Meddig vagy ma? Még ma visszahozom.

- Egész éjszaka. – bólint, ajkai elégedett vigyorra húzódnak. Válla fölött még visszanéz, mielőtt elhagyná a helységet. Sóhajtva megyek utána, Kenji kérdő pillantását kikerülve lépek a pult mögé.

- Már nem bírom! – hosszú, végtelennek tűnő órákkal később nyafogva borulok a pultra. Alig lézeng bár vendég, Kenji minden második pillanatban az ajtóra néz, a váltást várja.

- Ugyan már! – a törlőkendővel játékosan a fenekemre csap én nevetve ugrok arrébb.

- Khmm… - felkapom fejem, tekintetem Taeyangéval kapcsolódik össze.

- Visszahoztam az inget, és azt hiszem a sajátomat bent hagytam. – a pult mögötti ajtó felé int, ajkának szélén mosoly bujkál.

- Menj csak nyugodtan, nem hiszem, hogy eltévedsz… - ekkor esik le, hogy mit akar, én szinte elvigyorodom. – Bár most látom, fogytán vagyunk a narancslének, hozok pár dobozzal. – az ajtó kilincsére fektetem kezem, megvárom amíg Taeyang mögém lép s csak aztán nyitok be a helységbe.

Fantazmagória - Kevin (E/1) x Kiseop

Nem is tudom, a többiek hogy bírják ezt. Nekem legalább két óránként felsőt kell cserélnem, ha nem akarok rosszul lenni a saját szagomtól. Még egy utolsó igazítás a hajamon, és tökéletes. Széles mosollyal lépek vissza a próbaterembe, de ajkaim rögtön lebiggyesztem. Tovább vették az új koreográfiát nélkülem. Pedig megígérték, hogy ők is pihennek, addig ameddig átöltözöm. Sértetten huppanok le a kanapéra, utálom később megtanulni a koreográfiát, mint a többiek. És nem is voltam bent olyan sokáig. Nem igaz, hogy nem bírtak 10 percet várni… Na jó 20at… 30at… De akkor is! Idegeset szusszanva fordulok a tükör felé, hogy lássam nagyjából mit is kellene csinálnom. Szemeim automatikusan Kiseop mozdulatait követik, pedig próbálom nem őt bámulni, komolyan. Csak pár rövid pillanatig tudok AJre vagy Donghora koncentrálni, aztán szemem visszatalál Kiseophoz. Főleg most, hogy középen áll. Ahogy kezével végigsimít mellkasán kisujja beleakad felsője aljába, szinte nyakáig húzza a pólót felfedve ezzel tökéletesen kidolgozott kockáit még mielőtt az anyag visszahullna eredeti helyére. Nagyot nyelve harapok alsóajkamba, feszengve csúszok kicsit lejjebb a kanapén, teste látványára vérkeringésem egyből megbolondult. A fogaim közé csípett húst rágcsálva figyelem tovább, de érzem, hogy arcom felforrósodik, a tükörben magamra pillantva látom is, hogy pír festi pirosra. Fejem leszegve állok fel, amúgy is felesleges itt üldögélnem, nem? Ma már nem fogom tovább tanulni a táncot… Majd valaki megtanítja külön. Aj vagy Dongho… Vagy Kiseop… Kiseop… Vagy esetleg a koreográfus. Fejem megrázva elszántan pillantok feléjük.

- Fiúk, én elmentem zuhanyozni! – látom, hogy Soohyun felhúzza szemöldökét, de nem mond inkább semmit. A próbának mindjárt vége, és tudja jól, hogy egyedül szeretek zuhanyozni, a fürdőszobát akár órákra is képes vagyok befoglalni. A Dora Dorát dúdolva kapom fel a padról neszesszerem. A fürdőben kipakolok a tartóra: tusfürdő, sampon, testápoló… A vizet először beállítom, kezem magától engedi meg először a meleg majd a hideg vizet, oda se kell néznem, hogy tudjam hány fokkal kell elfordítani, hogy tökéletes legyen a hőfok. Az elmúlt évek során már belém rögződött. Nadrágom csípőmről letolva ejtem a földre, a szennyes ruha kupacba rúgom egy egyszerű mozdulattal. Felsőm lehúzva kis hezitálás után nadrágom után dobom, már hozzáért izzadt bőrömhöz, fel nem veszem még egyszer mosás nélkül. Beállok a kellemes vízsugár alá, percekig nem csinálok semmit, csak hagyom, hogy a vízcseppek lecsurogjanak testemen, simogatnak, mintha puha érintések lennének. Kiseop puha tenyerei… Fejem megrázva nyúlok a tusfürdős flakonért, finom kókuszillat terjed szét a levegőben. Kellemeset szippantok belőle, múltkor még Kiseop is megdicsérte… Szusszanva dörzsölöm össze tenyereim, hogy felhabosítsam a tusfürdőt majd hasamtól kezdve kenem szét bőrömön. Percekig csak simogatom magam végül sóhajtva félig merev férfiasságom köré kulcsolom ujjaim. Ha szexuálisan frusztrált maradok, a többiek egész este hallgathatják, ahogy nyavalygok… Lassan mozdítom meg csuklóm, másik kezem mellbimbómra csúszik, gyengéden morzsolgatom. Egy reszkető sóhajt kieresztve billentem hátra fejem, orromon keresztül, szuszogva veszem a levegőt. Szemeim összeszorítom, próbálom magamban tartani a hangjaim, mégiscsak a próbatermünk fürdőjében vagyok… Hirtelen érzek meg egy másik kezet enyém köré fonódni, éhes ajkakat nyakamhoz tapadni…

- Kiseop…

- Kevin… - beleborzongok, amikor a kívánt hang susogja vissza nevem, de nem merem felnyitni a szemeim. – Kívánlak Kevin… Azt akarom, hogy az enyém légy. Teljesen. – fülkagylómba nyal miközben csípőjét hozzám dörgöli, érzem, hogy teljesen merev. Nagyot nyelve dörgölőzöm hozzá, szívem a torkomban dobog. Minden érintése, simítása olyan mintha évek óta szeretők lennénk, ismeri az összes gyengepontom. Csalódottan sóhajtok, mert kezeim elhúzza testemtől, a csempéhez húzza őket, egyből megértem, hogy mit akar, halkat nyögve támaszkodom a falnak. Gerincem mentén hint égető csókokat bőrömre, egyre lejjebb és lejjebb halad. Hallom, ahogy térdei a zuhanytálcához koccannak, végigfut rajtam a hideg. Fenekembe markol, kissé széjjelebb húzza a félgömböket, hogy ajkai szabad utat kapjanak.

- Kiseop… Nehh… - arcom kezeim közé nyomom a csempéhez, amikor nyelvével kezdi ellazítani izomgyűrűim. Zavarban vagyok, de mégis kelletlen sóhaj hagyja el ajkam, amikor feláll mögülem. Vállam felett nyúl el, testápolót nyom ujjaira, tudom jól, hogy mi következik, fejemben annyiszor elképzeltem már, de így annyival másabb…

- Kev, lazíts… - nyakamba csókol, lassan csúsznak belém ujjai, először kettő majd három… Meglepően könnyen csúsznak bennem ki-be, nyöszörögve tolom hátrébb csípőm, hogy mélyebbre jusson. - Látom türelmetlen vagy. – érzem bőrömön, hogy vigyorog, erősebben szívja meg, vörös foltot hagyva maga után. Újra a testápolós flakonért nyúl, ahogy elhagyja testem kellemetlen hiányérzet lesz úrrá rajtam. Hangot is adnék elégedetlenségemnek, de nem bírok értelmes szavakat formálni. – Itt jövök, csak nyugi… - fülem mögé ad egy apró csókot, egyik kezét saját kézfejemre fekteti a falon, másikkal csípőmet karolja át, ahogy belém hatol. Nyögve szorítom össze szemeim, nem fáj, de feszít, ahogy teljesen kitölt… Lábaim megremegnek, ha nem tartana biztos összeesnék.

- Kise… - hangom elcsuklik a szó végén, óvatosan húzódik ki belőlem, s ugyan olyan lassan tolja vissza magát.

- Jól csinálod Kev, ne aggódj… Olyan csodálatos vagy. – pár perc kell és teljesen elvesztem a fejem, nem érdekel az, hogy hol vagyunk, vagy, hogy ki hallja. Hangosan adom mindenki tudtára, hogy élvezem amit velem tesz, hogy mennyire szeretem… Bőrünk csattog az egyre gyorsuló tempótól, alhasamban a bizsergés már-már elviselhetetlenné válik.

- Kiseop, én mindjárt…

- Én is Kev… Én is… - szabad kezem a falról levéve kulcsolom merev férfiasságom köré, hogy hamarabb elérjem a kielégülést.

- Kiseop! – nevével ajkaimon élvezek el, fejem hátravetve. Hangosan lihegve dőlök a falnak, a vízsugár alá tartva mosom le ondóm kezemről.

- Hercegnő, megfulladtál odabent, vagy mi? – Hoon kiabál be az öltözőből.

- Hagyjad már, biztos a lábát gyantázza. – AJ szavait Dongho és Kiseop nevetése kíséri. Kiseop... Dühösen csapok a csempére, nem szabadna, hogy ennyire belemerüljek a fantáziáimba. Először is: sose fognak megtörténni. Másodszor pedig, ha valaki rám nyit miközben Kiseop nevét nyöszörögve én éppen... Fejem megrázva lököm el magam a faltól.

- Tíz perc és megyek! – kiáltom miközben a samponos flakonért nyúlok.

Sosem hagylak el - Soohyun (E/1) x Dongho

Mereven bámulom a plafont már órák óta. Busani luxus szálloda ide vagy oda, ez így baromira unalmas. Oldalamra fordulva pillantok a csendesen szuszogó Donghora. Kezein pihenteti fejét, résnyire nyitott ajkain keresztül lassan szívja be, majd fújja ki a levegőt. Annyira fiatal még, pofátlanul fiatal. Nem mintha én annyira öreg lennék, de mint leader, legalább egy tízessel öregebbnek érzem magam. Sóhajtva fordulok vissza hátamra, homlokom ráncolva meredek ismét a fehér mennyezetre. Ujjaimmal dobolok a takarón, próbálom valamivel ébren tartani magam. Kevint várom, a városba ment pár ismerősével, tudom, hogy nagyfiú már, tud vigyázni magára, de leaderi védelmező ösztönöm nem hagy nyugodni, amíg nem látom a saját szememmel, hogy minden rendben. Teljesen elbambulok, huzat súrlódására, halk szipogásra kapom fel a fejem. Kevin ágya felé pillantok, de az még mindig üresen, szépen bevetetten áll. Hirtelen kelek fel, pár lépéssel Dongho ágyához érek, de ő hátat fordít nekem. Sóhajtva kerülöm meg az ágyat, de ismét csak a hátával találom szemben magam.

- Dongho… - az ágy lábához visszasétálva mászok fel rá, így nincs esélye elbújni előlem. Mellé vetődök, megpróbálok szemkontaktust teremteni vele, de párnába rejti arcát előlem. Csakhogy teste rázkódását nem tudja eltitkolni előlem. – Dongho… Kérlek, mondd el mi a baj, hadd segítsek. – tenyerem hátára csúsztatva simogatom fel-le, pizsama felsője gyűrődik érintésem alatt, lassan már csupasz derekát simítom. Közelebb férkőzik hozzám, gyengéden markol ujjatlanomba. Pár perc múlva már rám nézni is hajlandó. Apró könnycseppek milliói hullnak szemeiből, arca már egészen kipirosodott.

- Hyung… - mellkasomnak dönti fejét, megpróbálja megállítani könnyei folyamát, de nem jár sikerrel. – Kérlek… Kérlek, ígérd meg, hogy nem hagysz el, mint Kibum és Xander… Könyörgöm…

- Shhh… - egészen közel húzom magamhoz, ujjaim puha hajába túrnak, gyengéden masszírozom fejbőrét. – Soha, érted? Soha nem foglak elhagyni. – puszit nyomok homlokára, de amíg le nem nyugodott nem engedem, hogy elhúzódjon tőlem. Végigfut a hátamon a borzongás, ahogy érzem forró leheletét nyakamra csapódni, nagyot kell nyelnem, de ezzel csak azt érem el, hogy résnyire nyílt ajkai bőrömhöz érnek. Lazítok karjaim fogásán, hogy távolabb húzódhasson, ha kellemetlen neki a helyzet, de már nem akar elmozdulni. Ahogy telnek a csöndes percek, nekem kezd kellemetlenné válni a dolog. Puha teste karjaimban, egyenletes, forró szuszogása… Szemeim lehunyva fújom ki hosszan a levegőt. Nem lehet, egyszerűen tilos ráizgulnom. Ha bárki másról lenne szó, az rendben lenne, de ő még túl gyerek hozzá. Istenem, már napját sem tudom mikor voltam utoljára nővel… Férfival meg még régebben… Még a debütálásunk előtt. Tudom, hogy ő is érzi, hogy félig már merev vagyok, árulkodó jel, ahogy légzése felgyorsul.

- Soohyun… - fejét elemeli mellkasomról, hogy felnézhessen rám, így kénytelen vagyok felé fordítani fejem. Így se jobb a helyzet. Most ajkaimon érzem, ahogy szuszog. – Soohyun… - nevem sóhajtja rekedten, és még közelebb mozdul. Ajkai puhán érik enyémet, beleszédülök a rám törő forróságba, hevesen török nyelvemmel fogai közé. Magam alá fordítom, egész testemmel a matracba préselem, falom, habzsolom ajkait. Forró, puha, édes… Megőrülök… Egyik kezével hajam, másikkal még mindig felsőm markolássza. Gyengéden beleharapok alsóajkába, még mielőtt eltávolodnék tőle. Mellkasom hevesen emelkedik föl-le, egymás szájába lihegünk.

- Dongho… Nem lenne szabad ezt csinálnunk… - elmém tiltakozik, de testem őt akarja hevesen, fékezhetetlenül.

- Mégis mért nem? Talán Kevin vagy Kiseop megharagszik? – a hangjában rejlő gúny szinte éget.

- Nem tudom, miről beszélsz. Te vagy az első, az első, akit megkívántam a bandából… - Dongho szemei egészen kikerekednek. Tényleg azt hitte, hogy én mindenkivel…? – Dongho… Egyszerűen túl fiatal vagy…

- És ahhoz nem vagyok fiatal, hogy több ezer ember előtt rázzam magam?

- Te is tudod, hogy ez nem ugyan az…

- Soohyun… Kérlek. – arcomra simítja tenyerét, hüvelykujját ajkamon futtatja végig.

- Ezért még kapni fogok, érzem. – incselkedve megnyalom ujját, mielőtt újból ajkait venném birtokba. Kezeim maguktól indulnak meg, feltűröm pizsama felsőjét, oldalát cirógatom. Belemosolygok a csókba, ahogy számba kuncog, néhány ponton eléggé csikis. Ajkaitól elválva arccsontján, nyakán csókolok végig, gyengéden szívom, nyalogatom enyhén sós bőrét. Pár percre elválva tőle lehúzom saját felsőm majd az övét is az ágy mellé dobom. Mellkasára hajolva kóstolgatom tovább bőrét, de hajamba markolva megállít, arra késztet, hogy nézzek fel rá.

- Soo… Ez most… Szóval… A lényegre térhetnénk… Kevin bármikor megjöhet és… - elvörösödve fordítja el fejét.

- Értem… Szóval a lényegre… - síkosító után kutat tekintetem, kizárt, hogy nála lenne, és nálam sincs… Jobb híján Kevin kézkrémét veszem lesz az éjjeliszekrényről. Bőven nyomok belőle ujjaimra, eper illat lengi be a teret. Elhúzom szám, sosem értettem Kevin miért van oda az ilyen illatosított vackokért. Óvatosan érintem első ujjam bejáratához, először csak az első ujjpercig tolom belé, majd pár perc várakozás után teljesen.

- Jól csinálod Dongho, csak lazíts… - hosszú perceket töltök előkészítésével, de bizonytalanságom még akkor sem múlik el, amikor már három ujjam lazán csúszik ki-be.

- Gyere már… Nem vagyok porcelánból, nem fogsz eltörni. – nagyot nyelve bólintok, majd ujjaim kihúzva helyezkedek el lábai között.

- Lazíts, ez a lényeg… - lassan kezdek belé hatolni, de csak egy-két centit jutok előre, teste satuként szorul körülöttem, erősen harap ajkába, apró könnycseppek szaladnak végig arcán.

- Soo… Ez fáj… - minden akaraterőm összeszedve húzódom ki belőle, pedig legszívesebben rögtön magamévá tenném. Annyira szűk és forró…

- Jobb lenne, ha feltérdelnél, úgy…

- Nem. Látni akarom az arcod. – kezeit tarkómon összekulcsolva húzza le fejem szájához, apró puszit nyom számra majd nyakamba temeti arcát. – Csináld, kibírom… - nagyot nyelve próbálok meg újból elmerülni benne, ezúttal nem állok meg addig, amíg csípőm combjához nem ér. Szaggatottan veszi a levegőt, könnyes arcát bőrömbe törli, én csak esetlenül simogatom hátát, és próbálok nem elmenni most rögtön. Még sosem voltam szűz fiúval…

- Mehet, kicsi Donghom? – füle mögé hintek puszit, ő végre elenged és visszafekszik a matracra. Bátortalanul bólint, de ajka szegletében mosoly játszik, talán azért mert becézem… Lassan kezdek ringani, fájdalmasan szisszen fel, de nem állít meg. Egy idő után valamennyire hozzászokik, de még mindig nem élvezi. Én viszont mindjárt elmegyek, annyira jó… Nagyot nyelek, de torkom teljesen kiszáradt a kéjtől. Egyik kezem ujjait összefonom övével, másikat merevedése köré fonom, legalább még mindig kíván. Csípőm minden lökésnél más szögbe fordítom, de csak nem sikerül prosztatáját eltalálnom. Nem lehetek ilyen szerencsétlen… Csuklóm mozgását megpróbálom csípőméhez igazítani, csókolom, simogatom ott ahol érem. Akarom, hogy ő is élvezze, jobban várom, mint a saját orgazmusom.

- Soo… - gyenge mosollyal simogatja hátam, szemei még mindig nedvesen csillognak.

- Csak még egy kicsit várj még… - kézfejemmel cirógatom meg arcát. – Mindjárt meg lesz… - bal lábát kicsit feljebb tolom, csípőm jobbra fordítom… Mondana valamit, de tüdejében reked a levegő, dereka elemelkedik a matractól, ahogy háta megfeszül. Erősen harapok alsóajkamba, nehogy elsüljek, csupán a látvány is elég lenne, de ahogy izmai összeszűkülnek körülöttem… Egy reszketeg sóhajt kieresztve szorítom meg kicsit erősebben újból összefonott ujjainkat. – Megvagy… - széles vigyorral váltok gyorsabb ritmusra, minden lökéssel eltalálom prosztatáját. Nyögései, nedves bőrünk csattogása betölti a hotelszoba csendjét.

- Soo… én… én… - nem kell kimondania, pontosan tudom, hogy mit érez, hogy az egész teste lángol, a kielégülésért ordít.

- Csak nyugodtan kicsi Donghom, csak nyugodtan. – játékosan nyalok fülébe, ha lehet erősebben ostromlom testét. Vergődik alattam, de végül ívbe feszül háta, úgy szorítja ujjaim, hogy zsibbadni kezd kézfejem. Nem akartam, de teste satuszorítása engem is átlök a túloldalra, mélyen belé élvezek. Lassan hagyom abba a ringást, óvatosan húzódom ki belőle. Félig lehunyt pillái mögül figyel, édesen piheg. Annyira gyönyörű… Mosolyogva hajolok közel, lágy csókot hintek ajkaira, majd melléfekszem. Cicaként bújik oldalamhoz, fejét vállamon nyugtatja.

- Donho… El kellene mennünk zuhanyozni.

- Ne, kérlek… Maradjunk még egy kicsit így. Hadd érezzem még egy kicsit…

- Legszívesebben örökké így tartanálak a karjaimban… - puszit nyomok hajába, tenyerem szinte magától kezdi hátát simogatni, de tekintetem a plafonra szegeződik.

- Mégis mi tart vissza? Te is akarod, én is…

- Tudod, hogy ez nem így megy…

- Valld csak be, hogy csak meg akartál dugni. – ingerülten ül föl, a fürdő felé fordul, de mégsem áll fel.

- Ezt te sem gondolod komolyan. – alkaromra támaszkodva nézek fel rá, tekintetem elkomorul. – Tudod, mint leader nem gondolhatok mindig magamra, a banda érdekeit is néznem kell. Mi lenne, ha kiderülne? Hogy pont te és én? Az Istenért Dongho, még gyerek vagy! Te 17 vagy, én meg 23! Ha ez kiderül, a U-kissnek annyi, páros lábbal rúgnak ki innen, talán még kiskorú megrontásával is megvádolnak…

- De én akartam!

- Ez nem számít, ne légy ennyire naiv kérlek… Négy év, Dongho. Négy év, és ha még mindig így gondolod, visszatérhetünk a dologra. - csendben bámul maga elé, a plafon helyett tekintetem háta hófehér bőrét vizsgálja. Látom az izmok mozgását bőre alatt, ahogy vívódik. Végül nem bírom tovább, feltolom magam ülő helyzetbe.

- De addig is… Dongho… - karjaim dereka köré fonódnak.

- Hmm?

- Újra kívánlak… - gyengéden harapok fülcimpájába. – És tudod mit? Nem érdekel Kevin, végig akarom járni tested minden porcikáját a kezeimmel, az ajkaimmal, a nyelvemmel… - elmosolyodom, ahogy megborzong karjaimban.

Taking care - Joon (E/1) x Mir

- Yongie... - nevét halkan suttogva ülök le ágya szélére. Eltúrom homlokára tapadt nedves haját, ajkaimmal érintem forró bőrét. Napok óta lázas és nem hajlandó orvoshoz menni. - Yongie, kérlek. Aggódom érted... - motyog valamit válaszul, laposakat pislog, alig bírja nyitva tartani a szemét. Kis édes, hogy próbálkozik.

- Komolyan mondom, hogy el kellene menned... - mosolyogva döntöm homlokom övének, szemem sarkából látom, hogy kisebb nehézségek árán felemeli kezeit, átöleli nyakam, magához húzna, de alig van ereje.

- Inkább fogd be és gyere ide. - fejét hátra dönti, felkínálja magát.

- Tudod, hogy ezt nem kéne... - szavaimat meghazudtolva fordítom kissé oldalra fejem, puhán nyomom ajkaira enyém, rögtön nyitja száját, hogy mélyítsük az érintést, de én mégis elszakadok tőle. Önfegyelem Joon, önfegyelem.

- Joonie... - könyörgő hangját figyelmen kívül hagyva csúsztatom tenyerem háta, lába alá.

- Yongie, nagyon forró vagy, gyere, elviszlek fürdeni. - könnyedén emelem ölembe, talán fogyott is... A fürdőben a pultra ültetem, amíg viszonylag hideg vizet engedek a kádba.

- Yongie, ne aludj el. - arcát megcirógatva segítem vissza ülő helyzetbe.

- Én nem... - homlokát vállamnak dönti, apró mosollyal ölelem át derekát.

- Szeretlek Joonie... - érzem, hogy egész súlyával rám nehezedik.

- Hé, hé, mondom, hogy ne aludj el! Vegyük le ezt szépen. - átizzadt felsője alját ragadom meg, szerencsére együttműködik, felegyenesedve emeli meg karjait, hogy lehúzhassam róla. Bágyadtan mosolyogva figyeli, ahogy levetkőzöm, talán kicsit zavarba is hoz, ahogy bámul, nem szokott így.

- Gyere... - lehúzom a földre, kissé nehezen áll meg, de végül sikerül megtartania egyensúlyát. Melegítőalsója szélébe akasztva ujjaim lököm le az anyagot csípőjéről, könnyedén csúszik a földre. Besegítem a kádba majd beszállok én is, a hideg víz csípi bőröm, de nem érdekel, majd ő felmelegít. Engedem, hogy nekem dőljön, máris érzem a bizsergést végigszaladni bőröm alatt, ahogy forró teste kiszorítja a köztünk lévő hideg folyadékot.

- Yongie, próbálj meg ébren maradni. - vállára fröcskölök egy kis vizet, kezem magától simul a gömbölyű testrészre, gyengéden cirógatom. Agyam teljesen kikapcsol, ajkaim mohón tapadnak forró nyakára, másik kezem derekára, hasára csúszik. Édes pihegésére kapom fel fejem, eddig sápadt arca vöröses színben játszik, elnyílt ajkain keresztül kapkodja a levegőt. Joon, mi a francot csinálsz?

- Yongie, sajnálom... - hasáról lecsúszó kezem után kap, gyengén fog rá így mégsem húzom el tőle.

- Joonie... Ne hagyd abba. Kérlek. - zavartan lesüti szemeit, fészkelődik kicsit, ezzel hozzádörgöli magát kemény merevségemhez. Ugh... Nem hittem volna, hogy elég csak pár nap elvonás és a testem máris megőrül érte.

- Nem lehet, nagyon gyenge vagy...

- Ezt csak te gondolod így... - szemöldök ráncolásom látva megfordul ölemben, egészen hozzám simul, érzem combomhoz nyomódni... Oh. - A saját testem csak tudja mi a jó neki. Kérlek Joonie... - nagyot nyelve ragadom meg csípőjét, ölembe ültetem, kezeim végigszaladnak oldalán, éhesen kapok ajkai után. Aprót nyüszögve csúszik még közelebb, fenekét kitolja, szinte vonzza kezeimet. Belemarkolok puha húsába, felnyögve szakítja el ajkait tőlem. Ujjaim feneke két partja közé csúszik, gyengéd kör-körös mozdulatokkal cirógatom bejáratát. Könnyedén csúszik belé első ujjam, bár egy ideje nem csináltuk, nem stresszel. Sose teszi, bízik bennem és ez szerelmes bizsergéssel tölt el. Csípője ritmikusan mozog már három ujjam körül, már csak a látványtól is el tudnék menni. Vállaim markolja, alsóajkát beharapva piheg, izmai össze- összeszorulnak.

- Joonie... Elég már... Kérlek. Nem fogsz összetörni. - fejét előre ejti, ez már nekem is sok. Kihúzva ujjaim fogok csípőjére, lassan ültetem bele merev férfiasságomba, nyögve vetem hátra fejem, ahogy a szűk forróság körülölel. már majdnem elmentem annyitól, hogy... Ismét felnyögök, ahogy rögtön mozogni kezd rajtam, úgy tűnik nem csak nekem hiányzott. Szorosabban fogva csípőjére segítek neki a mozgásban, tekintetem többször is végigszalad testén, egyszerűen gyönyörű. Megborzongok, ahogy hajából aláhulló vízcseppek felsőtestén szaladnak végig, szétnyílt ajkai közé kapkodja a levegőt... Előre hajolva veszem ágaskodó mellbimbóját ajkaim közé. Rágcsálom, szívom, fülemnek a legszebb dal nyögéseinek hangja.

- Joonie... - kezei vállamba marnak, apró körmei bőrömbe vágnak, de nem érdekel, szeretem, amikor megjelöl. Eddigi lassú ringását fokozatosan váltja egyre gyorsabbra. - Joonie, én... - összeszorítja szemeit, próbál még kitartani.

- Csak nyugodtan édesem... - fülébe susogok, gyengéden harapok fülkagylójára. Aprót nyüsszenve, remegve élvez el, én megpróbálom visszatartani, hiszen nincs rajtam gumi, de ahogy a szűk forróság szorosabban ölel körül egyszerűen elveszek... Fejem halkat koppan a kád szélén, ahogy hátraejtem, ő szorosan bújik hozzám, egymás nyakára, fülébe szuszogunk. Lehunyt szemmel hallgatom, ahogy szívverése és légzése is lelassul, egyenletessé válik.

- Yongie, ne aludj el... Hallod? - már késő... Mosolyogva simítom ki nedves tincseket arcából, ahogy az élvezet nyújtotta extázis múlik, halkan vacogni kezdek. Elnyúlok a csapig, langyos vizet engedek a kádba. Végül is, a többiek estig nem érnek haza...

Aggódás - Jonghyun (E/1) x Taemin

Megjegyzés: A 03. 22-ei Inkigayos fellépés utáni este. Aki nem látta volna, a lényeg itt van, a videó végén: 

A plafont bámulva fekszem ágyamban, talán aludnom kellene, de nem megy. Oldalra pillantok, az ablakon besütő hold fényében látom, hogy Jinki mozdulatlan, mélyen alszik, amíg ébren van állandóan mocorog. Minho egyenletes szuszogása töri meg a csendet, illetve Kibum ágyneműjének súrlódása, forgolódik, nyugtalan alvó. Ágyam szélére gördülök, könnyedén mászom le a létrán. Taemin ágyára térdelek, bebújok a takaró alá. Hátát mutatja nekem. Hozzá simulok, átkarolom vékony derekát, tenyerem lapos hasára csúszik. Látom elmémben, hogy forró leheletem hatására tarkóján az apró hajszálak felállnak, de most hosszú tincsei eltakarják őket.

- Minnie… Ilyet ne csinálj többet. Ne tudd meg, mennyire megijedtem… - hajába hintek csókot, amit eredetileg tarkójára szántam. Sokkal jobban szerettem a rövid haját.

- Sajnálom… Csak kimerít ez a nagy hajtás… - hangja alig több mint halk suttogás.

- Minnie… Nézz rám, kérlek. – aprót sóhajtva fordul meg karjaim között, de kulcscsontomat bámulja. Álla alá nyúlva emelem fel fejét, hogy tekintetünk végre találkozzon. – Kérlek, mondd el, hogy mi a baj. – arcára rózsás pír ül ki, zavarában beharapja alsóajkát, majd hagyja kicsúszni fogai közül. Szám kiszárad a látványra legszívesebben fogaim közé zárnám a puha húst, de e helyett csak ujjammal simítok rajta végig.

- Én… Nem tudok aludni… Azóta amióta… - lesüti szemeit, tudom jól mire gondol. Felrémlik előttem az a nap. Már majdnem két hete történt, csak ketten voltunk itthon, és ő végre beadta a derekát. Egész éjszaka szerettem a lakás minden részében… - Azóta amióta azt tettük én… - közelebb férkőzik hozzám, csípőjét enyémhez dörgöli, érzem combomnak nyomódni félig merev férfiasságát. - Minden éjjel rád gondolok, és ez történik…

- Minnie… Még mindig annyira édesen ártatlan vagy. – mosolyogva fogok állára, fejét közelebb húzva zárom össze ajkainkat. Finoman harapok a telt húsba mire sóhaj szakad fel tüdejéből, ezt kihasználva csúsztatom nyelvem szájába. Végigjárom fogsorát majd szájpadlására simítom nyelvem, apró körökben masszírozom. Szusszanva bújik közelebb, remegő kezeivel ujjatlanomba markol. Lábai közé férkőzve fordítom magam alá, alsóajkába harapva válok el tőle. – Tudod… Csak szólnod kellett volna… - combom megmozgatva dörzsölöm hozzá, halkat nyögve szorítja alkarját szája elé, szinte látom, hogy az élvezet szikrái végigrohannak gerincén. – Egy szabály van. Légy csendes… - apró puszit hintek szájára, arcélén, nyakán húzom végig ajkaim, szívom, harapom hófehér bőrét, de csak gyengéden, nem akarok nyomot hagyni, és tudom milyen érzékeny.

- Jong… - vállamba markol, nagyot nyel, amikor kezeim pólója alá csúsznak, az anyagot feltűrve cirógatom oldalát. Lejjebb csúszva csókolok köldökébe, elvigyorodom, ahogy hasán az izmok összerándulnak. Ujjaim hamar megtalálják mellbimbóit, addig körzök körülöttük, amíg teljesen meg nem keményednek. Felfelé végignyalva testén zárom ajkaimat az egyik hegyes csúcs köré, kissé megrágcsálom, majd cuppanva válok el tőle. Hátrébb húzódom, előbb saját majd az ő felsőjét rángatom le, az ágy egyik sarkába hajítom.

- Minnie, olyan gyönyörű vagy… - elvörösödve fordítja oldalra fejét. Mosolyogva hajolok le, bőre minden négyzetcentiméterére csókot nyomok, néhol erőteljesebben szívom meg a puha felületet, de csak ott, ahol biztos vagyok benne, hogy rajtam kívül más nem fogja látni. Alhasán húzom végig nyelvem, közben pizsamanadrágja derekába akasztom ujjaim. – Légy jó fiú és emeld meg a csípőd… - apró nyüsszenéssel teljesíti az utasítást, így nadrágjától is megszabadítom. Combjain simítok végig, majd ajkaimmal megismétlem ujjaim vonalát. Combtövébe csókolok, elfordítva fejem nyalnék végig merevségén, de hajamba markolva húzza hátrébb fejem.

- Neh… - tudtam, hogy nem fogja engedni, legutóbb azt mondta, hogy amíg ő nem képes rá, én se tegyem… Szusszanva ülök fel sarkaimra. – Csak… gyere… - szemeit lehunyva tolja széjjelebb lábait. Nagyot nyelek, hihetetlenül kívánom már, de tudom, hogy óvatosnak kell lennem, én vagyok neki az első, és mi se csináljuk túl gyakran.

– Fordulj négykézláb… - az ágy szélére csúszva nyúlok el táskámért, amíg ő helyezkedik. Síkosítót és egy csomag zsebkendőt veszek elő, lazán mellé dobom az ágyra majd én is visszamászok. A gumit a kabátzsebemben hagytam, a picsába… Mögé térdelek, fölé hajolva csókolok nyakába, majd gerince vonalán végig lefelé. Remegve nyomja fejét a párnába, hogy elfojtsa hangjait. Nyelvem feneke két partja közé siklik, vigyázva lazítom el a külső izomgyűrűt. Kitapogatva a síkosítót bőségesen nyomok ujjaimra, csókjaimmal ismét hátát veszem birtokba. Először csak az első ujjpercig tolom belé mutatóujjam, mire felszisszen. – Minnie… Lazíts, kérlek. Nem akarom, hogy fájjon. – fülét fogaim közé csípem, érzem testét végigremegni alattam. Hamar sikerül ellazulnia, így ujjam teljesen belécsúszik, óvatosan mozgatva keresem prosztatáját. Csak az ujjam hegyével érem el, de így is majdnem összecsuklik a hirtelen érzéstől. Pont, mint múltkor könnyedén tágul, így hamarosan második majd harmadik ujjamat is befogadja.

- Jong… Gyere már… - szinte látom, ahogy beharapja a párna sarkát.

- Kérned sem kell… - ujjaim kihúzva belőle melegítőm letolom combközépig, észre se vettem, hogy még rajtam van. Síkosítót öntök tenyerembe, párszor végigsimítok saját merevségemen, majd először csak csúcsát érintem bejáratához.

- Ne játszadozz, könyörgöm… - elmosolyodva hatolok belé, lassan óvatosan. Úr Isten… Még most is olyan, mint amikor először csináltuk. Annyira szűk és forró. Kiengedek egy megkönnyebbült sóhajt, ahogy csípőm fenekéhez ér. Csípőcsontja fölé rajzolok apró köröket őt nyugtatva és magamat is lefoglalva ezzel. Várok pár percet, hogy megszokjon, majd lassú ringásba kezdek. Halkan nyöszörög, a huzatot markolja, ahogy próbál csendben maradni. Tudom jól, hogy milyen hangos… Ahogy fokozom a tempót, bőrünk halkan csattog, minden lökésnél megpróbálok a lehető legközelebb jutni prosztatájához. Amíg próbálkozom ujjaim merevedése köré fonom, azt akarom, hogy neki is jó legyen… Szerencsére hamar megtalálom benne azt a pontot, csípőjébe kellett markolnom, hogy ne essen össze. Mozgásom üteme hamar rendezetlenné válik, ahogy minden lökésnél jobban összeszűkül körülöttem. Kicsit talán túl hangosan nyög fel, miközben remegve elélvez, én tarkójába harapok, hogy ne menjek el rögtön teste szorításától. Amint kissé enyhül izmai görcse rögtön kihúzódom, forró magom hátára fröccsen. Fél kézzel, az előbb átéltektől még bódultan tapogatok a zsebkendő után, amint megtalálom feltörlöm vele élvezetünk nyomait, de biztos vagyok benne, hogy valamennyi került az ágyneműjére is. Teste remegése alábbhagy ezért elengedem csípőjét, de még így is egyből a matracra zuhan. Lehajolva adok csókot a bőrén égő vörös fognyomra.

- Sajnálom. – nagyot nyel, oldalra fordítja fejét.

- Elég hosszú a hajam, hogy…? – nyakára rendezgetem tincseit, majd bólintok. – Akkor jó… Gyere ide… - álmodozó mosollyal nyújtja felém karjait, tudom, hogy szeret összebújni.

- Nem lehet… Aludnod kell, és nekem is, és tudod jól, hogy ebből nem lenne pihenés… Így is örülnünk kell, hogy senkit sem keltettél fel…

- Tévedsz… - ijedten kapom fejem oldalra, Kibum szemei szinte világítanak a sötétben. – Most szerencsétek volt, de én a helyetekben nem szórakoznák ezzel. Ha Minho vagy Jinki kel fel, abba inkább bele se akarok gondolni. Mindenesetre… - látom, hogy kezét szája elé emeli, talán ásít. – Most szeretnék tovább, nyugodtan aludni, ha nem gond. Holnap majd ezt megbeszéljük. – picsába…

Sminkes - Te (E/1) x Yoseob

Két éve ismerem személyesen Yeosobot, igen, azt a Yoseobot, a Beast Yoseobját... Mindig is flörtöltünk egymással, de a dolgok igazán komolyra csak egy hónapja fordultak. Akkor kért meg, hogy legyek a titkos barátnője. Először nem vettem komolyan, de látva az elhatározást a szemében végül belementem. Ábrándos mosollyal az arcomon rendezgetem a különféle szemceruzákat egy sorba. Ja igen, a Beautiful Show állandó stábjának vagyok a tagja, az egyik sminkes pozícióját töltöm be. Yoseob Junhyung társaságában lép be az öltözőbe, már a koncert fele lement, a jól megérdemelt félórás szünetüket töltik. Csendben hagynám el a termet, de Yoseob hangjára megtorpanok.

- Junnie, kint hagytam a törölközőmet, behoznád? - visszafordulok a pult felé, újra a sminkfelszerelés között kezdek matatni.

- A törölköződet? Persze... Seob, inkább mondd, hogy kopjak le. - kuncogva hagyja el a termet, nekem elpirulni sincs időm, máris érzem, hogy egy kéz megragadja derekam, puha ajkak érintik számat, mohón kérve, hogy nyissam szét ajkaim. Hagyom, hogy nyelve számba csússzon, heves táncra invitálva enyémet. Ujjaim nedves hajába csúsznak, nem számít, ha összetúrom, már így is szana-szét áll. Nincs sok időnk, így egyből a lényegre tér, farmerom bugyimmal együtt bokámig csúszik, combjaimba markolva ültet fel a pultra. Felszisszenek, ahogy a hideg márvány puha bőrömhöz ér, de egy másodpercig se szakítom meg ajkaink játékát. Végül ő az, aki elhajol tőlem, de csak azért, hogy kibújtasson túl sokat takaró pólómból. Mosoly kúszik ajkaira, látom szemeiben azt a csillogást, amibe minden porcikám beleremeg.

- Látom, csintalan vagy ma... - először nem értem, hogy mire gondol, de amint ajkai mellbimbóm köré záródnak eszembe jut. Ma nem vettem melltartót... Halkat nyögve markolok erősebben tincseibe, szívja, rágcsálja, nyelvével rajzolja körbe testem egyik legérzékenyebb pontját. Lábaimmal derekát ölelem át, közel húzom magamhoz altestét, érzem ruháján keresztül is, hogy mennyire merev. A gondolatra, hogy ennyire kíván teljesen átnedvesedek, jobban magamhoz szorítom fejét. Egy erősebb harapás után cuppanva válik el tőlem.

- Tudod édes, hogy nincs sok időnk... - libabőrös leszek lihegésétől.

- Gyere csak nyugodtan. - elengedem lábaimmal így hátrébb tud lépni, gyorsan szabadítja ki magát nadrágjából, nagyot nyelek merev hossza látványára. Óvszert vesz elő egyik zsebéből, mindig ügyel a biztonságra. Egyikünk sem akar gyereket. Még... Átfut az agyamon, hogy mégis miért van gumi a fellépő ruhájában, de hamar kisöpri fejemből ezeket a gondolatokat. Csípőmre markolva húz közelebb magához, hátamat a hideg tükörnek vetem, hogy stabilabb legyen helyzetünk.

- Felkészültél, édes? - bólintva hunyom le szemeim, alsóajkamba harapok, ahogy lassan belém csúszik. Kienged egy elégedett sóhajt, vigyázva kezd mozogni, de mégis így annyira... Próbálom tűrni egy darabig, hiszen hallom, hogy neki mennyire jó, de nem megy... Egy magányos könnycsepp csordul ki szemem sarkából.

- Seob... Ez így fáj... - rögtön megdermed, érzem, hogy kihúzódik belőlem.

- Minden rendben? - puha csókokkal tünteti el a könnycsepp nyomát.

- Persze... Csak...

- Értem én... - mosolyogva húz le a pultról, megfordít.

- Hajolj rá. Úgy jobb lesz. - tarkómra hint csókokat miközben teljesítem, amit kért. Végigráz a hideg, ahogy mellkasom a márványlaphoz simul.

- Lazulj el, itt jövök. - érzékien susog fülembe, könnyedén csúszik belém, s én halk nyögéssel fogadom teljesen magamba. Ujjai újra csípőmre fonódnak, határozott ütemben indítja meg lökéseit. Nagyokat nyögve fogadom magamba újra és újra, lökései ütemében mozgatom csípőm, hogy minden mozdulatnál egyre mélyebbre jusson.

- Seob... - nevét nyöszörgöm, alsóajkam rágcsálva próbálom nyögéseim visszatartani. Nem lenne jó, ha meghallanák.

- Fantasztikus vagy édes, csak még egy kicsit bírd ki... - légzése rendszertelen, engem is arra késztet, hogy kapkodjam a levegőt. Egy erősebb lökésnél az eddigieknél is mélyebbre talál bennem, hangosan felnyögve rázkódik meg testem, alig bírok megállni remegő lábaimon. Égek, és mintha minden mozdulatával, érintésével olajt öntene a tűzre. Hátamra hajol, ruhája kellemetlenül dörzsöli bőröm, de értékelem a gesztust, hiszen ajkai enyémet keresik. Mohó csókban egyesülünk és szájába sikoltom gyönyöröm vele együtt. Lihegve válok el tőle, homlokom a hideg tükörlapnak támasztom, hevesen kortyolom a levegőt, megpróbálom lenyugtatni rohanó szívverésem. Seob kedveskedő puszikat, apró harapásokat hint nyakam, vállam bőrére, már épp megfeledkeznék arról, hogy hol vagyunk, amikor hangos kopogás szakítja félbe a harmóniát.

- Seob, két perc és kezdjük a második szettet! - hihetetlenül hálás vagyok Junhyungnak amiért nem nyitott be. Elégedetlenül sóhajtok, ahogy kihúzódik belőlem, ahogy elenged lábaim nem tartanak meg, a földre csuklok. Nehezen, de magamra rángatom a ruháim, már tényleg bárki bejöhet... A pultba kapaszkodva húzom fel magam álló helyzetbe, egy fekete szemceruzát felvéve lépek Seob mellé, aki haját igazgatja.

- Elkenődött a sminked... - állát megfogva közelítek szeme felé a ceruzával, de kezem még remeg az előbb átéltektől. Kuncogva veszi el tőlem, s maga igazítja ki a vonalat.